Ritucs teljes hozzászólásai | Önmegvalósítás.hu

Ritucs teljes hozzászólásai

Hozzászólás	Edit link	Comment Widget
:))) 2010. márc. 06. szombat 09:16 /Semmi/ kicsit nem értem ezt az egészet, lehet hogy túlságosan mindent meg akarok érteni, amit persze nem is lehet... de mégis... akkor végulis nem kell ragaszkodnom annyira semmihez sem, ami materiális javaink kozé tartoznak??? ez a megoldás? jol értelmezlek??? tetszik az h megosztod velem ezeket, és köszi, viszont nem tudom jol e értelmezem az egészet. üdv. Rita
kösz 2010. márc. 06. szombat 09:11 /Élhetünk-e a kedvünk szerint?/ köszi... Remélem meglesz, bár szerintem magamban kell lerendezni a segitséget, és ehhez nyujthatnak tippeket az itt beszélgető emberek. üdv.
bocs előre is 2010. márc. 05. péntek 10:35 /Miért nem kellek?/ Ez a kérdés szerintem figyelemfelkeltés, és kis rinyálás... bocs, de ez a véleményem.
nem megy 2010. márc. 05. péntek 10:26 /Semmi/ nem egészen értek veled egyet, mivel az ember törekszik a megélhetésért, és nap mint nap elmereng azon, hogy egyáltalán van e értelme... egy részből a munka életforma, és ha utálod, gyűlölöd amit dolgozol? viszont nincs lehetőséged másra? akkor? á, nem tudom... szép hogy te már eljutttál lelkileg erre a szintre, de nekem sajna nem megy...
...halálfélelmem támad 2010. márc. 05. péntek 10:19 /Mit sajnálnál, ha most halnál meg?/ Az én véleményem, hogy a másvilágon sokkal jobb, mint ebben a materialista világban, ott mások az "értékrendek", én is hiszek a lélek halhatatlanságában. Viszont ezeket mind vallva, és tudva, mégis ha feljön ez a téma, a halálon kezdek el gondolkodni, erős halálfélelmem támad.
hmm 2010. márc. 05. péntek 10:05 /Alma...fa...életszeretet/ A szarházi nem te voltál, hanem ez a mocsadék világ ami ilyenné formált... Ha az ember nem kezd el felépiteni magában egy fontossági listát, akkor a világ elsodorja... és nem pozitiv irányba... De szerintem csupán hatalmas akarat kérdése az egész... csak én gyenge vagyok ehhez...
ebben a világban nekem nem lehet a kedvem szerint... 2010. márc. 05. péntek 09:47 /Élhetünk-e a kedvünk szerint?/ Nem is tudom... Ez a hét nagyon elkeseritő számomra... Szerbiában élek, óvónő vagyok, 25 éves, és egyáltalan nincs munkalehetőség... igy óvónői munka hiányában lassan egy éve egy táskakészitő műhelyben dolgozom... Utálom, tiszta szivemből, sok a piszkálódás, a fizetés egyáltalan nem mondható jónak, elfogadhatónak, és most még rosszabb feltételek mellett kell majd dolgoznom, ráadásul bejelentetlenül... Nem nézik, hogy esetleg előbb szólnának, ha délután kellene esetleg menni (és csak kizárolag nekem kell egyedül), és mintha nem is vennének emberszámba a főnökék... Az egészségi állapotom sem a legjobb, lelkileg nagyon instabil vagyok, és tegnap óta egyszerűen kiábrándultam... mindenből... Kérdem én... élhetek e kedvem szerint, ebben a bizonytalansagban, munkanélkuliségben... Felmondhatok e, miközben az idénre tervezzük párommal az esküvőnket, és még jobban kell a pénz... Mindenfelé zárt kapukba botlok... nagyon elegem van... munkakeresésben csak a visszautasitással találkozom. Ez az egész nagyon közhelyesnek tűnik, és biztos az is, de egy egyszerű családba születtem, ahol megdolgoztak a pénzért szüleim, özvegy anyám nagyon sokat dolgozott, hogy birja fizetni a főiskolai tanulmányaim... és tessék, sehol semmi... úgy érzem megőrülök, nagyon magam alatt vagyok...
furcsa 2009. máj.. 19. kedd 01:05 /Álomfejtés/ ez a furcsa, hogy mi ezt a szót nem hasznaljuk, ez nalunk sem jelent semmit... nem szoktunk ezzel a szóval semmit sem röviditeni, sem kifejezni... emiatt is érthetetlen az álom...
álom 2009. ápr. 16. csütörtök 14:16 /Álomfejtés/ Éjjel a következőt álmodtam: lányom (akivel még egy háztartásban élek) állt az ágyam előtt, és azt mondta: "pihi", ő elindult ki a szobából, én felébredtem, követtem, és elkezdtem kiabálni a nevét. De még ébren is mintha láttam volna őt, és mire odaértem az ajtóhoz, ő eltűnt, azután annyira fájt a fejem, hogy még igy soha, pedig már 59 éves vagyok. A lányom is rögtön felébredt, mert kiáltoztam, hogy van ott valaki. Megköszönném, ha segitene ennek az álomnak a megfejtésében, mert mély benyomást tett rám, és különös érzés fogott el az álom után. Tisztelettel, Rita.