Nalam ez az oka mindennek. Felek attol, ami ram var. Meg ha tudom is, hogy a valtozas jot tenne nekem, folyton attol felek, hogy ez milyen valtozast fog okozni a kornyezetemben. Szeretni fognak-e meg utana is? Tudom, nem kellene, hogy erdekeljen, de ettol nem tudok szabadulni. Inkabb maradok "rossz", mint hogy elerjem azt az allapotot, ami utan annyira vagyakozom. Sokszor teszek egy-ket lepest elore, de a kis valtozas, ami ilyenkor tortenik, elbizonytalanit. Ezt akarom valoban? Jo lesz ez egyaltalan? Ezt kovetoen persze visszabujok a csigahazamba, es kesergek tovabb... Nincs eleg motivaciom, azt hiszem. Vagy csak nem akarom elegge... Jo kerdes(ek)...