Arula teljes hozzászólásai | Önmegvalósítás.hu

Arula teljes hozzászólásai

Hozzászólás Edit link Comment Widget
A felismerés az első lépés,
2009. máj.. 07. csütörtök 16:54
/Betegségek lelki oka/

de azt is meg kéne látnod, hogy nem akarni kell a boldogságot, s nem kell semmi mást sem tenni érte, mint úgy dönteni, hogy az vagy. A boldogságod ne függjön semmitől, mert akkor könnyen elveszítheted, s ez aggodalmat okozhat. Csak határozz úgy, hogy boldog vagy, bármilyen is legyen épp az életed. Az ember lehet boldog akkor is, amikor minden elromlik, ha szereti és becsüli magát az életet. :-)
A félelmeidet pedig egyenként vizsgáld meg, majd engedd el. Soha ne küzdj ellenük, s ne próbáld meg elfojtani őket. Használd Frank Herbert: A Dűne című könyvében írt "varázsmondatokat": "A félelem az elme gyilkosa. A félelem a kis halál, mely teljes megsemmisüléshez vezet. Szembenézek félelmemmel. Hagyom, hogy áthaladjon rajtam, fölöttem. És amikor mögöttem van, utánafordítom belső tekintetemet, követem az útját. Amikor a félelem elment, nem marad semmi, csak én magam."
Gondold végig, hogy csak két alapérzelem van: a félelem és a szeretet, melyek egymásnak ellentétei. Ha szeretsz, nem félsz!
Minden jót!

Én ki merem mondani...
2009. máj.. 07. csütörtök 16:37
/Betegségek lelki oka/

Boldog vagyok! Csak mert így döntöttem.
Ennek köszönhetően aztán nem mindig kedvelnek az emberek, volt aki már rá is kérdezett, hogy én valóban ilyen mosolygós vagyok, vagy ez csak álarc?
Pedig ez a valóságom, én így szeretek lenni, így élvezem az életet, még akkor is, ha ezernyi problémát próbálnak a nyakunkba zúdítani. Már régóta nem foglalkozom a hírekkel, nem olvasok újságot, mert unom, hogy csak a rossz hír az érdekes, mint ahogyan csak a depis emberekre fordítanak figyelmet. A jó híreket, a boldog embert nem szeretik általában, mert ha ilyet hallanak, látnak, akkor ettől nem tudják segítőkész, fontos embernek, vagy jobbnak érezni magukat. :-)
A túlsúlyról és a fogyókúrákról az a véleményem, hogy utóbbi csak ideig-óráig segít. De ezt már megtapasztaltad. A legfontosabb, ha változtatni akarsz, hogy először is szeresd magad így is, amilyen éppen vagy. Hiszen amíg ellenkezel, sosem fog javulni a helyzet. Bár szerintem ez is egy őrület, hogy a soványság a menő. Mindenkinek megvan a maga karaktere, az a lényeg, hogy egész-séges legyen, s nem az, hogy mennyi a testtömegindexe. Világéletemben túlsúlyos, de egészséges ember voltam. A fiam épp ma mesélte, hogy a munkahelyi orvosi vizsgálaton szinte minden kollégáját elküldték további vizsgálatokra, (hiába nincs rajtuk egy deka felesleg sem,) ő volt az egyetlen, akinek sehova sem kell mennie, pedig az a bizonyos index nála jóval a kívánatos felett van. :-)
Tehát, fogadd el magad, és ha ez után is változni akarsz, ne másét hallgasd, hanem csinálj magadnak egy saját kazettát, amiben olyan szavakat használsz, ami neked bejön. Így biztosan használni is fog!
Legyen szép napod!

Csakis bennem lehet a blokk...
2009. máj.. 07. csütörtök 16:10
/Spirituális magány/

Valamilyen oknál fogva, nem érdekelnek az emberek. Na jó, ez így túlzás. :-) Csak az nem érdekel, hogy ki mit csinál, s kinek a kijével mi újság. Nem vagyok egy pletykás fajta, azaz, hallani sem szeretem.
Viszont rettentően imádok érdekes témákról beszélgetni (s ide nem tartozik a politika azon része, hogy éppen kit kell szidni!), imádnék játszani társast és kártyát is, csak nincs kivel. Nem vagyok egy átlag ember, s ezért általában tartanak tőlem. :-( Pedig sosem bántottam senkit, csak állítólag a fellépésem olyan. Ezen pedig nem tudom, hogy változtatnék-e, ha tudnám hogyan kéne. :-)
Tehát biztosan bennem van az a blokk. Már csak azt kéne eldöntenem, hogy akarom-e, hogy ne legyen? :-)

A reinkarnáció nagyon izgalmas kérdés!
2009. máj.. 04. hétfő 17:28
/Hiszel a reinkarnációban?/

Bár incselkedtem a gondolattal, sokáig nem hittem a reinkarnáció valóságában. Aztán elmentem egy regressziós hipnózisra, hogy visszanézzek ez életem gyerekkorába. Meg akartam tudni, hogy valóban olyan könnyedén viseltem-e a szüleim válását, s nem ez esetleg a lelki oka annak, hogy 13 évesen rövidlátó lettem, holott a családomban senki nem volt az.
Nos, a regresszió kissé félre csúszott, mert a középkorba jutottam, s ott olyan mély érzelmek hatottak rám, hogy kénytelen voltam elfogadni a látottak igazságát. Hiszen az, hogy az ember kitalál egy régi történetet, az még működik, de hogy olyan erős lelki fájdalom is társuljon hozzá, mint amit átéltem, azt szerintem nem tudtam volna csak képzelgéssel összehozni.
Természetesen azóta mélyen hiszem, hogy sok előző életem volt már, s mindenkinek csak javasolni tudom, hogy egyszer éljen át egy ilyen emlékezést. Hangsúlyozom: EGYSZER. Azt ugyanis butaságnak tartom, ha valaki folyton az előző életeiben kutakodik. Nem véletlenül felejtettük el őket! S ha szükségünk van rá, amikor kell, úgyis előjönnek a látomások
Nekem is, azóta regressziós hipnózis nélkül is volt néhány látomásom, amikor valamit nem értettem önmagamban, így kaptam választ. No, nem karmikusat, büntetésesdit, mert abban nem hiszek. Egyszerűen csak magyarázatot pl. olyasmire, hogy miért érzem magam rosszul a fa keresztek társaságában, vagy miért viszolygok a tűzben elégéstől, stb.

Minden jót:
Arula

Magány vagy egyedüllét?
2009. máj.. 04. hétfő 17:13
/Spirituális magány/

Én jelenleg minden szempontból egyedül érzem magam, de többnyire nem vagyok magányos. Egyedül vagyok, mert nincsen párom, már nincsenek szüleim, csak egyetlen barátnőm van, akit nagyon nem izgat a spiritualitás, abszolút hétköznapi emberke, s a gyerekeim már felnőttek. Persze találkozom emberekkel, de senkit sem sikerült bevonzanom, aki nem a saját bajaival traktál, akivel csak úgy eszmét lehetne cserélni.
Ezért már megtanultam, hogy magammal folytassak belső eszmecserét, s így képes vagyok jól érezni magam. Nem hiszem magányosnak magamat, sokkal inkább önzőnek, hiszen így nem osztom meg mindazt, amit megtanultam, megtapasztaltam. :-/ De, most itt vagyok! :-)