Sziasztok!

Egy ismerősöm kisfiának állítólag valamiféle enzimje hiányzik a kiválasztórendszeréből,ami miatt még 6 évesen is bepisil.Kiderült,hogy az édesanyja nagynénje 13 éves koráig nem volt szobatiszta.A gyerek csendes, feszült,szorong,ráadásul,most megy iskolába.Az édesanyja,saját bevallása szerint ő maga is gyerekkora óta pánikbeteg és gyakran depressziós.
Mi lehet vajon a háttérben és hogyan tudnék nekik segíteni?

Köszönettel:Lili

Sziasztok!

Még egyszer köszönöm a segítségeteket!

Változtattam a férjemmel kapcsolatban a hozzáállásomon és már az első nap sokat javult a helyzet.Már épp eltelt pár boldogabb nap,amikor meghalt a párom nagymamája,akit mindnyájan nagyon szerettünk és Ő is,a mi kis családunkat.Ez kicsit felborította a dolgokat.

Azért volt valami "jó" is a dologban.Lelki támaszként apósom nyitott volt a beszélgetésre és olyan dolgokról is beszéltünk,melyekről nem is reméltem ,hogy valaha is beszélgetünk.Kiderült,hogy rájött,mennyire keveset törődött a párommal és nem is gondolta,hogy a szeretetének nem kimutatása milyen nyomasztó hatással volt rá, éveken át.Mondta,hogy igyekszik korrigálni a dolgokat és nem elkövetni e hibákat az unokájával szemben.
Gondolhatjátok,én voltam a világ legboldogabb embere aznap.

2 napra rá,mikor már a párom is kezdett érezni valamiféle közeledést az Édesapja részéről és ez láthatóan jól esett neki,újra történt valami,ami felborított mindent.
A fiunk,aki 16 éves,újra kijelentette a tanulással kapcsolatban,hogy bele sem kezd,mert "Úgysem fog menni"
Emiatt persze,újra szomorú és letört lett a párom.A tanulási huza-vona már felső tagozattól megy.Már minden lehetséges dolgot megpróbáltunk.Próbáltuk szigorúan,megértően,kedvesen,segítőkészen...
A segítséget elutasítja,hogy neki nem kell segítség.Próbáltunk megvonni Tőle dolgokat.A válasz:Kit érdekel!Ha nem engedtek,akkor nem megyek.
Legutóbb arra vetemedtem,hogy mikor felment a szobájába duzzogni,utána mentem és minden másnapi leckét felolvastam Neki,hátha így ragadna rá valami.Persze,megint azt mondta,hogy úgyse fogja tudni.Mikor mondtam ,hogy akár minden nap szívesen felolvasom a leckéket,a válasz:Na,azt már nem,akkor elköltözöm.
Ezzel már többször is zsarolni akart bennünket.
Most igazán semmihez nincs kedve.Nem jár edzésre.Mindig a facebookot bújja.Barátkozásairól ő maga beszél.Tehát nem titok,legyen az lány vagy fiú.Semmi kirívó.Mindenben segítőkész,időben jár haza,magára igényes.Csak a tanulást ne említsük.Akkor szent a családi béke.
Sokan mondták,hogy ez a kamaszkorral jár.Na,de meddig tart.Mi már 5 éve szenvedünk tőle.Mások azt mondták,hagyjuk,élje az életét.Most így tettünk.És az eredmény?Nyolc kettes és egy egyes.

Már arra is gondoltam,lehet,hogy neki ezt kell megtapasztalnia az életben?Na,de szülőként mindennek hogyan lehet hátat fordítani és úgy tenni,mintha minden ok.lenne?
És érdekes,hogy csak ebben nincs önbizalma.Mikor járt sportolni,a sportban verhetetlen volt.De a tanulás akkor sem érdekelte,mondván,utál tanulni.
Arról is hallottam már,hogy a gyermek visszatükrözi a szülők problémáit.
Segítsetek!
Mit akar ezzel a viselkedésével az ÉLET megmutatni nekünk?Hol a probléma?
Szívesen szembe nézünk a feladattal,csak nem tudjuk,mi az.Ezért is tér folyton vissza ,gondolom.

Égilény üzenetéhez csak annyit,hogy hihetetlenül reagál a gyerek az Élet egyéb kérdéseire.Úgy is fogalmazhatnék,hogy irigylésre méltó a kapcsolatunk.A párommal kevésbé közlékeny,de azért vele is jól megbeszélnek dolgokat.A család minden döntésben egyenjogú félként vesz részt most is és már korábban is.Mindent tud,beleértve az anyagi dolgokat is.Mindent megért,vannak tiszta elképzelései dolgokról,vannak szép álmai,is ,csak mikor az első lépéseket (tanulás)meg kellene ehhez tenni,azt már nem teszi meg.

Ha tudtok valamiféle segítséget,gondoljatok ránk!

Köszönettel:Lili