Nyugi Anita!

Ez a kérdés csak azért merült fel bennem mert a Sanyi cd-jét hallgatva rájöttem hogy hajlamos vagyok elfojtani az agressziomat.Persze ha más szemmel nézzük a szituáciot akkor nincs is mit elfolytani!

Persze nekem nem is nehéz mert hideg tipus vagyok.

Amit irtam nem valami burkolt dolog,csak szerintem a hangos vita nem tul gyakori jelenség.Sajnos...!Pedig mennyire egyszerübb lenne!

Föleg amit irtál az egy tipikus jelenség ott ahol sok nö dolgozik együtt!Dolgoztam én is olyan helyen.Néha szégyelnem kell magam helyettük!

A primitiv nök szokása hogy ugy akarnak elötérbe kerülni hogy másokat lealacsonyitanak!Ez a véleményem arrol a szituáciorol amiröl irtál.Bár nem írtad hogy kik voltak azok de könnyü rájönni.Ha férfiaknak bajuk van egymással inkább összeverekednek.Bár ez sem a tökéletes megoldás de legalább gyorsabb.

Az aggresszioval inkább gyerekkoromban volt bajom,mert eléggé öntudatos gyerek voltam,és ez a kommunizmusban nem volt szerencsés hozzállás.Nagyon sok problémám volt ezzel,állandoan ki voltam közösitve vertek az osztálytársiam,ha pedig megvédtem magam én voltam a rossz.Ma sem értem de valami irritálta öket bennem....!?Ha pedig barátkozni akartak velem olyan hülyeségre akartak rávenni hogy fessük be a körmünket olyan kétvégü piros-kék ceruzával...!?Már akkor is szerettem olyat játszani aminek van valami értelme!A tanárok pedig azt a gyereket szerették akkoriban akit lehet terelgetni és nincs önnállo akarata.Pedig kos vagyok :) de mégsem tetszett a dolog.Na jo ezt viccnek szánom!

Az aggresszioval otthon is sok bajom akadt, mert nagyon hisztis gyerek voltam.Most sem tudom mit csináltam volna az anyám helyében..!?Azt mondta:,, tanulj meg uralkodni magadon!"

Na azt megtanultam!De az az érdekes hogy jobban érzem magam mint azelött!Igaz hogy nem is kerültem azota olyan helyzetekbe ahol az az ézésem lenne hogy mindenki összeesküdött volna ellenem.

Mint a mese a rut kiskcsárol!

Lehet hogy ez valami karmikus dolog volt.Nem tudom.

A kérdésem az elözö hozzászolásomban arra irányult inkább hogy azzal a tudattal hogy mindennek következménye van hagyjuk a ,,bünöst"hogy vétkezzen és ezzel ártson saját magának, vagy vágjunk vissza,és amit tölem kap pl.az nem olyan fájdalmas.

Mostanában ,,langyos vizben"üldögélek és probálok mások tapasztalataibol tanulni.De mint itt a az oldal olvasoi mind én is szeretnék fejlödni!

A történetedet pedig köszönöm!

Erika

Sziasztok! Szeretném a fent olvasott cikket tovább ragozni. Mi van akkor ha a düh ami felénk irányul alattomos modon támad?Ezt ugy értem hogy ha olyan emberrel kerülünk szembe aki ,,rosszat " tesz nekem (bekavar) a szemembe pedig mosolyog!? Eddig azt gondoltam hogy az a helyes ha belemegyek a játszmába és ugy csinálok mintha nem venném észre mi történik,de mégis kivülröl probálom elemezni a szitáciot. Olykor megértem miért viselkednek igy velem és inkább sajnálom az illetöt,gondolatban küldök neki szeretet. Hagyom hogy a történet végigmenjen,nem probálom megállitani.Azzal a tudattal hogy nem kell megvédenem magam hiszen ugyis mindenki megkapja amit megérdemel! Na most a Sanyi tanitásait hallgatva elbizonytalanodtam hogy lehet mégsem ez a helyes reakcio...!? De mégis mi az? Söt ha hagyom megtorlatlanul a bántást akkor a sors Isten stb. sokkal érzékenyebb helyen találja el az illetöt mint én kis halando képes lennék. Ennek tudatában ki a tökéletlenebb? Mentségemre ha én egy fal lennék és magdobnának labdával a labda pedig visszapattanva fejbetalálja az illetöt akkor nem a fal a hibás!? Üdv;Erika