Hát, így valahogy.

És akkor, ha mégsem, vagy már nem annyira, elkezd kopogtatni az ősi törvényszerűség. A más, a kiegészülni akarás, a teljességre, változásra ezzel egyben fejlődésre vágyás.
Tükörként mutatva: itt TENNI kell valamit. S nem csupán a kapcsolatért.
Azt vallom, akkor is, ha elkezdenek záporozni felém a kövek :-))), egy ilyen helyzetben (is) a dráma MÖGÉ jó kicsit kukucskálni.

Dunát lehet rekeszteni a könyvekkel, okosságokkal, véleményekkel erről a témáról, ám volt nekem egy tanárom, dr. Heinrich Breuer, aki a maga több évtizedes praxisában a következőt kérdezte ilyenkor a pácienseitől:

"Megcsalt? És mivel tudtad ezt nála elérni?"

Puff.

S mivel elég durva ez így önmagában, meg az egy fecskékről is van közszájon szólás :-))), mindjárt utalnék egy-két roppant hasznos olvasmányra, amiből szintén valami hasonlót lehet kihámozni:

Wilfried Nelles: Jóban rosszban; Szerelem, öröm és gyarapodás a párkapcsolatban;
Eva-Maria Zurhorst: Szeresd önmagad, és mindegy, kivel élsz.

(Ha nem is szó szerint "mindegy", azért a mélyebb tartalom tényleg ez.)

Ám, ha időnk, vagy más miatt az olvasás már/még/egyáltalán :-))) nem nyerő, két egyszerű dolog tutira kéznél van a helyzet feldolgozásához.

Elsőként szó szerint a KÉZ, a sajátunk, melyet rutinból és nagy lendülettel irányítunk kinyújtott mutatóujjal a másik felé - egyéb problémák közepette is bármikor, bármiben :-((( -, miközben szépen simul három ujjacskánk a tenyerünkbe önmagunk felé fordulva....
Tessék kipróbálni, hogy is néz ki a kezünk "mutogatás" közben?
Ugye?

Persze a nagy ruhaszaggatásnak sincs sok értelme, ám bármely konfliktus elhúzódását jelentősen tudja csökkenteni, e magunk számára elsőre kellemetlen, de hasznos belátás.
S hogy az okot még, illetve inkább már a megoldást hol célszerű keresni, arra a világ összes nyelvében azonos a SZEMÉLYES névmások RENDje:

ÉN - Te - Ő - Mi - Ti - Ők ....

Talán nem véletlenül.

És automatikusan kapcsolódhatunk egy másik blog témához, az önzéshez. Ha van ilyen, vagy azt, és úgy értjük alatta, amit általában e szóra bekapcsol az agyunk.

Mottó: "Alles dazu gehört." - "Minden hozzátartozik."