epotoc teljes hozzászólásai
Hozzászólás | Edit link | Comment Widget |
---|---|---|
Már nem kell másnak! 2010. márc. 05. péntek 16:19 /Hogyan engedjük el életünk nagy szerelmét?/ Már nem kell másnak. Egyedül van és próbál lépéseket tenni felém.Nekem mindig Ő kellett. Én benne azt az embert láttam, akivel leélem az életem és ezért olyan fájdalmasan érintett a pofon, és pont akkor kaptam, amikor már elég közel álltunk a házassághoz és nagyon boldognak hittem magunkat.Én tudom, h szeret engem és hihetetlenül kötődik Ő is hozzám, egyszerűen csak fél attól,h ő vkiért felelősséggel tartozik. |
||
Kedves Karmatörlő, Ramina, Hédi! 2010. márc. 05. péntek 13:23 /Hogyan engedjük el életünk nagy szerelmét?/ Karmatörlő: Aranyos vagy,h izgulsz értem/tünk.Igen, kicsit olyan a mi kapcsolatunk, mint a Szex és New Yorkban Carry Bradshow és Mr Big szerelme. Bárcsak tudnám a megoldást! Ramina:Én is ezt mondtam neki, hogy neki 1000%-osan biztosnak kell lennie a dolgában, hogy én visszamenjek. Meg kell győznie, hogy érdemes szembenéznünk majd avval ami vár ránk, mert ha kibékülnénk, kemény menet lenne megemészteni az elmúlt 1 évet és nem akarnék hárpiaként mindig őt okolni, hogy elhagyott. Hédi: Abszolut igazad van Hédi. Tudom, hogy benne kellene egy felismerés, hogy rájöjjön mennyire szeret engem. Azt hiszem sejtem mi nála a gond és talán egy kineziológus tudna segíteni neki, de erre magának kell rászánnia magát. Fejben mindent olyan egyszerű tudni, de amikor az ember benne van, akkor már nem olyan egyszerű. Addig amíg ő gondolkozik, azért én élem az életem, mert nem szeretném ha elmennének a lehetőségek mellettem. |
||
Kedves Ramina! 2010. márc. 04. csütörtök 22:02 /Hogyan engedjük el életünk nagy szerelmét?/ Egy komoly 5 éves kapcsolatot rúgott fel egy másik lányért. Ennek már több mint egy éve. És az egy év alatt is rendszeresen keresett. Volt, mikor talán 1 hónapra eltűnt, hogy abban a kapcsolatban legalább mindent megtegyen, de mindig visszatalált, hogy hiányzok neki. |
||
Döntés 2010. márc. 03. szerda 17:21 /Hogyan engedjük el életünk nagy szerelmét?/ Ez nagyon jó, ahogy mondod Ramina, de először hoznod kell egy döntést,hogy már nem akarsz tőle semmit. De én még mindig szeretem és azzal,h ő is néha és egyre sűrűbben feltűnik, azzal nem segít a dolgon. Én boldognak éreztem magam mellette, amíg együtt éltünk, és épp ezért én nem tudok neki nemet mondani. És ha elémállna, hogy vissza akar hozzám jönni, akkor lennék csak igazán bajban, hogy mitévő legyek... |
||
A nagy Ő elengedése? 2010. márc. 02. kedd 21:20 /Hogyan engedjük el életünk nagy szerelmét?/ Kedves Peti, értem én, hogy hogyan kellene elfelejteni a másikat és továbblépni. Fejben tudni ezt nagyon egyszerű, de ha a szived még mindig Őt akarja és minden arra emlékeztet még több mint egy év távlatából is milyen volt vele, akkor ezt nagyon nehéz. És még nehezebbé teszi a helyzetet,h nem enged el, mert azóta is rendszeresen keres,h hiányzol neki, de komoly lépést nem tesz,h visszakapjon, és Te mindig válaszolsz a hivására, hisz Te még mindig Őt szereted. |
||
Köszönöm! 2009. dec. 04. péntek 20:21 /Mindenki cipeli a maga keresztjét...amíg le nem teszi!/ Pár napra elvesztem a sok munka miatt, és nagyon jól eső érzés volt, hogy ennyien írtak a hozzászólásomra. |
||
Téves út vagy feladat amiből tanulni kell 2009. dec. 01. kedd 21:25 /Mindenki cipeli a maga keresztjét...amíg le nem teszi!/ Én valahogy mindig azt érzem hogy az a munka, amit csinálok, arra nem vagyok elég jó. 28 évesen a 4. munkahelyemen vagyok, ebből kettőt én hagytam ott önszántambol, egy helyről pedig engem küldtek el létszámleépités miatt plussz mert állitolag nem vagyok preciz. Érzem,hogy ez a munka amit csinálok, valahol nem az én hivatásom, de még nem tudom mi lenne az, és keresem az utam. |
||
Téves út 2009. nov. 24. kedd 21:27 /Munka megtartása/ Szerintem Zizi, akkor kerül az ember ilyen helyzetbe, ha épp nincs a helyén és téves úton halad. Akkor az élet, igy vagy ugy biztos el fogja őt tériteni egészjen addig,amig meg nem találja a neki megfelelő hivatását. |