Számomra az amikor csodálkozom,ámulok és bámulok és arra gondolok hogy ,,ilyen is van?" :)
Amikor olyan élményekben van részem amit a legvadabb fantáziáimban sem gondoltam volna.
Talán mert nem korlátozom magam vágyakkal hanem csak teszem a legjobb tudásom szerint
a dolgaimat tudván azt hogy ,,jó magokat vetek´" és élvezni fogom a gyümölcsét bármi legyen is az.
Ha csak olyan gyümölcsöket akarok enni amit már ismerek,megtapsztaltam,hallottam róla vagy elképzelek az unalmas.
A csoda az amikor olyan ,,gyümölcsöt" eszek ami kellemes meglepetésként hat.

Ez azért is nagyszerü mert aki ,,jó gyümölcsön" él az annak a magvait szórja el amiböl egy két ,,növény" szintén kihajt és még több hozzá hasonló ,,gyümölcsöt" terem majd.

Ez egy olyan folyamat amit eleinte gondozni kell de ha beindul folyton önmagát generálja,és nincs megállás mert nem csak én érzem magam jól hanem vonz másokat...ami aztán szintén eröt ad az öröm energiának.
Elárulom hogy sok örömlöket megterhelö a fizikai test számára. ;)
Akárhogy is de jól van ez kitalálva ahogy most van.
Önmagunkban kell az öröm energiáját nevelgetni és akkor annyi ,,gyümölcsöt" kapunk amennyit képesek vagyunk ,,megenni".

Egyébként jól vetted észre Kirsikka.
A kacatok blokkolják az energiákat. ;)
Ìme egy video hogyan vélekedik erröl Galla.:
http://www.youtube.com/watch?v=wmkDCpw0Bmg

Üdv!Erika

Szerintem mindenkinek mást....

Èppen benne voltam a költözés legmozgalmasabb idöszakában amikor indítottad a témát,
ezért csak most reagálok rá.

A költözést elöször a láthatatlan világban történik meg amit megteremthet egy belsö változás,ami lehet
egy felismerés,vagy önmagunkon végzett eredményes munka eredménye.
Mert amikor olyan felismerésem adódik ami teljesen megváltoztatja az ezelötti nézeteimet amitöl más ember leszek az logikusan hozza magával ezt a természetü változást a fizikai világomban is ami akár egy költözés is lehet.
Ez a mostani költözésem egy felismerésnek tudható be,és maga a történet a lakás találás maga,és úgy minden olyan tapasztalatokat adott nekem hogy már kezdtem úgy érezni magam mint egy szereplö a mesében.
Elmondanám hogy az átmenet soha nem könnyü.Még akkor sem ha egy jobb világba ,,költözünk" át.
Ha egy jobb minöségü életbe ,,költözünk" át akkor sem.
Nem csak az elengedés miatt...hanem azért hogy valóban beleérezzük magunkat az új világba,hogy a magunkénak tudjuk és átérezzük az új fizikai létünk energiáját.

Ismerek olyanokat akik az életüket akarták jobbá,békésebbé tenni azzal hogy elköltöznek máshová
ahol nincsenek azok a szemét akárkicsodák. ;)
De mivel önmaguk nem változtak ezért az új lakhelyükön is megtalálták az életüket megkeserítö tényezöket és ezuttal még intenzivebb energiát amit persze önmaguk generálnak csak nem tudják.
Ilyenkor azt hiszi az ember hogy peches amíg azt hiszi hogy mindíg csak más a hibás.
Tehát a menekülésre a költözés a lehetö legrosszabb megoldás,mert ilyenkor csak az történik hogy ami elöl menekülünk még nagyobb intenzitással tornyosul a fejünk felé.

Eddig nem hittem benne,de tényleg van olyan hogy egy hírdetés mint ha kiemelkedne,világítana,vonzana söt még várna is ránk! Most már nem hiszem hanem tudom hogy lehetséges. ;)
Na meg új környezet,új emberek akik inkább passzolnak az újonnan energiánknak és ilyenkor az is természetes ha a régi életünk/önmagunk szereplöi lemorzsolódnak vagy egyik napról a másikra tünnek el az életünkböl.

Számomra a költözés az elengedés és a megújulás ami fizikai és lelki eröpróba is egyben.
Még meg kell ismerkednem az új önmagammal az új környezetemben és ez nehéz de egyben nagyszerü dolog szerintem.
Mert még az is lehet hogy sokkal jobb fej az akit még nem ismerek mint az akiröl azt mondom most hogy ez vagyok én...és ilyen.

Ennyi ,,röviden" ;)

Erika Szeretettel!

Fehércsongor Kedves!

Jól veszem ki a szavaidból hogy arra próbálsz célozni hogy a saját sértettségem okán jött ez a bejegyzés belölem!? ;)
Nem keresem az igazságot hanem azt az általam is igaznak tünö dolgot adom át amit én is kapok ,,valahonnan" mert azt sem keresem hogy ki üzen mert teljesen lényegtelen ha magát az üzenetet igaznak érzem.
A spiribizniszerekröl már régebben lehullott a lepel nekem,de eddig úgy éreztem hogy még nincs itt az ideje hogy erröl is beszéljek.
A másik blogban olvastam a Kati beszélgetését Aditivel,és ekkor éreztem hogy most leírom amit leírtam fent.Ìrhattam volna oda is válaszként de úgy találtam hogy a témához jobban passzoló blokban teszem ezt.

Erika Szeretettel!

Kedves Spiri barátom!
Nem kicsi indulatot vélek felfedezni az írásidban.
Nem csak én ihlettelek meg..Diamant is kihozott valamit Belöled,ezért meglátod még hálás leszel neki ha rájösz hogy mi az.

Mondjuk én nagyra értékelem Diamant öszinteségét,pedig már ,,fél írni" és mégsem tálalja számunkra tetszetösen a gondolatait.
Számomra az igazságnak van értéke igazán.

Meg aztán nem hiszem hogy Diamant nem lenne gondoskodó anya mert most saját magáról írt öszinte vallomást,inkább azt gondolom hogy ezen az általa elképzelt módon próbálja megteremteni a gyerekröl való gondoskodást.

De ez a terhességi csikok és a pártalálás....kicsit olyan mint egy másik nem is olyan régebbröl szólt beszélgetésünk egy másik gyerekét nevelö növel aki szintén azt hitte hogy a teste az akadály...Szóval nekem nincsenek gátlásaim a testemmel kapcsolatban,és nem is tervezek szépítészeti beavatkozást,de mégis egyedül élek már mióta...tehát még a jó test sem garancia hogy talál valaki párt...;)Mint ahogy az sem hogy nem éppen vonzó testel mégis vonzódnak hozzá.
Szerintem ez mind belülröl ered.Hogy akarom-e igazából,mert ha nem és fizikai akadályok sincsenek már,akkor ,,véletlenül" mindíg olyanokba botlunk bele akinek nem tudjuk vagy nem is akarjuk elképzelni magunkat az oldalán.

Üdv!Erika