"...különleges képességnek, ami csak az emberre jellemző az élőlények közül itt a Földön (A többiek nem TUDNAK MAGUKRÓL - A TUDATOSSÁG KÉPESSÉGE, AZ ÖNTUDAT JELENLÉTE EZT JELENTI), de ez nem emeli őt magasabbra végső soron."

Na hát szerintem ez minden élőlény sajátja. Nem látom értelmét, hogy miért pont csak az ember lenne erre képes. Szerintem az ember egyáltalán nem annyira különleges mint hisszük.

"Egy bizonyos szemszögből, ha nézzük, a tudatfejlődés skáláján az ember magasabb létrafokon áll, mint a többi élőlény."

De csak egy bizonyos szemszögből. Egy bizonyos szemszögből nézve az állatok vannak magasabban :)

"Egy béka lényegesebben kevesebbet fog fel a világból, mint egy ember, vagy akár egy macska."

Szerintem a megvilágosodás és a tudatosság sem mennyiség függő. Ez egyfajta belső rend, egység, tisztaság. Ehhez nem kell többet vagy kevesebbet felfogni, csak épp annyit amennyire az adott faj képes.

Én pl. nem látom értelmét, hogy csak az ember kiváltsága legyen ez. Milyen alapon? Bármiben is különb lenne az ember?
Én ebben a fai egoizmust látom, hogy már megint különb akar az ember lenni az állat világtól, és kisajátít magának olyan dolgokat amik valójában minden életforma természetes részei.

A második feléhez se, főleg! Ragaszkodásból tenni jót nem őszinte cselekedet, hanem megfelelési kényszer a jó felé. Ha valaki tényleg érzi, hogy jót kell tennie, akkor valódi és igaz a cselekedet hajtóereje.

Kérdem én: Miért fontos, hogy én így tegyek, mint ahogy a versben le van írva? Miért jobb ez?

Úgy érzem, hogy a vers nagyon ragaszkodik a jóhoz, a szenthez... stb. Egyes emberek beleőrülnének, ha mindig így tennének.