Köszönöm Belaga, hogy kérdésekkel árasztasz el. Igyekszem sorra venni őket.
Igazad van, egységes ezoterika nincs. Mindenki a saját "földöntúliságát" vetíti le mások felé - hogy a szóképet azonosítsam. És ebből valóban csak némelyek materializálódnak. A nagy többség ezotériája nem vetül közénk, nem látjuk, de tudunk róla - látom te is. Mindenki egy kicsit elcsúsztatott élettérben létezik másokhoz képest, s csupán bizonyos közös átfedések, közös pontok létezése miatt vagyunk képesek némiképp betekintést nyerni másokba, mint te is belém. Így alkothatunk közösséget. Aki látja a láthatatlant, az nem különb, csak szélesebb dimenzionalitású, és hite van. Én egy senki vagyok, aki egójánál fogva valaki kíván lenni. De ez nem fontos.
A Felső Énem az egómon keresztül nyilvánul meg felétek, de a célja nem azonos vele. (Ez a legtöbbünknél így van, ahogy látom.) Tehát egy vagyok a sokból.
Én egy utópisztikus eszmét kergetek - ahogy te kifejezed. Engem ennek kergetése tesz boldoggá. Tehát azt kívánom, hogy magam körül egyre több megelégedett és boldog embert lássak. Eddig vajmi keveset sikerült 'lencsevégre kapnom'. Egyszer már találkoztam velük, de gyenge Énem nem tarthatott velük. Köztetek is vannak, akik törekszenek ilyenekké válni - jó előmenetellel. Talán te is. Ezt még nem tudom, jobban 'meg kell nézzelek'. Egy azonban biztos! Ti különbek vagytok nálam nagyon, nagyon sok tekintetben. Már vannak köztetek 'kedvenceim' is, de bennük talán csalódni fogok. Már hozzászoktam.
Számomra az Isten SZEMÉLY. Mindnyájunk közös őse, közöz oka, egy belső, legmagasabb lény, mindnyájunk bensejében ott lakozó, eredetünk és eredeztetőnk. Ő nem külső, hanem belső személy. Ő mi vagyunk, mindnyájunk, függetlenül attól, hogy láthatóan megnyilvánulunk, vagy nem; hogy milyen irányba haladunk; hogy jók vagyunk, vagy rosszak. Mind Ő vagyunk. Így látom én.
Az anyagot valóban a közös alapok hozták létre, mindnyájunkból van ott egy olyan darab, ami kerekké teszi azt, és közösen működtethetővé. Más részeink viszont nem látszanak, de egymás kíváncsiságát kielégítendő, feltárhatók egymás számára - mint én most neked. Így látom.
Most sokkal több vallás van - de már sok esetben nem nevezzük annak - és még több vér folyik. Mit gondolsz, még meddig tartható ez? A vágyam, hogy új alapokra helyezzük mindezt, mert belső egyensúlyra törekvésemmel összhangban van.
Önzők vagyunk. Talán az egyre szaporodó, meg nem nevezett vallásoknak hála, egyre inkább elszeparálódunk egymástól, s mindannyian kiépítünk egy - ahogy te fogalmazol - utópiát. De mivel más-más életút áll mögöttünk, más-más 'vallás' táplál bennünket szellemileg, (ez nem nehéz, hisz több milliárdnyi írott anyag áll rendelkezésünkre), egyre inkább elhatárolódunk mások elképzeléseitől, s valóban egyre inkább hajlunk a sajátunkat egyedinek kikiáltani. Nyilván én is - jóllehet magam sem értek ezzel egyet.
Én bennem több mint 30 éve ugyanaz az életcél dolgozik. Egy utópia. Több könyvet írtam róla, többet ki is dobtam. Gyanítom azonban, hogy ez az utópia nem csak az én álmom. Továbbá biztos vagyok benne, hogy még sok inkarnációt kell megélnem a megvalósításáig, vagy legalább a biztonságos működtetéséig. Lehet, hogy ebben a karmámban már elkezdhetem, ha a körülményeket is hozzá tudom igazítani, vagy ahogy Choelo mondaná: ha a világegyetem erői összefognak érte.
A motivációm az álmom. Évtizedek óta ugyanaz. Na, nem kép ugyanaz, hanem a belső valóságom. A Vénusz és a Hold együttes pozitív hatásának köszönhetően, mindig arról a munkáról álmodom, ami a célomhoz egyre közelebb visz. Csak azt hiányolom, hogy valós emberi társaim nincsenek. Álmomban szerencsére van. De szeretném ezt mások számára is materializálni, hogy őket is boldoggá tegye, s törekvővé ebbe az irányba. Persze senkinek sem szeretném a saját útját zavarni vele. Csak zavar, hogy vagy nem értik, vagy nem akarják érteni, némelyek félnek tőle, legtöbben viszont egyszerűen hülyének néznek. Ez utóbbi már nem zavar. De aki próbálja megérteni, az is csupán utópiának titulálja, és úgy kezeli, mint ami nem megvalósítható. Pedig az.
A dimenzió-ugrás alatt a következőt értem. Mindnyájan egy bizonyos élettérben élünk, a lelkünket ide inkarnáltuk, egy bizonyos feladatsor megoldása érdekében. Ha ezt a feladatsort jó néhány (száz, ezer) inkarnáció során megoldottunk, akkor spirituálisan emelkedünk. Egy következő problémakör megoldása vár ránk. Ehhez egy olyan lelki szint szükséges, amely részint megkívánja az alapjául szolgáló érettséget (a korábban már megoldott problémák hatékony kezelésének képességét), másfelől pedig egy magasabb rezgésszámon üzemeltetett, materiális testet. Ez a test a mi számunkra már nem látható, a jelenlegiének sokszorosa, egy oktávval magasabb. Ez a test így magasabb jelentőségű és spirituálisan is fejlettebb emberi életforma. De nem untatlak ezzel. Nem tudom, neked ez mit jelent, lehet, hogy nem sokat tudsz róla, vagy másként látod. A lényege, hogy ez a legfelső dimenzióban lakozó Istenhez egy lépcsővel közelebb visz.
Véletlenül se gondold azt, hogy benned bármilyen zűrzavar van. Nem! Benned épp olyan rend van, mint bennem, sőt materiálisan tekintve benned lényegesen nagyobb rend uralkodik, mint bennem. Különben nem tudnál foglalkozni azzal, hogy megtudd: én ki vagyok. Én ugyanezt sokkal nehezebben tudnám megtenni. Talán ezért nem volt soha igazi barátom, társam, őszinte szerettem. De lesz. Te egészségesen tudsz közeledni másokhoz. Engem az eddigi életem úgy megkötözött, hogy erre ebben a karmámban már nem sok esélyt látok. Eddig csak megfelelni akartam, de mindig vesztettem. Már ez nem elégít ki. Szeretnék én lenni, s a valóságot is álomnak látni. Én, a senki. Tehát az én zűrzavaromban szeretnék inkább rendet rakni, de nem másoknak megfelelni, csak én lenni, s másoknak is ebben segíteni.
További szép gondolatokat!

Tudtad, hogy a Felső Én az Egóból él? Persze nem uralkodik rajta, mint azt gondolhatnánk, hanem egészséges atya-fiúi kapcsolatban vannak. A Felső Én addig fejlődik, míg az Ego táplálja őt. Persze az Egót a Felső Én kelti életre titkos vágyaival, az Ego viszont segít neki megélni azokat. Másfelől tökéletesen egyetértek veled (Gyöngyház).

Az entitás, vagy ent lényt jelent. Függetlenül attól, hogy ki hozza létre őket, vagy ki ad nekik életet, ők élőlények. Mi emberek is entitások vagyunk, csak könnyebb úgy gondolni magunkra, hogy emberek vagyunk. Szűkebb értelemben az ent, entitás olyan létező lény, aki szabad akarattal felruházott, szabad döntési és alkotási képességgel felruházott teremtmény. A védikus irodalom négyszáz ezer ilyen entitás fajtát tart számon. Ezeket eredetileg embereknek nevezték (mai szóval élve), vagyis olyan személyeknek, akiknek a Teremtő hatalmat adott teremtésművének bizonyos részei fölött.
Természetesen ők nem keverendők össze a már korábban is Isten szolgálatában maradt szellemszemélyekkel, de a későbbi emberi korok bizonyos szinten elmosták a közöttük húzódó vonalat. Másfelől viszont a szellemszemélyek és entek egymással is keveredtek, s így sokféle korcs lények jöttek létre. Így ma már elég nehéz szétszedni őket egymástól.
Sokféle névvel illetjük őket. Nevezzük egy részüket szellemeknek, lelkeknek, gondolati lényeknek, saját felső Énnek, Egónak, démonoknak, Erőknek, félisteneknek, kihalt (bár csupán dimenzió-lépett) gnómoknak, tündéreknek, törpéknek és egyéb olyan szavakkal illetett személyeknek, akiket ebben a dimenzió-rendszerben már nem általánosan láthatunk.
Az entitások másfelől képzeletteremtmények. De nem mindegy, hogy ki 'képzelte el' őket, és milyen hatalommal, jogkörrel ruházta fel őket. Az első Entet, az embert (a Man-t, vagy Manus-t) az Isten közvetlenül alkotta, majd mivel gondolataiban a meglepetés iránti hajlandóság is erősen dolgozott, létrehozta a másodszülötteket, akiket már nem arra alkotott, hogy az Ő alapelvei szerint éljenek, hanem örök elégedetlenségre hajtotta őket az életük. Mert Ő is ilyen. Örök elégedetlen önmagával. S mivel ez a vágy dolgozott a szívében, képzelete megalkotta a mai típusú, inkarnációk sokaságán át fejlődni képes, és örökké valami újra vágyó, nyughatatlan lelkű EMBERT.
Természetesen a Teremtmények is alkottak entitásokat, vagyis saját képzeletük szülötteit, és felruházták azokkal a jogokkal és hatalommal, amire ők felhatalmazhatták képzeletük szülötteit. Ezek aztán keveredtek az eredeti Isteni entitásokkal, és velünk. Így alakult ki az entitásoknak a napjainkra jellemző számtalan megnyilvánulási formája. Ezeknek tehát különféle nagyságú és jellegű a hatalmuk, a jogkörük. Némelyek - a legtöbbek segítik még ma is azokat, akik megalkották őket. Mások viszont (akiket nem annyira megalkottak, mint inkább csak mintegy a meglévőből átalakítottak, jobban modva eltorzítottak) félelemből és gyakran már csak öntudatlanul teszik ugyanezt. Ők a démonok, illetve más, olyan entitások, akik már nem is tudják, hogy valójában bennünket szolgálnak. Már csak úgy működnek, mint egy telefonhívás, amit a gondolatunkkal belekiabálunk a 'semmibe'. És ekkor valóban magunkhoz vonzzuk a rezgéseinknek megfelelő entet, hogy az vagy közvetlenül segítsen bennünket, vagy épp negatív erőt képviselve, olyan próba elé állítson, amely közvetetten segít a lelki fejlődésünkben. Ők gonosz erők, akikkel viszont (minthogy legtöbb esetben belőlünk inkarnálódnak, vagy manifesztálódnak, tehát belőlünk fakadnak - hisz mi is a nagy Egy részei vagyunk), arra késztetnek bennünket, hogy felvegyük velük a harcot, s megküzdve velük, egy következő próba megszervezésére válhassunk alanyokká, s így spirituálisan fejlődjünk.
Hu, ez nehéz volt, de körülbelül így látom.

Fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy napjainkban a bank automaták nagyon nem biztonságosak. Nehezen venni észre, de az előlapját néhány pillanat alatt tudják módosítani erre szakosodott gazfickók. Akár bankkártya-leolvasót, akár személyiség másolót, vagy ehhez hasonló trükköket vetnek is be, ezt egy beépített mini kamerával teszik, ami ’látja’ a bevitt pin-kódot. Más módszer viszont arra való, hogy a betett kártyát egyszerűen ellopja – természetesen szintén kamerával. Sok-sok módszer létezik arra, hogy ellopják a pénzünket, és mint tudjuk, Magyarország hatósági szervei és gazdasági vezetői (itt banki tisztviselői) nem épp arról híresek, hogy pik-pakk segítségünkre sietnek. Még kevésbé van felkészülve a magyar rendőrség (túlzottan nem is érdekli őket) hogy az ilyen virtuális lopások ellen védekezzék. Ehhez már elég drága berendezések kellenek. És nekik erre természetesen már nem jut. (Fölösleges, más dolgokra természetesen igen.) Ezzel meg kell tanulnunk együtt élni – egyelőre.