Harmadik szem

”A harmadik szem egy szimbólum, amely mögött olyan képesség húzódik meg, amelynek segítségével valaki nem a szemével, hanem valahogy másképpen lát. Tehát itt nem fényvisszaverődés észleléséről van szó, hanem olyan képességről, amelynek nincs szüksége külső fényre ahhoz, hogy eseményeket, tárgyakat, képeket felismerjen. Tehát olyan benső szemről van szó, amellyel sötétben is lehet látni. Nevezhetnétek ezt - kissé leegyszerűsítve - hatodik érzéknek is. Ez a képesség mindenkiben ott szunnyad, csak eddig azért szorult háttérbe, mert nem volt rá szükség a szellemi, lelki fejlődésünk érdekében olyan elterjedten, mint most. De előttünk is sok embernek nyílt meg így ez a benső szeme, csak nem nevezték ezt szemnek. Éppen azért, mert emberi képesség, e szemeket lehet fejleszteni. E fejlesztés mindig rizikóval jár, vagyis ha nem szemnek, hanem hatodik érzéknek nevezem, akkor – jobban megértjük - belekeveredhet, főleg kezdetben, de később is, olyan emberi vágy, amely csak a vágyak szintjén valóság, de a hatodik érzéket, mint forrást, nem veszi igénybe. Az természetes, hogy ezt nemcsak fejleszteni lehet, hanem Általa is fölerősíthető, és ott és akkor erősíti föl ezt Lelke, ahol és amikor jónak látja. Ilyenkor lehet adománynak, karizmának nevezni.

A harmadik szem kinyitásáról azt kell mondani, hogy nem játék az emberi képességek felnyitása, hanem nagy felelősség. Világosan megmondta nekünk, hogy sokkal fontosabb és sokkal gazdagítóbb az, ha valaki a szívével lát, tehát ha van hite, mintha a harmadik szemével bármilyen látásra sikerül is jutnia. Az a helyzet, hogy a hitből élés helyett akarnak sokan olyan élményekhez jutni, amely élmények ugyan érdekesek és tanulságosak is, de sajnos, vérszegénnyé tehetik azt a hitet, amely nem csupán egy ismeret elfogadását jelenti, hanem a Neki odaadottságot fejezi ki.

Az előbbire, tehát a harmadik szemre még azt sem lehet mondani, hogy jó. Amekkora értéket hordoz, annyi felelősséggel is jár, és akiknek e szemük megnyílt, sokkal jobban ki vannak téve a megtévesztő szellem támadásainak. Ő nem ajánlaná senkinek, hogy a harmadik szem megnyílására törekedjen. Akinek szerepéhez erre szükség van, annak úgyis megnyílik e szem. Akinek pedig nincs erre szüksége, annak ez csak teher, sőt nagyon sok tévedés forrásává válik.

Megvilágosodás

Mindenki azért jött a Földre, hogy megvilágosodjék, mert ez az újjászületés nélkülözhetetlen velejárója! Már az megvilágosodás, hogy vágyódunk a megvilágosodásra! Benne állunk annak a megvilágosodásnak folyamatában, amely lehetővé teszi számunkra, hogy ne kelljen majd újra lejöjjünk a Földre! Jó tehát, ha tudjuk, hogy a megvilágosodás nemcsak állapot, hanem folyamat is! Mint a fény, mely statikus is, dinamikus is!

A megvilágosodásnak van egy alternatívája. Ez az újjászületés! Azért ezt emlegeti az evangéliumban, mert ez, az elérési út tekintetében, sokkal egyszerűbb, átélésében pedig messze felülmúlja azt, amit mi megvilágosodásnak nevezünk .Elérése azért egyszerűbb, mert csupán hinni kell, hogy van, és kérni kell állhatatosan mindaddig, amíg valaki meg nem kapja. És azért magasztosabb, mert általa nemcsak új élet kezdődik abban, aki ezt átélte, de Lelke irányítása alá is kerül annyira, hogy állapotszerűen boldog embernek éli meg magát! Tehát nemcsak tudja, hogy ő Isten gyermeke, hanem bizonyos értelemben élvezi is ezt! Így van ez akkor is, ha a látszat ellene mond ennek! Tehát akkor is, ha az illető körülményei mostohábbnak tűnnek, mint másoké!

„Ajkadra adom szavaim”

Különbséget kell tenni az önzés és az önszeretet között. Önző az, aki arra teszi a hangsúlyt, hogy szeressék. Helyesen az szereti önmagát, aki mindig szolgálni akar másokat, tehát úgy, hogy nem engedi megkötöztetni magát azokkal, akiket szolgál. Az önszeretet tehát az igazi szeretet. Az szereti helyesen önmagát, aki meg tud feledkezni önmagáról, viszont mindenhol és mindenkiben meglátja azt, hogy minden és mindenki által Ő mennyire szereti őt. A helyes önismeretnek nagyszerű eszköze az, ha mások hibáival találkozunk. Mások hibái által ismerheted meg, hogy hol tartasz te a türelemben, irgalomban, megértésben, áldozatvállalásban, alázatban, hűségben. Ezekkel kapcsolatban nehezen tud bárki is önismeretre jutni magányban vagy olyankor, ha mások szeretik őt. Egy embernek soha nem szabad arra törekedni, hogy szeressék őt. Ez mindig az önzés irányába visz, tehát a pokolba.

Az önszeretet: csúcsérték. 'Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.' Az szereti helyesen önmagát, aki azokat a körülményeket, melyeket nem ő választott, önismeretének elmélyítésére használja fel. Ilyen volt az a lator, aki a kereszten ismerte fel igazi én-jét. Ha valaki így áll ehhez a keresztjéhez, akkor az már hallhatja: 'Még ma Velem leszel a Paradicsomban.' Körülményeinket tehát ne zúgolódásra, hanem önismeret-szerzésre használjuk fel!

Önismeret nélkül nem tudod kitisztítani szeretetedet úgy, hogy az téged szándéka szerint boldogítson. Önismeretet pedig nem lehet könyvből tanulni. Ha akarod tudni, hogy ki is vagy igazán, akkor legalább egy vagy két hétig írd le minden nap, hogy mire használtad fel az idődet. Mi sajnos képesek vagyunk arra, hogy becsapjuk önmagunkat. A tényeket nem lehet letagadni. Cselekedeteink tükrében tudjuk megismerni, hogy milyenek is vagyunk valójában.
Ha egy hétig óra-pontossággal föl tudtad mérni magad a tekintetben, hogy mire használtad fel az idődet, akkor szánd rá magadat, és osztályozd meg cselekedeteidet. Így aránylag objektív képet kapsz magadról. Ha vállalod önmagad megismerésének ezt az útját, akkor látni fogod, hogy hol tartasz jelenleg a szeretetben. A szeretetnek mindig a másért végzett szolgálat mutatja meg valódiságát. A szeretés nem az álmok világa, hanem a gyakorlati áldozatvállalásé. Ebben lehet Vele találkozni. Így vár minket."

Bizony nincs duálpár! Illetve, mindenki duálpár, aki annak vallja magát. Sajnos, az általunk hangoztatott duál-elmélet nagyon nagy veszélyt hord magában. E veszély lényege az, hogy boldogságunk nem a Vele való kapcsolattól függ, hanem a duálpár megtalálásától. Ez egy teljesen hamis, téves, ördögien veszélyes felfogás! Szinte teljesen lehetetlenné tudja tenni az Általa vetett alapot, vagyis azt, hogy Ő mindenkit Önmagamra teremtett, és éppen ezért az Isten-szeretőknek minden javukra válik, tehát bárki lehet duálpárja, míg a nem Isten-szeretőknek minden kárára válik, tehát szintén bárki lehet duálpárja.

Minden boldogságra teremtett lény a természetében hordja annak bizonyosságát, hogy senki sem lehet egyedül boldog, mivel egyedül szeretni nem lehet. Általában mindenkinek arra kellene törekednie, hogy olyan párt találjon magának, aki a mindenkire kiterjedő szeretetre, vagyis a Vele való benső kapcsolatra segíti őt. Mivel szerepeket ad ővéinek, ezért előfordul olyan eset, hogy a mindenkire kiterjedő szeretetet valaki úgy tudja lelki békében megélni, hogy nem köti le magát senkihez, hogy így lehessen mindenkinek mindene. De ez a szerep ritka és egyértelmű. Ha az lebeg előttünk, hogy olyan párt találjunk magunk mellé, aki Hozzá, az áldozatos szeretet forrásához jobban tud segíteni minket, akkor emellett kell hűségünket áldozatos szeretetben megélnünk. Ha nem találunk ilyet, akkor nélküle kell Iránta való hűségünket áldozatos szeretetben megélnünk. Tehát nem a duál, a másik a fontos, hanem a vállalt, szeretetben megélt áldozat. Sok baj és elválás származik abból, hogy a másikra tesszük a hangsúlyt, és nem a mindenkire kiáradó áldozatos szeretet megélésére. Az ilyen élet boldogtalansága nem más, mint az önzésnek szomorú gyümölcse, mely gyümölcsöt mindig mással akarunk megetetni.

Olyan értelemben nincs duál tehát, ahogy legtöbben gondolják. Nincs olyan, hogy van valahol egy duál, s míg azt meg nem találjuk, addig boldogtalanok maradunk, s ha megtaláljuk, akkor megtaláltuk benne és általa a boldogságunkat. Ilyen nincs!
Olyan van, hogy az a duálpárunk, aki Hozzá segít minket közelebb, s addig duálunk, amíg ezt teszi. Nincs olyan, hogy valakit az Isten valakinek teremtett! Isten mindenkit Önmagára teremtett! Ez éppen a legjobb számunkra és minden ember számára. Nincs ember a világon, aki boldoggá tudna tenni akár csak egy kis állatot is. Hát még embert!

Ezoterika tömören: Az exotéria = kívülről befelé. Az ezotéria = belülről kifelé.
Nem árt tudni mi is az az ezótéria, mit is értünk alatta, és mi a szerepe az ember életében. Sokan nem tudják vagy nem akarják tudni milyen fontos szerepe van az emberré válásban.
Az ezotéria = belülről kifelé. Ezotéria annyit jelent, hogy BELÜLRŐL KIFELÉ! Tehát mindenkinek élete, boldogsága, belül történik! Belül és nem kívül! Senki, még Isten sem tud senkit sem boldoggá, sem boldogtalanná tenni, az illető hozzájárulása nélkül! Az mondhatja magáról, hogy ezoterikus, aki mindig belülről indul el kifelé szeretetének kibontakozása érdekében. Az emberré válás útja az ezotéria! Belülről lehet csak megtérni! Belülről kell úgy átalakulni, hogy az képes legyen átalakítani a rajtunk kívüli világot is. Legtöbb emberben általában nagyon sok hordalék akadályozza azt, hogy feltörjön az a tiszta forrás lelkéből, amelyről János 7:38-ban olvashatunk. Ne arra törekedjünk hát, hogy másokat gyógyítani akarjunk, hanem arra, hogy belül, a lelkünk mélyén, a szeretni tanítás legyen a legfontosabb. Másokat az szeret jól, aki azt akarja embertársainak, amit Ő, Jézus, akar nekünk. Minnél jobban megismerjük Őt, annál tisztábban fogjuk látni, hogy adott helyzetben mi az Ő akarata. Igenis okosan tesszük, hogy különböző tanfolyamokon részt veszünk. Az ilyen tanfolyamok mind-mind arra valók, hogy Őt, Jézust, egyértelműbben tudjuk képviselni. Arra valók, hogy egyre jobban felismerjük, mennyire szeret bennünket, és mindazok a képességek, amelyek bennünk az Isten ajándékai, szeretnénk pozitív hatással lenni másokra, tehát szebbé, jobbá, igazabbá, tehát elviselhetőbbé szeretnénk tenni életüket már itt a földön. Viszont a bennünk felébredő bizonytalanságnak is helye van. Vigyáznunk kell, hogy a különböző tanfolyamokon szerzett ismeretek és tapasztalatok ne csökkentsék, hanem inkább növeljék bennünk a felelőséget, az örök életre behangolt szeretetet egymás iránt. Általában azokat a gondolatokat, könyveket,irányzatokat mondjuk ezoterikusoknak, amelyek nem a felszínen, hanem a felszín mögött, beljebb, a dolgok mögött akarják feltárni, meglátni, megtalálni és megmagyarázni a látszat-valóságot. Mióta a keleti világ irodalma megjelent köreinkben, sok ilyen ezoterikus írással lehet találkozni. Igaz viszont és kétségtelen, hogy mindenkinek a saját hite a döntő. De ez nagyon szubjektív dolog.