Szerintem minden emberben benne van! Ahogy a jó tulajdonságok úgy a rosszak is. Hiszen ha visszanézünk gyermeki korunkra ki ne irigyelte volna el a másik játékát vagy ki ne örült volna hogy a játék ami nem az enyém végül elromlott. S ahogy növekszik, ahogy fejlődik, ahogy tapasztal az ember úgy változik a mérleg, persze a környezet is fontos amelyben él a család ami még befolyásolja, na meg a szomszéd hisz az ő kertje mindig zöldebb:). Bennünk van a káröröm is hiszen ha figyelmezteted a munkatársad, hogy ezt ne csinálja mert ez így nem lesz jó és ő mégis azt teszi, egy kicsit örülsz vagy nem?Hisz ő nem a barátod és időnként még keresztbe is tesz neked, akkor meg pláne, hogy örülsz, hogy neki nem lett jó. Bár az érzés nem tart oly sokáig nálam, mert nem jó másik kárának örülni és nem is tett oly sokáig boldoggá, mert már sajnálom is, hogy így járt. Nem tartom magam rossz embernek, de néha azért szerintem mindenkinél előfordul, hogy kicsit gonosz vagy csak örül?

Szia Erika!

Egyetértek veled sok mindenben, de az is biztos ez egy ilyen szakasz az életedben és idővel másként látod.
Bár én is elég jól megvagyok egyedül, de nekem előny az hogy anya lehettem bár akkoriban még nem készültem fel erre és ha lehetne sok mindent másképp csinálnék az biztos, hogy megtervezném, hogy mikor jöjjön, mert a legcsodásabb dolog az anyaság!!!!Azt hiszem kicsit önbizalomhiánnyal küzdesz (ha nem akkor bocsi érte), mint én is. Furcsa de most jöttem rá pár hete hogy nagyon jól megvagyok "egyedül" .A párkapcsolatban detto ugyanezt teszem én is, teljesen ráhangolódok a másikra és sajna megijednek attól, hogy szeretek a másikkal lenni, hogy sokat gondolok rá, mert én is ezt várnám el, de még nem jött el az akivel együtt ugyanazt éreznénk. Ha egyedül vagyok megoldok mindent mert csak magamra számíthatok, de ha van mellettem valaki már gyengének érzem magam és elvárnám, hogy az eddig megoldott feladatokban segítsen nem kell, hogy átvegye csak ott legyen. Néha úgy érzem én nem engedek be senkit a magam világába, de dolgozom rajt, hogy ne így legyen!
Olyan volt amiket írtál mintha magamat láttam volna.

Nem teljesen értek veled egyet.
Alkalmi partnerrel én is nehezen képzelem el a szexet és mindig kapcsolatot keresek , hogy abban éljem ki és valamikor utólag jövök rá, hogy nem is ő használt ki engem hanem én őt. Biztos, hogy nem vallottam be magamnak, hogy csak szexre vágyom, mert ez a dolog így nem férne bele az értékrendembe. Be kellene látnom, hogy a szex igenis fontos része az életemnek, de én nem akarok alkalmit, egy normális kapcsolatot szeretnék és várok is , de tüzes jegy vagyok és a szeretem a szexet és szükségem van rá akkor is ha nincs partner. Elfojtom vágyaim ami nem jó, és gondolom a barátod emiatt szenved. Vannak olyan férfiak és nők akik kevésbé tüzesek ezzel nem azt mondom, hogy te nem kívánod, hanem talán neked jobban megy az elfojtás, de lehet tévedek. Talán önző vagyok és nem akarok osztozkodni, fejlesztenem kell azt a részem ami nem az egomról szól. remélem nem értetek félre nem vagyok szexmániás, csak talán sokat voltam szex nélkül , volt, hogy másfél évet, de az is miattam volt nem akartam közel engedni magamhoz senkit, de a szex azért hiányzott, és nem mentem át a szomszéd kakasához.

Az élet számomra egy csoda! Csoda mind biológiailag, mind pszichikailag! Mindig lenyűgöz, maga a test és maga a lélek! Ahogy születünk, ahogy fejlődünk, ahogy megannyi szerepet játszunk, ahogy manipuláljuk magunkat, másokat, ahogy érzünk, ahogy szeretünk vagy haragszunk, stb. Ahogy maga a test felépül és ha nem vigyázol eléggé felborul minden ijesztő és lenyűgöző! Az élet ami nem csak test és lélek hanem a család, a környezet, a világ, az univerzum része és parányi és hatalmas!
Az élet a legnagyobb érték a földön, habár ha újjászületsz újra és újra megtapasztalod e csodát, de mégis minden élet érték és kincs.