Ne hagyd magad :) , igenis illik ide a történeted. Érdekes volt elolvasni, az ilyenekből szerintem mindig tanul valamit az ember. Egyébként az nálam már elfogadott gondolat, hogy minden megtörténik aminek meg kell történnie, és minden ami megtörtént, annak úgy kellett lennie..
Bár az eredeti témához annyit szólnék hozzá, hogy az én véleményem szerint másik embert párkapcsolat céljából bevonzani nem lehetséges. Két emberen áll a dolog, és mindkettőnek van szabad akarata. Ha akarsz tőle valamit, akkor hozzá akarj közeledni, ne az Univerzumhoz. Több mint fél évig küzdöttem egy lányért, mire összejöttünk. Fél év után viszont bejött a képbe egy másik srác. Aztán bármi történt, végül mégis mindig nálam kötött ki. Azért mert én annyira ezt akartam? Dehogy azért. Sosem lenne velem, ha Ő valójában nem akarná. Még csak 16 éves, korából fakadóan teljesen bizonytalan, sokszor Ő maga sem tudja mit is akar valójában. Mégis hiába fiatal, rengeteget tanultunk egymástól, mielőtt megismerkedtünk mindketten szinte már az életünket akartuk eldobni, most pedig lépcsőről lépcsőre fejlődünk mindketten. Egymás mellett. Hiszen bármit hoz a sors, mi tudjuk, hogy egymásnak mindig ott vagyunk. Persze a jövőt nem ismerem, nem tudom mi lesz velünk, de a lényeg az, amit megtanultunk egymástól. Nem túlzás ha azt mondom, hogy az életre tanítottuk meg egymást. Teljesen egyformák vagyunk. Hogy ez jó-e, azt megintcsak nem tudom.. :)
Egyébként amilyen bizonytalan Ő, olyan vagyok én is, 22 évesen, mérnöki tanulmányaim közepén ébredtem rá egy hónapja a zuhany alatt állva, hogy valójában utálom ezt csinálni, és pszichológiát szeretnék tanulni. Szóval szurkolni nekem, hogy fölvegyenek és legyen pénzünk finanszírozni.. :))

Sok sikert Nektek! Krucs