Domcsa teljes hozzászólásai
| Hozzászólás | Edit link | Comment Widget |
|---|---|---|
|
Véleményem... 2010. febr. 17. szerda 23:47 /Temető és kötődés a halottakhoz/ Én azt gondolom, hogy akinek nincs mit gyászolnia, az nem gondol sokat a halottakra. Én pl. szeretek a temetőbe menni a nagyimékkal, mindig mesélnek az őseimről, akiknek a többségét nem is ismertem. Ennek ellenére nem őket gyászolom. Érdekes módon én elfogadtam, hogy ők már nincsenek. Persze hagytak maguk után űrt, de -sajnos- sok olyan rossz élményem van/volt, ami miatt sokkal nagyobb okom van gyászolni. Csak sajnos a jelent nem lehet lezárni. Mert ugye a gyász, az valaminek a lezárása. És szerintem biztos fogsz gondolni a veszteségekre, ha közelebbről érnek, és ha túlsúlyba kerülnek a mérlegben. |
||
|
a Déja Vu 2009. dec. 05. szombat 19:47 /Mit gondolsz a deja vu -ről?/ Szerintem a Déja Vu egy olyan dolog ami a megérzésen alapul. Amikor egész kicsi voltam emlékszem, sokszor déja vu-vel éreztem meg ha anyával vásárolni mentünk, de sok mindent megéreztem. Valószínűleg ahogy nőttem, úgy vesztettem el ezt a képességem. De ettől függetlenül szerintem ezek megérzések. Bár a generációs úton történő öröklés elmélet is esélyes, sokszor van úgy, hogy találok valamit a szüleim múltjából, úgy érzem, mintha ez is a részem lenne, mintha az én múltam, emlékeim is lennének... Szerintem ez is lehet déja vu... |
||
|
Minden és mindenki... 2009. dec. 03. csütörtök 19:36 /Mit sajnálnál, ha most halnál meg?/ Hogy mi hiányozna? Minden amit láttam, minden amit még nem láttam, Mindenki akit szeretek, Mindenki aki szeret. Legjobban az fájna, hogy még nem jöttek el (pedig mindennél jobban várom azt a 2 embert...és olyan régóta). Hiányozna a Kőröspart (az éjszakázás, tűzőrzés, napfelkelte) a barátaimmal. Bánnám, hogy nem lettem olyan akire lehet számítani, nem lettem megbízható. De ami a legjobban fájna az mégis az, hogy semmit nem tudtam adni a világnak... A nagynéném agykontrollt oktat gyerekeknek (és én is szoktam agykontrollozni, nekem segít), ő azt mondta(vagy idézte? nem tudom...), hogy akkor éltem jól, ha halálomkor mindenki sír, és én tudok mosolyogni... De kizárt hogy mosolyogjak, amikor mindenki akit szeretek miattam sír... Bocsánat ha ez egy kissé lehangoló... |