szildiko1 teljes hozzászólásai
| Hozzászólás | Edit link | Comment Widget |
|---|---|---|
|
Az igaz, hogy az utóbbi néhány hónapban elég nehéz időszakot 2011. aug. 10. szerda 11:36 /Családfelállítási esetek/ Az igaz, hogy az utóbbi néhány hónapban elég nehéz időszakot éltem meg, de az már kirívó volt, hogy múlt héten, kedden reggel azon kaptam magam, hogy egy mondat dörömböl bennem: "Nem lehetsz boldog!" "Nem lehetsz boldog!" Nem tudtam, hová tegyem ezt a gondolatot, fogalmam sem volt honnan ered, ezért nosza, utána nézünk. Családállításon kiderült, hogy édesapámtól jön az érzés, méghozzá a háborúval és az ott elhunytakkal kapcsolatos. Ő is katona volt, mint miden egészséges férfi, és ugyan arról sosem beszélt, hogy miket élhetett meg, de biztos nem koktélokat ivott. Képviselője ott állt a halottak előtt, és megbabonázva nézte őket. Szinte érezni lehetett, hogy menyire ott maradt lelkének egy része. Meghajoltunk mindketten a halottak előtt. Én már akkor bizonyos megkönnyebbülést éreztem. Azért sokáig néztem még őket. Édesapám közéjük feküdt, ez kicsit nehéz volt. De el kell fogadnom. És most ismerkedem az élettel. Azután majd megyek én is. Amikor itt az ideje. De addig még teszek valami jót, hogy apa büszke legyen rám. |
||
|
Ha jól gondolom, amikor megismerted a feleségedet, volt benned 2011. aug. 10. szerda 10:50 /Mit jelent számodra a halál? / Ha jól gondolom, amikor megismerted a feleségedet, volt benned némi megmentői attitűd. Sajnos a legtöbbünk a saját kárán tanulja meg, hogy ez hálátlan, és lehetetlen vállalkozás. Amíg meg nem ismerkedtem a családállítással, elképzelni sem tudtam, hogy mi, élők, mennyire kötődünk a halottainkhoz. Azokhoz, akik hirtelen hunytak el, tragikusan,vagy korán, esetleg nem tudtunk tőle elbúcsúzni, rendesen meggyászolni. Ha bűntudatunk van vele kapcsolatban, akkor is marad a kötés. Ha valaki felismeri, - és változtatni szeretne azon, - hogy vonzza a halál, akkor az állításokon lehetőség van a kötődés megszüntetésére. Viszont sokan ezt fel sem ismerik, vagy ha mégis, hát természetesnek veszik. Ez is érthető, a fent említett eskü nagyon erősen köti az embert, és bizonyos fokú hűtlenségérzéssel kell számolnia az első időben, ha ki szeretne lépni ebből. Ezt nem mindenki vállalja fal. Aki mégis, annak több erő áll majd a rendelkezésére. A családtagok is szoktak jönni állításra, ha szeretnék tudni, hogy nekik volt-e szerepük a szerettük halálában. (Nem tettlegességre gondolok) Ez is nagyon jól megmutatkozik. És segít elgyászolni, elengedni. |
||
|
Kedves Csongor!
Megosztanám veled a családállítás tapasztalatait 2011. aug. 09. kedd 14:47 /Mit jelent számodra a halál? / Kedves Csongor! Megosztanám veled a családállítás tapasztalatait ezzel témával kapcsolatban. Különösen a "mosoly" szóra kaptam fel a fejem. Konkrétan a feleséged családjában egészen biztosan volt már olyan, aki öngyilkos lett. Elképzelhető, hogy nem is tud róla "senki", mert ez a cselekedet bizonyos körökben titkolandó lehet. Ha így van, akkor még rosszabb a helyzet, mert első törvény, - az odatartozás törvénye (mindenkinek joga van a családhoz tartozni, aki oda született), amely ha sérül, például valakit kitagadnak, akkor a következő generációban valaki megismétli a sorsát. Ebben a helyzetben valaki a lelkében egy tudattalan fogadalmat tesz: "Ha menned kellett, akkor követlek — a halálba/ a rossz sorsba/ a betegségbe. " És mindezt szeretetből, boldogan teszi. Mosolyogva. Léteznek másfajta fogadalmak is: "Kedves szülőm (testvérem, nagyszülőm, rokonom), inkább én viszem helyetted ezt a nehéz sorsot, mint Te." „Átveszem tőled a gyászodat (haragodat, félelmedet) nehéz érzelmeidet, hogy ezzel is segítsek Neked Majd én átélem őket helyetted " „Ha elkövettél valamit, majd én vezekelek helyetted" Ezeknek a tudattalan esküknek a következménye, hogy sok olyan boldogtalan, beteg emberrel találkozunk, akik megmagyarázhatatlan okokból szenvednek. (Az előző életeket megnézzük, ha itt nem találunk semmit) Lefordítva a feleséged valamelyik családtagját követte a halálba. Sajnos az eredeti családunk hatása sokkal erősebb, mint az újé, vagyis senki sem tudja megmenteni férjét/feleségét a sorsától. Ha meg is próbálná, a társ nagyon megharagudna rá. A feleséged nem előled ment a halálba, hanem valaki után. A rossz hír, hogy nem tudtad volna visszatartani, semennyi szeretettel sem. Ildikó |
||
|
Örülök Csongor, hogy megosztottad ezeket a gondolatokat, ugyanis 2011. aug. 09. kedd 13:37 /Félelmek/ Örülök Csongor, hogy megosztottad ezeket a gondolatokat, ugyanis ez a házasság dolog sok embernek gondot okoz. És valóban más lesz a kapcsolat a papírral, csak én nem tudtam úgy megfogalmazni a különbséget, mint ahogy te. |
||
|
Megvizsgáltam, és most elmondom, mire jutottam.
Először is, a 2011. júl. 28. csütörtök 10:59 /Mi a megbocsátás titka?/ Megvizsgáltam, és most elmondom, mire jutottam. Szóval körül néztem az életemben: történt-e olyan esemény, amikor valaki (fontos személy) hirtelen eltűnt, és ez fájdalmat okozott? És hogy emiatt a hasonló esetekre így reagálok? Akkor lássuk az szüleimet.....Az ő életükben volt-e ilyen esemény?...És nicsak, nem kell messzire menni, anyai nagymamám is hirtelen halt meg - anyukám kicsi volt, biztos, hogy el sem tudott búcsúzni, és az apai nagypapám is "eltűnt". Mindkét esemény igen fájdalmas volt a szüleimnek. És úgy látszik, bennem él(t) az érzésük, mert megkönnyeztem mindkét történetet. És most már világossá vált az is, hogy miért volt olyan kiemelkedően fontos, hogy édesapámtól el tudjak búcsúzni a halálakor. |
||
|
Mi van akkor, ha csak az egonak fontos a megvilágosodás? 2011. júl. 27. szerda 17:26 /Milyen egy igazi megvilágosodott?/ Mi van akkor, ha csak az egonak fontos a megvilágosodás? |
||
|
Kriszti, javasolok néhány dolgot. Mindegyik más-más oldalról 2011. júl. 27. szerda 13:38 /Milyen egy igazi megvilágosodott?/ Kriszti, javasolok néhány dolgot. Mindegyik más-más oldalról közelíti meg a problémádat. Válaszd azt amelyik a legjobban "fekszik". Azt mondod, "valami nem stimmel. Az első (tudatos analizálás): kérdezd meg magadtól, hogy honnan tudod, hogy nem stimmel valami? Van elképelésed, hogy milyennek kéne lenned, (lennie az életednek) ha stimmelne az a valami? (Legjobb, ha leírod) Tehát a célod, hogy olyan légy? Milyen is? Úgy viselkedj? Hogyan? Honnan indultál, és hol tartasz most ezekhez az elképzelésekhez képest? Mit kell még tenned? Mi mindened van ahhoz, hogy megtedd? Mire van még szükséged, és honnan fogod megszerezni? A következőben teljesen a tudattalanodra fogsz támaszkodni. Érezd a testedben azt a dolgot, ami nem stimmel. Nem kell megfogalmaznod, csak érezd. Majd keress egy megjelenítő tárgyat. Tudod, az állításokon személyeket keresünk, de te most tárgyat keress. Bármit. Majd fogd a kezedbe, nézegesd, barátkozz vele. Egészen addig, amíg ennek szükségét érzed. Azután felejts el. :) (Remélem, nem offoltam szét a blogot. Talán mások is meríthetnek belőle) |
||
|
Ha jól értem, limitálva van, hogy mennyi jó dolgot élhetünk át. 2011. júl. 27. szerda 09:25 /Neked működik a pozitív gondolkodás, a hittel teremtés?/ Ha jól értem, limitálva van, hogy mennyi jó dolgot élhetünk át. (?) Másrészről pedig azt értem, hogy ha csak a jóra koncentrálunk, akkor nagyobb pofonokat kaphatunk, amiket nem tud az ember feldolgozni. Amúgy lehet, hogy így van, ezt nem tudom. (Ez az egyik természeti törvény, a Polaritás törvénye. Ami még a vonzás törvényénél is előrébb helyezkedik el) |
||
|
Vagy fél éve beszélgettem egy férfivel, aki hasonló helyzetben 2011. júl. 26. kedd 09:54 /A helyes döntés/ Vagy fél éve beszélgettem egy férfivel, aki hasonló helyzetben él, mint te. Egyszer csak azt mondta: "Bűntudatom van, amiért a saját gyerekeim nem kapják meg azt, amit adni tudnék." Arra gondoltam, hogy mindenképpen rendeznie kéne a volt feleségével és a gyerekeivel a kapcsolatot, mert úgy viselkedett, mint aki nem érdemli meg a boldogságot. Nem tudom, hogy jól tettem-e, de nem ajánlottam fel a segítségemet - bár tudta mivel foglalkozom, - mert nem tudtam eldönteni, hogy segítséget kér, vagy "csak" őszintén akart valakivel beszélni. |
||
|
Gondolom az a cél, hogy a kislány ne ringassa magát hiú 2011. júl. 25. hétfő 16:30 /A helyes döntés/ Gondolom az a cél, hogy a kislány ne ringassa magát hiú reményekbe. Sajnos, minden jó szándékunk ellenére ez szinte lehetetlen, a gyerekek legtöbbször reménykednek abban, hogy a szüleik újra együtt lesznek. Ez gyakran olyan mély remény, hogy ők maguk sem ismerik el. A legtisztább megoldás az, ha az apa beszélne erről a gyerekkel, még ha nem is emlékszik (vagy nem akar) emlékezni rá. Nem arról, hogy a lányka rosszul emlékszik, hanem arról, hogy mindketten sajnáljátok, hogy így történt, nem így akartátok, de sajnos az élet ezt hozta. És tudja, hogy a gyerek álma ....., de ez már nem fog bekövetkezni. Szeretitek egymást, mint barátok, de nem úgy mit férj és feleség. Valami ilyesmi. Sőt, akár ketten is ott lehettek, de az apa beszéljen elsősorban, mert ezt ő "szúrta" el. Ha nem hajlandó, akkor végső esetben te is beszélhetsz lánykáddal, de mindenképpen úgy, hogy: apa akkor így gondolta, így szerette volna, nem számított rá, hogy másképp fog alakulni az élet. Tudom, hogy nehéz és fájdalmas, még szerencse, hogy ő már nagylány, és .....stb Az nagyon fontos, hogy se a gyerek ne tartsa hibásnak magát - nemrég beszélgettem valakivel, aki azt mondta: "akármi történik, gyerek mindig vádolja önmagát"- (ezt valahogy gyengíteni kell,) és mást se hibáztasson. Ők elhiszik,hogy így alakult, és ha ezt hitelesen tudod kommunikálni - vagyis te sem okolod sem magadat, sem a volt férjedet, akkor ez átmegy, a gyerek elfogadja, és megnyugszik. Lehet, hogy a kislány sírni fog egy darabig, de ha megfelelő volt a kommunikáció, akkor hamar elfogadja a helyzetet. De előbb neked kell ezt megtenned. Pusz. |