Fontos, hogy kéred!
2010. nov. 21. vasárnap 17:21
/Az élet ajándékai/
Marcsi777
Ez a "vastagkékmondat" nagyon igaz. Számtalanszor tapasztaltam, hogy valamit nagyon akarva kértem és nem egészen az lett belőle. Aztán idővel rájöttem, hogy miért is kaptam mást. Sőt az is beigazolódott, hogy jó, hogy nem azt kaptam, amit akartam.
Egyszer valahol olvastam, hogy ha valamit nagyon akarunk, írjuk le egy füzetbe. Na, gondoltam, mit veszíthetek? (Nem volt munkám, persze pénzem sem, csak egy rakás kifizetettlen számlám.) Hát, kaptam magam, elővettem egy füzetet, leírtam: Kérek szépen munkát. Kaptam. Majd bele puszultam, de valami kis lé azért jött belőle. Három hónap után "létszámleépítettek", (most már azt mondom, hála Istennek!) megint a pénztelenség következett. Aztán arról olvastam, hogy kell kérni. Aztán elgondolkodtam, mit is szeretnék. KONKRÉTAN LEÍRTAM, MILYEN MUNKÁT SZERETNÉK, MILYEN FŐNÖKÖT, MIT SZERETNÉK CSINÁLNI, SŐT MÉG AZT IS, MENNYIT SZERETNÉK KERESNI, NE KELLJEN SOKAT UTAZNI, TANULHASSAK IS, STB. - aztán becsuktam a füzetet és amikor az új munkahelyemre gondoltam, mindig és mindig a leírtakra tereltem a figyelmemet. abszolút semmi realitás nem volt a dologban, mert semmi munkalehetőséget nem találtam, nem hogy még olyat, amit én megálmodtam.
Hét hónapot kellett várnom. A lakóhelyemen kaptam meg álmaim állását, ami teljesen megfelel a képességeimnek és mindennek, amit szerettem volna!!!! Már több mint egy éve dolgozom ezen a munkahelyen. Nem mondom, hogy minden fenékig tejfel, de a problémákból tanulunk. Vagy nem?
|
Segítség!! Megfojtom!!!:)
2010. nov. 14. vasárnap 17:50
/Irritálsz! Jó ez nekem?/
Marcsi777
Hát, sajna a kolléganőm irritál, akivel napi 8 órát vagyunk kénytelen egy szobában tölteni. Márciusban jött közénk, az elején jó volt a munkakapcsolatunk. Aztán kb. augusztus közepén egy óriásit fordult. Mindenkit kioktat, főnökösködik, piszkálódik. Próbáltam úgy menni dolgozni, hogy "akármi is lesz, szeretni foglak"- de becsapom saját magam. Először reggelente még néhány órát tudtam tartani a fogadalmam, de a folytonos beszólogatásai miatt már ott tartok, hogy reggel bemegyek és már a látványa is irritál. Sajnos már egyszer kiabáltam is vele. Soha, senkivel, még a kutyámmal sem ordítoztam. Keresem, vajon mit kell ebből tanulnom? Nem találom. Nem tudok rájönni. Nem bántottam meg semmivel, már higgadtan a főnökünkkel együtt is leültünk beszélni a helyzetről, meg is ígért mindent, aztán ...
IMÁDOM A MUNKÁMAT, de e miatt a nő (vagy démon9 miatt már bemenni is utálok.
Azt sem mondhatom, hogy szálkák vagyunk a szemében, vagy legalábbis nem tudom, miért is lennénk azok.
Hogy csinálod ezt, amit írtál?
"Ma már inkább úgy látom: irritálsz, oké, mi van bennem? Ki vagy TE? Melyik ÉNEM nem tiszta még? "
Kérlek szépen, írj valamit, hogy kezdjem ezt a "ki vagy TE, mit akarsz velem megtani" dolgot.
Azért vagyok nagyon elkeseredve, mert ez a nő olyan reakciókat vált ki belőlem, (harag, düh, idegeskedés) amilyet én soha nem éreztem és én NEM VAGYOK ILYEN.
Kérlek szépen, mihamarabb segíts, mert már fizikailag is megvisel a dolog, már néha zsibbadok (..és újra: amilyet én soha nem éreztem)
Köszi, hogy segítesz!!!
|
Köszi
2009. nov. 26. csütörtök 18:22
/Médiumitás fejlesztése/
Kedves Bubuiszusz!
Nagyon jó gondolatok.
Értem amit írsz és szívesen olvasnék még többet Tőled.
Szeretettel:
Marcsi
|
Ez az!!!!!!!!
2009. nov. 20. péntek 08:17
/Mit sajnálnál, ha most halnál meg?/
Ez az, amit én is próbáltam leírni, csak lehet, hogy nem sikerült!
|
Jajajaj!
2009. nov. 20. péntek 08:14
/Mit sajnálnál, ha most halnál meg?/
Kedves Ibi!
AÚ! Ez nagyon rosszul ment át! -Szerintem!-
Egy picit magamról:
Az elmúlt öt évben halt meg: nagyapám, keresztapám, édesapám, nagymamám (akit a halála pillanatáig én ápoltam, otthon halt meg) Sajnos közelről láttam a halált.
Igen, még fiatal vagyok: 46 éves.
Jelenleg is suliba járok és én is a diplomáért indulok jövőre.
Optimista vagyok, jókedvű, stb. Tele vagyok lelkesedéssel, tenniakarással.
Nem arról van szó, hogy nem szeretek élni! Épp ellenkezőleg!
De, ha "menni kell" hát megyek. De "visszajövök" -ezt fogalmaztam meg magamnak, talán a halál elleni félelemre (?). Ezzel kapcsolatosan áll a meggyőződésem.
Naná, hogy én is élni akarok, és sok ilyen embert megismerni, mint amilyen Te is vagy!
...és, tényleg nagyon kevesen tudnak szeretni!... a baj viszont szerintem az, hogy sokan nem is akarják megtanulni - vagy nem merik.
Szeretettel:
Marcsi
|
Megdöbbentő?
2009. nov. 20. péntek 07:09
/Mit sajnálnál, ha most halnál meg?/
Amikor erről szó esik, a válaszomon mindenki megdöbben:
SEMMIT.
Semmit nem sajnálnék, mert hiszek a lélek halhatatlanságában.
Amit most, ebben az életemben nem sikerült megtanulnom, majd megtanulom legközelebb. Az biztos, hogy ennyit már nem fogok kínlódni, mert úgy érzem, elég sok mindent a helyére tettem már. Vagy nem.
Nagyon érdekel a véleményetek! Szerintetek is ilyesztő, hogy ilyen könnyen veszem ezt a dolgot?
Üdv mindenkinek
Marcsi
|
Ismét...
2009. nov. 12. csütörtök 06:43
/Foglalkozások/
Ismét "véletlenül" megtaláltam azt a blogot, amire szükségem van.
Köszi, Hermess!
7 hónap munkanélküliség után most 1 hónapja kaptam meg -majdnem- azt az állást, amire vágytam. Miért majdnem?
Amit kértem: irodai munka, köztisztviselői állás, sok tanulnivaló, kapcsolódó suli elvégzése, jó közösség, jó főnök. (nem volt konkrét a kérés, tehát olyan munkaterületet kaptam, amiből a legtöbbet tanulhatok.)
Megkaptam! Csak éppen: pénzügy-számvitel vonalon.
Soha nem foglalkoztam számokkal. Még cipőboltos koromban is bőszen a könyvelőmre bíztam mindent.
és most, én végzem ezt a munkát, és pénzügy-számviteli suliba járok...és szeretem a munkámat...és még ráadásul sikerélményeim is vannak. A főnököm nem hitte el, hogy még soha nem dolgoztam pénzügyi vonalon, olyan kis ügyes vagyok! -én meg tudom, hogy ez miért van-hihi
Ahogy elolvastam a bejegyzésedet, sok mindenre rájöttem, hogy miért kaptam ezt a munkakört.
Amit azonnal megértettem, hogy elsősorban TÜRELMET, ÖSSZPONTOSÍTÁST, ODAFIGYELÉST KELL TANULNOM.
Ami, sajnos eddig nem volt meg bennem, ezért a lelki életem feladatait sem úgy végeztem, ahogy kellett volna, -kapkodtam.
Amióta megtaláltam ezt az oldalt, érzem, hogy a kitarásom is javul. Türelmesebb lettem, nem akarok már 2 nap alatt mindent behabzsolni.
Most érzem azt, hogy mind a világi, mind a lelki életem fejlődik, növekszik.
Ettől baromi jól érzem magam. ... és teszem a dolgom...tanulok.
Szeretettel: Marcsi
|
Kösziiiiiiiii Sanyiiiiiiiiiii
2009. nov. 11. szerda 20:31
/Médiumitás fejlesztése/
Na, ez az, amit én keresek, amit Anita is ajánlott!!!!
Nagyon várom az ingyenes MINI Tanfolyam anyagát a belső látásról. A harmadik szem sem ismeretlen számomra, egy ideig matattam a témában és próbálgattam. Csak mivel két nap alatt nem volt eredmény, abba is hagytam. Türelmetlen vagyok, tudom. Ha szíveskednék csak 1 azaz egy valamit is végiv csinálni, el sem tudom képzelni, hol tarthatnék.
Naná, hogy vannak médiumi történeteim!
Egyet elmondok Nektek.
Egy ismerősöm unszolására elmentem egy 2 napos kersztény konferenciára. Gondoltam, nem értek az egészből semmit, de kikapcsolódásnak nem lesz rossz.
Mindjárt az első napon hárman-négyen elkezdtünk beszélgetni Istenről, a szeretetről. Hát én is közbeszóltam. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy vagy 20 ember áll körülöttem és engem hallgatnak. Nagyon zavarba jöttem, és elhallgattam. Erre az ismerősöm hatalmas csodálkozó szemekkel megszólalt:
"Nézd a csibét! A tojáshéj még a fenekén van és már kukorékol!"
Kiderült, hogy akkora előadást tartottam Jézus tanításairől, hogy még a pásztorok is meglepődtek és megkérdezték, melyik gyülekezetben szolgálok?
Én!!!
Akkor még bibliám sem volt!
Igen, ez így működik.
Ma már nem jövök zavarba amikor elkezdek olyanokat mondani ami nem az agyamból jön.
Belőttem a követőt és bízom benne, hogy sok hozzászóló lesz, akinek olvashatom a tapasztalatait.
Köszi, ismét:
Szeretettel:
Marcsi
|
A SIRÁLY
2009. nov. 11. szerda 07:19
/A meditáció alapjai/
Köszönöm, Lányok!
Nagyon sokat segítettetek!
Tegnap elkezdtem hallgatni Sanyi előadásait. Elhatároztam, hogy ezt most Türelmesen végigcsinálom.
Annál is inkább, mert benne van a Sirály. -ez megerősít, hogy jó úton vagyok.
story köv.
Évekkel ezelőtt megkérdeztem a lelki vezetőm nevét, gondoltam így majd közvetlenebb lesz a dolog.
Leültem egy fehér gyertyával. A gyertya lángja felírta a falra, hogy JONATHAN. ok. Elfogadtam
Valamivel később egy könyvárusnál megláttam Richard Bach: A sirály című könyvét és "valmiért" megvettem. Amikor olvasni kezdetem, akkor vettem észre, hogy a Sirály- Jonathán.
Ezen már nem lepődtem meg, mert tudtam értelmezni a történteket.
Megfogadom Anita tanácsát és figyelek arra, hogy laza legyek. Igen erre is rájöttem már, hogy ez is visszatart. Az erőlködés. Csak így még magamnak nem tudtam megfogalmazni. Mostantól lazázok és hallgatom Sanyit. Hallgatom, aztán egyszer csak belecsapok.
Hülye kérdés:
Anita! Szerinted ez a médiumi feladat ill. ennek előhozatalára kell még valami más irányt is keresnem, vagy itt jó helyen vagyok, ahol most vagyok?
Magamnak azt válaszoltam, hogy majd belemegyek, előbb utóbb. De én gyorsan akarok benne lenni!!!!!Neked, vagyis Nektek mi a válaszotok?
Legyen szép a napotok (nekem már az) és nőjetek egy nagyot - velem együtt!
Puszi:
Marcsi
|
Köszi, Erika!
2009. nov. 10. kedd 18:40
/A meditáció alapjai/
Hát, igen. Sokan akartak már rám adni sokféle kabátot. Én is felpróbáltam rengeteget már. ...de mind szűk... nem az enyém.
Nem találok egy olyan technikát, amivel azonosulni tudnék, ami folyamatosan működik. (Vagy nincs hozzá türelmem)
A "nézz a tükörbe és mosolyogj", meg a "gondold azt, hogy nincsenek kifizetettlen számláid" stb nekem nem megy. Ha bajom van, megengedemmagamnak, hogy szenvedjek. Kicsit. Vannak nagyon jó könyveim, amik vittek előre, de mindet kinőttem már.
Nagyon szűröm az olvasmányokat, válogatós vagyok. Jelenleg nincs semmi, amivel előbbre lépnék. Itt áll szegény OSHO meditációs kézikönyve a polcomon de nekem nem jön be a dzsiberis meg ilyenek. -vagy velem van a baj.
Tehát, pont ezt szeretném: tudatosan csinálni!
De ...jön a Nagy kérdés: hogyan és mit?
Tudom a választ: a válasz bennem van.
A türelmetlen énbennemben. Mert én vagyok. Most. Most vagyok az énvagyokban. Ezt olyan jól megfogalmaztam, hogy csak na.
Nem mindenki érti ám azt amit én mondok. Sőt, ritkán találkozom olyan emberrel, aki érti. De a gondviselés mindég tesz mellém valakit az életben, aki megérti a "másságomat". A jelenlegi munkahelyemen nincs hasonló gondolkodású, de most meg itt vagytok Ti nekem, 77-es Erikával az élen.
Ja, amikor regisztráltam ide, két szám volt a kódomban: az elején egy 7 és a végén egy 7. A többi betü.
Tehát megerősítés, hogy jó úton járok.
Most megyek és kutatok a lapon.
Köszönöm szépen!
Puszi:
Marcsi
(Ha nem ezt a válszt kaptam volna Tőled, akkor már nem lenne ez az oldal a "kedvencekbe")
|
