Sziasztok! Nagyon érdekes amiket írtok. Szerintem mindenki másképp döbben rá, hogy van isten!!
Van akit egész kicsi kora óta úgy nevelnek, hogy higgye el, hogy van! Végül lehet mégis azt mondja "dehogy van!" Van aki nem is hall róla igazából soha, egyszer csak hiszi, hogy van.
Ezért ajándék ez az érzés. De mért nem kaphatja meg mindenki??
Én mindig is biztos voltam benne, hogy van, sosem inogtam meg. Van akit rossz dolog ér, és azt mondja nincs is Isten , mert ezt hagyta. Én is szomorú vagyok, mikor hallok nagyon rossz dolgokat,sajnálom , hogy történnek olyanok,de sosem tartottam Isten létét attól függővé, hogy jó dolgok történnek vagy rosszak. Mindennel célja van. Mindenből tanulnunk kellene.
Nekem személy szerint olyan hatalmas erőt, kitartást, tartást,energiát............adott, hogy nélküle el sem tudom képzelni magam. Elvesztem volna. Néha érzem a közelségét, mintha fogná a kezem,nem lehet elmondani,:))) rádöbbenek, hogy azt mondom másnak amit ő akar neki mondani, velem üzen. Általam.
Azt mondják, minden épp akkor történik amikor eljött az ideje. Néha én is sürgetnék dolgokat, és utólag mindig rádöbbenek, hogy pont úgy volt jó ahogy volt, és akkor. Hihetetlen.
Persze bizonyítékom nincs, és ha erről valakinek csak egy picit is mesélek,úgy néz rám mint egy ufóra.
Talán itt nem:))

Húúú ez nekem nagyon magas. Most tényleg azokról beszélek akiket ismerek,de amint találkozok azokkal akiket említettél, onnantól azokat is ismerem. És azokat is szeretem. Mert pl. elmegyek valahová és látom, hogy valaki segítségre szorul vagy szól hozzám, számíthat rám, ugyanúgy mint a rokonom. Sok embernek segítettem már így, tapasztalatból mondom. Tehát nem állítom azt, hogy akiket még nem is láttam nem szeretem!! Szerintem szeretem. Téged is .
Mások vannak akik ismeretlenül elítélnek, ellenszenvel vannak irántam, szerintem nem értem miért és azért rossz, bár értem mert ez belülről jön, én ezt hozom ki belőle,és nem várhatom el hogy mindenki szeressen. De mégis rossz. Van aki ezzel nem foglalkozik, fel sem veszi....
Én miért?
Szép napot! Marcsy.

Sziasztok! Én nemrégóta gondolkodom ennyit mint mostanság. Mostanában foglalkoztat ez a téma, én úgy nőttem fel,abban a tudatban, hogy szeretni kell embertársainkat, elfogadni olyannak amilyenek. És ha mindenki így él, akkor mindenki szeretve van. Én mást szeretek, más pedig engem.Ez a körforgás biztosítja, hogy mindenki kap szeretetet. Nekem sokkal nagyobb örömet ad, ha szeretek mást, és ezt ő érzi, mint ha engem szeretnek. Sokkal fontosabb.
Számomra az , hogy szeressem magam, olyan idegen.Az önző dolog. Mivel sokat olvasok,hallok mostanában erről, próbálok rájönni, hogy kell ehez hozzáfogni?? Szeretem-e magam?? Miből tudom meg? Hogy kell ezt tanulni?? Mi van akkor ha ez nem sikerül, úgy élem le az életem, hogy másokat szeretek csak, ami eddig is boldoggá tett.
Várom véleményeteket!!!