Nem szeretem azokat az embereket akik tisztességtelenül bánnak egy állattal, pláne egy védtelen kiskutyával.
Nem értem meg az embereket hogy miért fedeztetik az állatot,ha a kölyke nem kell!? Ezer egy módja van az ivartalanításnak.Sőt,sok menhelyen meg kórházban fizetni sem kell....Miért teszik ezt az állatokkal?Az ilyen embernek nem való emberi társ sem,nem hogy állat. S ha már olyan nagyon kell kutyakölyök, menhelyeken ígyis elég van,onnan is lehet venni,sőt ingyen is lehet elvinni.Nem tudom megérteni ezeket az embereket.
Valószínű hogy az az ember aki képes ezt megtenni ,nem szorult belé annyi jóérzés h beleélje magát a helyzetbe,ha öt dobnák így el....

Én most vagyok 18 éves,koromból ítélve sokan azt mondanák h áh kicsi még és mit tud az életről,a felnőtt dolgokról.Pedig igenis félig felnőtt vagyok!3 évvel ezelött igen komoly döntést kellett hoznom ,ami az egész életem be fogja folyásolni.Így mostmár ennyi év elteltével látom h maga a döntés nagyon jó volt és szuper csak kicsit pályát tévesztettem mert a mérnöki szakma nem az én világom,de szerencsére még semmi nincs veszve és igazán az lehetek aki én akarok!
Amikor iskolát "választottam"(a szüleim nem engedtek oda ahova én szerettem volna) egy új világ tárult elém.14 évesen megtapasztaltam azt h milyen amikor hihetetlen nagy igazságtalanságok folynak mellettem és látom h nem tehetek ellene,egyedül nem harcolhatok a világ ellen ,akkor volt az első felismerésem h ez a felnött világ.El kellett fogadnom h ezen én nem változtathatok.Persze további csalódások és kudarcok értek folyamatosan 2 éven keresztül.Egy éve h úgy kezdtem elfogadni és feldolgozni azt h ez így van.Így szép csendben visszavonultam,és csak külső szemlélő lettem.Már harcoltam a szüleim ellen,h én nem akarok megfelelni az elvárásaiknak,hisz ha a legjobb tanuló voltam is,vagy úgy viselkedtem ahogy ők elvárták úgysem voltam elég jó nekik.Így hát belebújtam a jókislány szerepébe,gyakorlom hogy majd hogyan kell a való világban is színészkedni egy egy helyen.Mert igazán akkor vagyok önmagam amikor egyedül vagyok.
Úgy érzem ,mondhatom azt h félig felnöttem,ezután jön a másik fele.Az egyetem,nagy város ,teljesen egyedül leszek,senki nem fog mellettem állni és támogatni.akkor fogom megtapasztalni h milyen is igazán felnöttként élni.De ha kis buta,naiv fejemmel mindaz aminn átmentem és tényleg felelősséget vállaltam akkor talán félig felnőtt fejjel is fog menni:D
Szeretettel,KicsiManó

Szia:)
Én is sok ideig küzdöttem sokféle mandula problémákkal.2 évig folyamatosan beteg voltam,amíg rá nem jöttem(persze kicsit segítettek is rájönni) h nemcsak az érzéseim visszafolytásából alakult ki hanem olyankor is mikor nem voltam öszinte magamhoz ,és már torkig voltam a dolgokkal.És akkor jött egy olyan pillanat h mindent kimondtam ami nem tetszett,és azóta is olyan vagyok.Persze miután rájöttem a titok nyitjára kicsit késö volt és kikellett venni a manduláim.De azóta tök jól vagyok.Nincsenek torok problémáim.
Napokon át gondolkodj h mik azok a dolgok amik zavarnak és mond ki,meséld el valakinek.Majd gondolkodj azon h tudnád megoldani a problémákat.Ha úgyvan keress fel egy pszihologust.

Sok szeretettel KicsiMano:)

Nem is tudom h köszönjem meg a válaszokat.A javasolt tözegáfonya helyett a gyógyszertárban tudtak vmi hasonlót ajánlani.No meg az utobbi válaszon nagyon el fogok gondolkodni!
Mindenkinek nagyon köszönöm mégegyszer.Így el tudtam indulni egy uton és remélem meg is gyógyulok!