Kedves Inyó!
Akkor jöjjön a kérésedre a történet.
Előre bocsátom, lehet, hogy az egészhez semmi köze az angyaloknak, ettől függetlenül a többtényezős "véletlenek" elgondolkodtattak.
Kedves ismerősöm két hete felhívott azzal, hogy öt napig van náluk öt angyal, akiket három embernek tovább kell küldenie. Rám gondolt, ha van kedvem fogadni őket. Részletesen mindent elmondott, sőt, még email-ben is átküldte az instrukciókat.
Az "angyalmérgezésem" ellenére igent mondtam, de magamban bohóckodásnak tartottam az egészet.
Rá két napra sms-ben megerősítést kért, hogy valóban küldheti-e őket.
Elérkezett a csütörtök, aznap tizenkét órás szolgálatban voltam, elég fáradtan értem haza. Kikapcsolódásként elkezdtem nézni egy szórakoztató műsort, azonban rövid idő után már csak a szemhéjam mögül "követtem az eseményeket". Megfeledkeztem ígéretről, angyalokról, mindenről, beájultam az ágyba.
Hajnalban arra eszméltem, hogy hasogat a fejem. Pránanadis lévén rátettem a kezem a lüktető területre. Elmúlt. Levettem a kezem, aludtam tovább. Aztán ismét belém hasított a fájdalom. Kezem oda, elmúlt. Ezt megcsináltam háromszor, erre aztán teljesen magamhoz tértem. Kinyitottam a szemem és abban a pillanatban bekattant: "Húha, este elfelejtettem az angyalokat beengedni." Fáradtan bebújtam a kedvesem mellé, aki rögtön megkérdezte, mi a baj. Átbeszéltük az angyalos fogadalmam, jót mosolyogtunk azon, hogy szegények az ajtónk előtt fagyoskodva átvirrasztották az éjszakát, már biztos éhesek, aztán arra jutottunk, hogy nem kell ezt komolyan venni.
Csak nem hagyott nyugodni a dolog, arra gondoltam, kicsit megkésve bár, de azért megcsinálom az angyalfogadási szertartást. Akkor még nem volt gyanús, hogy a szobám teraszra nyíló ajtaja résnyire nyitva volt egész éjszaka.
Aztán lementem az emeletről, kinyitottam a bejárati ajtónkat, és ekkor elakadt a lélegzetem, mert a következő látvány fogadott.
Tárva nyitva volt a kertkapunk, az elektromos szekrény ajtaja, ami riglivel záródik. Még nagy viharok idején sem nyílnak ki ezek az ajtók, ez az éjszaka pedig kifejezetten nyugodt volt.
Minden kommentár nélkül odahívtam Lacimat, akinek szintén kikerekedett a szeme.
Aztán bementünk az étkezőbe, és a következő látvány az asztalon meggyújtott gyertyaláng volt, ami hihetetlen izgatottan remegett.
Amikor kimondtam, hogy "Hát, mégis megjöttek az angyalok?", abban a pillanatban nyílegyenessé, nyugodttá vált.
Nos, szerinted ez egyszerű véletlenek sorozata, képzelgés, vagy mégis van benne valami?
