Sziasztok!
Egy ideje nem tudok részt venni a beszélgetéseitekben, de úgy gondoltam egy rövid beszámolót azért írok nektek is, hogy ne csak a médián keresztül jövő információkat ismerjétek.
Az én barátaim , ismerőseim Edelényben laknak, és ha a Felsőzsolcaiakat hallgatom , bizony nagyon nagy szerencséjük volt, hogy egy talpraesett, élelmes , és nem utolsósorban szolgálatkész polgármesterük van.
A kár itt is nagyon nagy, mert amikor az ember azt látja, hogy a zsíros bödön egymás mellett úszik az irha bundájával, a gyerek játéka meg a WC kefével, hát az bizony elkeserítő, de az emberiességből ők most jelest kaptak részemről.
Az alábbi beszámoló viszont már nagyon szomorú:

"Máté Ildikó: Árvíz Felsőzsolcán :

Jelentés a pokol tornácáról, Felsőzsolcáról.

Kedves barátaink !

Itt vagyunk az új Pannon tenger közepén. (Felsőzsolca, Toldi Miklós u.11.)

Azért ültem le írni nektek, mert amit a tv-ben és a hírekben láttok, hallotok közel sem adja vissza azt az áldatlan állapotot, ami itt van.

Amikor kitelepítettek bennünket, akkor a városból a kisebbséget vitték a " menekült táborokba ". Mi magyarok egymáshoz menekültünk, és egymást fogadtuk be.

Kitelepített az, akit nyilvántartásba vesznek Miskolcon. Mi nem számítunk annak. Vannak olyan házak, amikben harmincan vannak a tetőtérben, mert a szomszédok átmenekültek az összedőlő
házaikból.
Míg a gátat építettük láttuk ahogy az apa a gyermekét hozza, a fiatal anya hátán meg egy lepedő a gyerek ruháival, és gázolnak a derékig érő vízben. Láttuk, ahogy a 80 éves bácsi minden erejét összeszedve vonszolja a földön a homokzsákot, hogy védje a vályogházát, amiből mára semmi nem maradt.

Láttuk a nagymamát, ahogy ölben hozták egy szál hálóingben papucs vagy cipő nélkül. Mindenét elvitte a víz.
Láttuk ahogy az öreg nénike a kerítésbe kapaszkodik, hogy hagyják, mert ő itt akar meghalni, mert ez az élete.
Láttunk csodálatos férfiakat, akik 13 fokos vízben állva sportcipőben meg melegítőben rakták a homokzsákot, amit az asszonyok adogattak nekik.
Láttunk egész utcákat megmozdulni, és összefogni.
Láttunk 55 ezer homokzsákot megtölteni.

DE NEM LÁTTUNK EGY OLYAN EMBERT SEM, AKI TUDTA VOLNA, HOGY A GÁTAT HOVÁ RAKJUK.

A magyar azt mondja fáj a szíve vagy megszakad a szíve. Mi ezeket látva sírva zsákoltunk.
A városunk polgármestere szerint nálunk minden meg volt szervezve. Őt azonban el sem tudtuk érni. Egyszer ugyan felvették a telefont, amikor homokot kértünk, mert elfogyott, de közölték, hogy ők értekez-
letet tartanak, és nem érnek rá.
Jelenleg sok helyen nincs vezetékes víz, vagy nem megy el a szennyvíz, ezért vödrökbe végzik a dolgukat. Azt nem részletezem, hogy ezután a vödör tartalma hová kerül.
A vályogházak úgy rogytak össze, mint gyerekkori homokváraink, ha vízzel locsoltuk le őket. A 10-20 éves házakban meg beszakadtak a szobák.
Nálunk a nappaliban most csattogott át a mélytengeri ipari búvár.
Amióta itt vagyunk egy alkalommal kaptunk három szál megsavanyodott kolbászt, meg egy kiló kenyeret, ami másnapra megposhadt, mert a víz miatt nagy a páratartalom. Gondolkoztunk is hogy azokat a rákokat meg halakat kéne megenni, amik az udvarunkon vertek tanyát. A részünkre szánt élelmiszert sátrakban tárolják a 35 fokban, és mire hozzájutunk addigra megromlik.
Jó hír, hogy mindenkinek szép színe van, mert iszonyú erős a napsugárzás többen tarjagosra égtek.
Ivóvizünk szerencsére van, mert egy hölgy a saját ásványvizét szétosztotta közöttünk.
Bűz terjeng mindenütt, mert a befolyt víznek nincs útja, és elkezdett possadni.
Nagyon sokan egyik hónapról a másikra élnek, és nincsen pénzük arra, hogy szivattyút béreljenek, vagy nincs autójuk, illetve erejük, mivel idősek, hogy 40 kilóméteres kerülőúton jussanak be Miskolcra, ami légvonalban 3 kilóméter, csakhát beszakadt a híd és nem tudunk arrafelé közlekedni. Tömegközlekedés nincs.
A jó hír, hogy nyitva van a bolt, és lehetne vásárolni, de a kisboltokban nincs kártyás fizetési lehetőség, a város egyetlen kesautomatája meg még víz alatt volt.
Sok embert megharaptak a megvadult kutyák, de szerencsére a nagy ár elvonultával ez már nem fenyeget.
Este élesre töltött géppisztollyal járnak a rendőrök, mert a fosztogatást valahogyan meg kell fékezniük. A házainkból nem merünk elmenni, mert a kisebbség beígérte, hogy ha vissza térnek, az üres házakba fognak beköltözni, és az Isten sem rakhatja ki óket. Félti mindenki azt a kicsit ami megmaradt.
Házhoz sem vizet, sem ételt nem hoznak, el kell érte menni az iskolába, ami innen vagy három kilóméter, és nem mered itt hagyni a házad nyitottan, mert az ajtók a víztől bedagadtak, és nem lehet bezárni ...

Információnk semmiről nincs.

Nem tudjuk, hol lehetne ételhez jutni, nem tudjuk mi lesz velünk. Sokunk azért is marad egy helyben, mert a kocsija is vízben áll, vagy állt, és nem meri elindítani. Többek közt a miénk is.

Drága barátaink! Megkaptuk a segélyszállítmányaitokat, amit nagyon hálásan köszönünk.
A Máltai Szeretetszolgálati Központba továbbítottuk, hogy azok jussanak hozzá akinek szüksége a legnagyobb.
Miután azonban ide semmi nem érkezik, ezért kérünk benneteket, most már az itt maradtakon segítsetek.

Utóirat :
Tengerparti ingatlan belső medencével eladó.
Ez egy tréfa volt, mert már nincs könnyünk.

Dolgozik is nyugi, de ha Hajdú Miki megoldja, mert most itt egy ilyen lehetősége adódott akkor az összes változik.
Ha máshol, jól élsz meg valamit, akkor az itteni életed is pozitívan változik

Elég rég jártam erre, de talán még olvasod.
Félsz valamitől (be vagy gyulladva).
Ha meg írod hol van, vagy hol szokott begyulladni azt is megírom , hogy mitől.
Noa

Szia Vivien!
Semmi más gond nincs csak annyi hogy nincs meg a biztonság érzeted.
Nem érzed magad biztonságban sem érzelmileg, sem anyagilag.
Meg kell tapasztalnod, hogy senki nincs biztonságban még a leggazdagabbak sem.
Azt hogy minden rendben van csak a hited tudja megadni.