Hmm...pont jókor jött ez a téma-felvetés.
Ugyanis jelenleg pont
2010. júl. 01. csütörtök 23:54
/Nehéz a jót befogadni/
Hmm...pont jókor jött ez a téma-felvetés.
Ugyanis jelenleg pont erre kell törekednem. Én nem úgy értelmezem a jó befogadását, hogy el tudom e fogadni ha az életembe betoppan valami jó dolog (hogy ne tudnám, nagyon tudok örülni az apróságoknak is) vagy be tudom e fogadni a bókokat, dícséreteket. (Be tudom, sőt szeretem is, hiú vagyok.:P).
Hanem számomra arról van szó a jó befogadása címén, hogy az életem örömteljes eseményeire koncentrálok e, és pozitív gondolkodással be tudom e vonzani(befogadni) a jót. Sajnos nálam eddig ez csak ideig óráig működik (jó eredménnyel) meg kell valljam, nehéz munka ez a pozitív gondolkodás. El is feledkeztem róla, mostanában állandóan a "hiány" jegyében gondolkozom, mivel most teremtem meg a jövőmet, felköltöztem Pestre, még nincs normális munkám, de albit fizetni kell, és közelében sem vagyok annak hogy megvehessek olyan dolgokat, amik örömet szereznek (a ruhától vagy bizonyos élelmiszerektől kezdve a valamilyen tánctanfolyamig...).
Talán ideje hálát adnom azért amim van, és megtanulnom a kevesebbnek is örülni, aztán majd jönni fog a pénz is. Ha meg nem, az elfogadás miatt úgysem leszek boldogtalan.
|
tüdő
2009. máj.. 25. hétfő 20:45
/Betegségek lelki oka/
Szia!
Én 19 éves vagyok, de mégis már 2 durvább betegségen estem át. Elvileg logikus lenne hogy ennek lelki oka van, hiszen mindkettő tüdő-táji betegség, és a második alkalommal már radikálisabb beavatkozásra volt szükség.
Kb.16 éves lehettem, mikor nagyon hirtelen mellkasi fájdalmaim lettek, erős szúrást éreztem a szívem környékén, mely minden mozdulatra belenyilallt. Másnap délután már kórházban feküdtem: szívburok és mellhártya-gyulladásom volt. Két hétig voltam kórházban. Az okára nem jöttek rá, hiszen előtte nem volt semmilyen lázas betegségem, melyből gyulladás alakulhatott volna ki, a vizsgálatok pedig kimutatták, hogy autoimmun betegségről sincs szó.
Tavaly nyáron ugyanilyen hirtelen, hasonló fájdalmat kezdtem érezni a szívem körül, minden légzéskor. (ekkoriban nagyon jól éreztem magam, nem volt semmilyen durvább probléma az életemben)1-2 hét múlva mikor orvoshoz jutottam, kiderült hogy spontán PTX-em van (tehát ez is "ok nélkül" alakult ki).
Még aznap helyi érzéstelenítéssel két csövet nyomtak az összeesett bal tüdőmbe, amely igen fájdalmas volt, majd ezek után felpumpálták azt, amely még hasonlóan nagy fájdalommal járt. Ezután egy átlagos lélegzetvételnek az 5ödrésze is igen nagy fájdalmat okozott, mozogni pedig alig tudtam. Másnap már kínkeservvel, de fel tudtam ülni. Egyre jobban lettem, pár nap múlva pedig kihúzták a csöveket, összevarrtak és mehettem haza. Ezalatt egyáltalán nem unatkoztam a kórházban, a drága barátaim minden délután szórakoztattak.:)
Mivel úgy érzem tudatosan, és sok szeretettel a szívemben próbálok élni, máig nem tudom, mi lehet ezeknek a lelki oka, ha van egyáltalán, hiszen akkor elvileg minden ismerősömnek is ilyen durva betegségeken kéne keresztül mennie, aki nem él a legtökéletesebben, vagy rossz úton jár. Én nem érzem hogy rossz úton lennék, ezért akármennyire is gondolkoztam hogy mit rontottam el, nem jöttem rá, ezért hagytam fel azzal hogy rájöhessek. De ha már felajánlottátok ezt a lehetőséget, érdekel a véleményetek.:)
Noja
|
c gyerekek
2009. máj.. 25. hétfő 20:21
/Miért "lélektelenek" bizonyos népcsoportok?/
Érdekes a téma, és érdekesek a válaszok is.
Az a baj, hogy ez a réteg újratermeli önmagát. És szomorú, mikor látom azokat a csepp, mocskos gyerekeket, látom hogy a szüleik hogy bánnak velük, és tudom hogy ők is ilyenek lesznek, pedig egy normális környezetben normális emberré fejlődhetnének, hiszen az adottságuk meg van hozzá, és számos példa is mutatja, hogy nem ilyennek születnek ezek az emberek, hanem ilyenné válnak a környezetük miatt.
Jól látjátok hogy igencsak gyakorolnunk kell az elfogadást velük kapcsolatban. Nekem például fokozottan, hiszen leendő munkámból adódóan (sőt most is a gyakorlatom alatt) sok ilyen hátrányos helyzetű gyermekkel kell foglalkoznom.
Noja
|
halál
2009. máj.. 25. hétfő 20:00
/Mit jelent számodra a halál? /
Elolvastam a véleményeket, és sokatok véleménye tetszett.
Én azon szerencsések közé tartozom, akinek még nem halt meg nagyon közeli vagy életében nagyon meghatározó hozzátartozója.
Igaz a nagymamám meghalt, és nagyon szerettem őt, de valahogy mégis könnyen el tudtam fogadni a halálát (bár nem értettem, mert nem volt beteg, és nagyon hirtelen történt.) Meg is ijedtem, hogy ennyire érzéketlen vagyok???
Vagy csak el tudom fogadni a halált, mert tudom hogy jó helyre került? Nem tudom.
Valahogy azt vettem észre, hogy az életemben előforduló veszteségeket viszonylag könnyen fel tudom dolgozni, és tovább lépek, mégha a hajamnál fogva kell is kirángatnom magamat a sz*rból.
(Pedig messze nem vagyok egy érzéketlen ember,sőt.)
Akinek a halálát a legnehezebben fogom feldolgozni, az biztos hogy édesanyám lesz, hiszen nagyon meghatározó személyisége az életemnek (mégha sokat veszekszünk is.:)) Ettől nagyon félek is.
Amit pedig biztos hogy rettenetesen nehezen dolgoznék fel, az a szerelmem/férjem halála lenne - de szerintem ezzel nem vagyok egyedül. (de egyelőre ettől sem kell tartanom,mert nincs párom.:))
A saját halálomtól nem félek - a fájdalomtól persze igen - de kíváncsi vagyok rá milyen lesz. Nem szeretnék én sem hosszú betegeskedés után meghalni, szörnyű lehet ha az ember tudja hogy kb. mennyi ideje van hátra - nekem legalábbis az lenne - de nekem 2 asztrológus is azt mondta hogy hosszú életem és hirtelen halálom lesz. Ezzel teljesen elégedett vagyok.:D
|
