Köszi szépen a segítséget.
Elolvastam amiket írtál ezzel kapcsolatban és megnéztem az én esetemben, hogy melyik mennyire vonatkozik rám..Talán a két utolsó ütött szöget a fejembe. Gyerekkoromban mindig úgy éreztem, az apukám a húgomat jobban kedveli, és én mindig háttérbe voltam szorítva. Talán, igen, ezt kellene feloldanom.
Meg a kihívás.. igen, hogy ÉN legyek a jobb, én kelljek. Mondjuk ezt úgy gondoltam, hogy eddig már sikerült feldolgoznom. Voltak régebbi szituációk, amikor konkrétan nem kellettem és ezt akkor nehezen bár, de feldolgoztam. Most nem is erről van szó konkrétan h nem kellek, hanem mellettem más is kell. Próbáltam lezárni ezt a kapcsolatot, megmondtam a pasinak ne keressen. De ezt nem hajlandó tudomásul venni, én meg mivel szeretem szóba állok vele. Most feléledt bennem a harci szellem és be akarom bizonyítani, hogy jól jár velem. A másik nőbe nem szerelmes, viszont a biztonság érzést ő tudja nyújtani neki. Nálam félelmei vannak, hogy pár hónap múlva meggondolom magam és kilépek. (Mondjuk ez az ő oldala, ezzel nekem nem kell foglalkozni).
Nem tudom, jó ha felveszem e a kesztyűt, vagy határozott leszek és lezárom. Az a baj, hogy ilyen pasival, aki ennyire méllyen a lelkemet megszerezte, nem találkoztam. Mindenki csak a külsőm miatt akart engem, és ez mindig nagyon zavart. Ő az első, akivel annyira mély, belsőséges dolgokról tudtam beszélni, mint soha senkivel. És én valahol lelki társnak is érzem őt. Ezért nagyon nehezíti a dolgot a totális lezárás terén

Megismerkedtem valakivel, aki váratlanul berobbant az életembe és jól fel is forgatta. Miatta megdőlt pár addigi szilárd elvem, amit azt hittem sose fogok áthágni (egyrészt a pasi 15 évvel idősebb mint én- előtte max 5 év korkülönbséggel ismerkedtem, a másik, hogy volt neki valakie-sose mentem előtte bele ilyenbe). Nagyon nagy hatással volt rám, és én is rá. Azt gondoltam, hogy felrúgja miattam a "langyos víz" kapcsolatát, és majd boldogan élünk. Eltelt pár hét és nem történt semmi. Illetve történt, olyan választ kaptam, hogy ő most nem tud kiszállni abból a kapcsolatból, várjak még.. Na a türelem és a bizonytalanság nem az én erős tulajdonságom. És ha egy felnőtt, érett ember nem tudja, hogy mit akar, akkor az se én rólam szól. Inkább kiszálltam, bár eléggé nehéz döntés volt. DE mivel számítok magamnak és nem érzem hozzám méltónak ezt az egészet, úgy gondolom, jól döntöttem. Ez a sztory nem rólam szól, hanem róla, a nekem szóló tanítást levettem és igyekszem is okulni belőle.

Én egy házi készítésű zserbót tudnék bedobni a közösbe :). Remélem szeretitek :)

Pár napot Stockholmban töltöttem, tegnap éjjel jöttem haza, úgyhogy friss az élmény:). Az emberek ott iszonyú nyugodtak, kiegyensúlyozottak, barátságosak és még sorolhatnám. A város gyönyörű, tiszta, stb. Teljes nyugalmat érzetem, mintha meseországba csöppentem volna. Nem az a zsivaly, nyomor, kosz és zsúfoltság van ott, mint Budapesten. Szóval nem tudom, hogy a hely miatt olyanok a svédek vagy a hely miattuk olyan, de azt hiszem ott szívesen élnék. Mert én is sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb voltam mint itthon (pedig nem is Budapesten élek :)))