Boldog vagyok! Csak mert így döntöttem.
Ennek köszönhetően aztán nem mindig kedvelnek az emberek, volt aki már rá is kérdezett, hogy én valóban ilyen mosolygós vagyok, vagy ez csak álarc?
Pedig ez a valóságom, én így szeretek lenni, így élvezem az életet, még akkor is, ha ezernyi problémát próbálnak a nyakunkba zúdítani. Már régóta nem foglalkozom a hírekkel, nem olvasok újságot, mert unom, hogy csak a rossz hír az érdekes, mint ahogyan csak a depis emberekre fordítanak figyelmet. A jó híreket, a boldog embert nem szeretik általában, mert ha ilyet hallanak, látnak, akkor ettől nem tudják segítőkész, fontos embernek, vagy jobbnak érezni magukat. :-)
A túlsúlyról és a fogyókúrákról az a véleményem, hogy utóbbi csak ideig-óráig segít. De ezt már megtapasztaltad. A legfontosabb, ha változtatni akarsz, hogy először is szeresd magad így is, amilyen éppen vagy. Hiszen amíg ellenkezel, sosem fog javulni a helyzet. Bár szerintem ez is egy őrület, hogy a soványság a menő. Mindenkinek megvan a maga karaktere, az a lényeg, hogy egész-séges legyen, s nem az, hogy mennyi a testtömegindexe. Világéletemben túlsúlyos, de egészséges ember voltam. A fiam épp ma mesélte, hogy a munkahelyi orvosi vizsgálaton szinte minden kollégáját elküldték további vizsgálatokra, (hiába nincs rajtuk egy deka felesleg sem,) ő volt az egyetlen, akinek sehova sem kell mennie, pedig az a bizonyos index nála jóval a kívánatos felett van. :-)
Tehát, fogadd el magad, és ha ez után is változni akarsz, ne másét hallgasd, hanem csinálj magadnak egy saját kazettát, amiben olyan szavakat használsz, ami neked bejön. Így biztosan használni is fog!
Legyen szép napod!

Bár incselkedtem a gondolattal, sokáig nem hittem a reinkarnáció valóságában. Aztán elmentem egy regressziós hipnózisra, hogy visszanézzek ez életem gyerekkorába. Meg akartam tudni, hogy valóban olyan könnyedén viseltem-e a szüleim válását, s nem ez esetleg a lelki oka annak, hogy 13 évesen rövidlátó lettem, holott a családomban senki nem volt az.
Nos, a regresszió kissé félre csúszott, mert a középkorba jutottam, s ott olyan mély érzelmek hatottak rám, hogy kénytelen voltam elfogadni a látottak igazságát. Hiszen az, hogy az ember kitalál egy régi történetet, az még működik, de hogy olyan erős lelki fájdalom is társuljon hozzá, mint amit átéltem, azt szerintem nem tudtam volna csak képzelgéssel összehozni.
Természetesen azóta mélyen hiszem, hogy sok előző életem volt már, s mindenkinek csak javasolni tudom, hogy egyszer éljen át egy ilyen emlékezést. Hangsúlyozom: EGYSZER. Azt ugyanis butaságnak tartom, ha valaki folyton az előző életeiben kutakodik. Nem véletlenül felejtettük el őket! S ha szükségünk van rá, amikor kell, úgyis előjönnek a látomások
Nekem is, azóta regressziós hipnózis nélkül is volt néhány látomásom, amikor valamit nem értettem önmagamban, így kaptam választ. No, nem karmikusat, büntetésesdit, mert abban nem hiszek. Egyszerűen csak magyarázatot pl. olyasmire, hogy miért érzem magam rosszul a fa keresztek társaságában, vagy miért viszolygok a tűzben elégéstől, stb.

Minden jót:
Arula