Csizike teljes hozzászólásai | Önmegvalósítás.hu

Csizike teljes hozzászólásai

Hozzászólás	Edit link	Comment Widget
Félreérthetted... 2010. febr. 16. kedd 02:59 /Nagyképű vagy! Biztos? / Szia Noa! Bocsi: nem teremtettem le Pétert... Semmiféle Bántás, Bántani Akarás nem volt a Szándékaim között... Teljességgel Objektíven, Pozitívan írtam, amit írtam... őszintén válaszolva a feltett kérdésre... ami belőlem jött, ami bennem volt. A Levelet Nagy-Nagy Örömmel és Szeretettel a Szívemben írtam, Kiegyensúlyozott, nyugodt lelki- és Hangulati Állapotban... nem tudom, hogy ez mennyire jött át, vagy mennyire volt 'odaát' érezhető, érzékelhető? Sőt, ha jobban belegondolok, még direkt el is vettem az élét... hogy nehogy félreértődjön... és ne a jó végét fogja meg valaki... Úgyhogy megnyugtathatlak: semmiféle Bántás, Bántó Szándék részemről nem volt a dologban, meg nem akartam semmit sem visszaadni, vagy törleszteni... és nem sértődöttségből íródott... Kaptam egy Kérdést (mert szembe jött velem), és válaszoltam rá... őszintén... mert hát így is lett feltéve a Kérdés... nem őszintén válaszolva mi értelme lett volna? Akinek meg fáj az Igazság (egy Másik Ember Esetleges Igazsága)... az meg nézze meg magában, hogy miért... milyen falba ütközött... Milyen falakat kellene leomlasztania, lebontania magában... hogy a zInfó Szabadon áramolhasson a Térben... Ellenállásokba Ütközés Nélkül... Ez az írott kommunikáció hátránya a konkrét személyes, hang alapú kommunikációval szemben: ott ugye jobban kijönnek a hangsúlyok, a hanghordozás, az arcmimika, a mosolyok, a kedvesség, a jó szándék, a melegség, stb-stb.... és kevésbé lehet félreérteni ugyanazt a szót, vagy mondatot... amit ha csak leírva látunk, de nem hallunk, hogy hogyan is mondták, hogyan is gondolták azt konkrétan és egészen pontosan... akkor esetleg bennünk másképpen szólalhat meg... és nem mindig előnyére... Ez olyan, mintha én írnék Neked egy Gyönyörű Szép Meditációs, Relaxációs Zenét, azt lekottáznám, átküldeném emailben... és Te azt egy fület sértő trash metal számnak hallanád... mert Te úgy kottáztad le magadnak... egy kicsikét felgyorsítottad, más hangszerekkel szólaltattad meg, stb-stb... Nem tudom, érted-e? Csizike ;-)
Nagyképűség? 2010. febr. 13. szombat 05:01 /Nagyképű vagy! Biztos? / Kedves Peti! Ha már így rákérdezted konkrétan, és tényleg őszinte választ vársz rá, én válaszolok most: Nekem is az volt az utóbbi időben a benyomásom és a megérzésem Veled kapcsolatban, pl. ott a Fájdalomtest blogban, amit és ahogyan közreműködtél, hogy egy kissé nagyképű, fölényeskedő, fellengzős, mindenkit überelni akaró és próbáló, kissé öntelt, önelégült és enyhén pökhendi vagy... Ott legalábbis ez egy kicsit így jött le... Úgy vettem észre, hogy mióta egy kicsit 'megférfiasodtál', 'megemberesedtél' (fel(jebb)nőttél) és kinőtt a hajad - a szakállad, úgy velük együtt, egy picikét az Ego-d is... Abból is lehet, hogy az a bizonyos "Spirituális" fajta... Ez persze lehet "Önbizalom", "Magabiztosság" és "Határozottság" is... de az nem kérkedik, nincs benne felsőbbrendűségi érzés; nem hiszi azt, hogy Ő a Fő-Okos és nem szólogat be másoknak, nem játszmázik, nem provokál, nem harcol, nem támad, és nem kritizál, meg ilyesmik... Aki tényleg Erős, annak ezt nincs szüksége bebizonyítani, és bizonygatni... Jó dolog a Magabiztosság és az Egészséges Önbizalom... de az Önelégültség, az már megint a másik véglet... A ló túlsó oldala... Az Igazi Magabiztosság Bölcs... Alázatos... Tisztelet-Tudó és Mértékletes... Elöbb Néz, aztán Lát... Elöbb Figyel... aztán mond... és ha kell, csak a legvégén kritizál... Ha erre feltétlenül szükség van... és elkerülhetetlen... Könnyű mással kötözködni és beletörölni a sáros bakancsot... Kérdés, hogy kell-e, jó-e ez? És ha igen: Mire? és Kinek? Miért van rá szükségünk? Egy Spirituális Bölcsnek, ha tényleg az, nem Okoskodnia kell... hanem Okosnak lennie... Még inkább Bölcsnek... és Figyelmesnek... Megértőnek és Elfogadónak... Aki tényleg Fölülről néz, az Fölülről Lát. és nem Lenéz... fölényeskedik, meg überel, hanem Le-Lát... ;-) Persze lehet, hogy tényleg nem vagy Nagyképű, ha úgy érzed... csak másoknak jön ez így le... Hiszen Te ismered saját magadat... és Te érzed, hogy igazából milyen ember vagy és mik a Szándékaid, az Értékeid... Hogy Igazából Milyen is vagy, ott legbelül... És lehet, hogy igazából én vagyok ilyen, és mindez, amit leírtam, csak benned Tükröződve, Rajtad Megcsillanva, Rád Kivetülve veszem észre, fedezem fel, ismerem fel és érzékelem? Az is lehet... és előfordulhat... ;-) De akkor ilyen alapon az is meglehet, hogy az, amit nekem beírtál oda... az tulajdonképpen Önmaghadról szólt... és egy "Burkolt Önvallomás" volt... Tehát: nekem írtad esetleg, de Rólad... Belőled... ??? Hm??? De az is lehet, hogy Benned is, tényleg megvan Mindez, meg bennem is... meg Mindenki Másban is... Figyeld Magad! Ha választ akarsz kapni Önmagad Kérdésére. Az Már Most is Ott van Bent. Bármit (MINDENT) felismerhetsz, megláthatsz, megismerhetsz, felfedezhetsz és megtalálhatsz Önmagadban... hiszen a MINDEN(SÉG) Ott Van Benned... A Mindenség (Egység) Része Vagy. Én is gyakran éreztem azt például ott a Fájdalomtest blogban is, hogy egyesek nem rólam beszélnek, mert hát nem is ismernek... és én totál nem olyan vagyok, amilyennek beállítottak és leírtak..., (néha csak jókat mosolyogtam, hogy miket hordanak össze...) és abszolút félreismertek... És állítottak rólam mindenféle badarságot... aminek semmi köze sincs hozzám... és a Valóság(om)hoz, mert még csak véletlenül sem igaz rám... Van önkritikám, és beismerném, ha igaz lenne rám... (Pl. hogy tökéletesnek hiszem magamat, és azt hiszem, hogy hibátlan vagyok... Ez az egyik legnagyobb hülyeség, amit valaha hallottam, mert abszolút nem igaz... Tudom, hogy messze nem vagyok Tökéletes, a Hibáimat tudom és ismerem - hiszen ki, ha én nem? ;-) - és be is ismerem, fel is vállalom...) Akik egy kicsit is ismernek, azok tudják hogy milyen, és hogy nem olyan vagyok... Így interneten keresztül nem lehet annyira meg és kiismerni a Másikat, Egymást... Mert ezek itt csak Villanások... Pillanatképek... És ami egy Fényképen látszik... az a Múlt... Egy Elmúlt, Halott Pillanat... Ami csak egy Folyamat része... Egyetlen Másodperc töredéke... az Örökkévalóságból... És az, hogy milyennek ítélünk meg valakit... egy-egy hozzászólásból, sok mindentől függ... Pl. a mi saját szemüvegeinktől is... Hogy milyennek akarjuk és tudjuk látni azt a Másikat... Hogy milyen lepedőt akarunk ráhúzni, ráerőltetni és rákényszeríteni... És lehet, hogy egyes emberek egy Ezüstmetál Mercedesről mindenáron el akarják hitetni önmagukkal, hogy az egy Piros Suzuki... mert Ők annak látják... (mert esetleg szinvakok, és rövidlátóak, vagy csak annak tudják és akarják látni...mert arra vannak kondicionálva...), és másokat is veszettül meg akarnak győzni erről... foggal és körömmel... Ami az egyik embernek Sok, az a Másiknak Kevés... Ami az Egyiknek Előny, az a Másiknak Hátrány... Ami az egyiknek Erény... az a Másikak Hiba... Ami Valaki szemében Erősség, az egy Másik szemében lehet Gyengeség... és így tovább... Minden Relatív és Teljesen Szubjektív. A Látvány legalább ugyan annyira függ a Látótól, mint magától a Látványtól... Ha nem jobban... Van egy ilyen mondás is: hogy ha 20-an beülnek ugyanarra a filmre egy moziba, akkor hány filmet látnak? - Egyet. - vágnák rá sokan... De a helyes válasz: - Húszat. Mert Minden Egyes Ember totálisan más filmet lát (még ha az alap ugyan az is), mert Mindenki másnak és másképpen látja ugyanazt, a Saját Egyéni Szemszögéből nézve, a Saját Eddigi Élményei Tükrén át... Az a víz, ami az egyiknek kellemes, a másiknak már talán túl forró, vagy túl hideg... És persze erről időközben annak a véleménye is változhat, akinek Kellemes... Mert rövid távon jóleshet a meleg is... de egy idő után már lehet, hogy nem bírjuk tovább... Nincsenek Dogmák, hogy ki milyen... Ilyen is, meg olyan is... Mindenki Végtelen. Mindenkiben Benne van Minden... mert Mindenkiben Benne Van Maga a Mindenség. És ebből Te mit ragadsz ki? És miért pont azt? Ha akarom Zöld vagy, ha akarom Sárga... Néha a Szándéktól is függ a dolog, a látvány, az ítélet... Hisz minden pofára megy... Ha akarom átmész a vizsgán és 5-öst kapsz, ha akarom nem, 1-est kapsz és megbuktatlak... Tőlem függ, hogy milyen ítéletet mondok... ha én vagyok "az ítélő bíró"... "Ne ítélj, hogy ne ítéltess!" - mondta Jézus... egyik Fontos Jó Tanácsaként... Vajon Miért? Mert nem vagyunk bírák... Nem a mi dolgunk és feladatunk megítélni azt hogy ki milyen, és mennyit ér... Még magunkat sem ismerjük, még magunkról sem tudunk szinte semmit... akkor a Másikról mit is tudnánk? 'Szándék' lehet pl. az előítélet is... Hogy valakit Szeretek vagy nem... hogy szeretni vagy gyűlölni, hogy dicsérni vagy kritizálni, hogy megsimogatni vagy megbántani akarok... És így tovább... Visszatérve tehát a Kérdésedre: néha egy kicsikét tényleg Nagyképűnek és Fölényeskedőnek, Önteltnek tűnsz... de könnyen el tudom képzelni, hogy alapvetően nem vagy az... csak néha egy kicsit játszol packázol és szórakozol az emberekkel, és a Látszat csal... Te hogy érzed? Szerinted Nagyképű vagy, vagy sem? Végül is csak ez számít. Ez a Lényeg. Hogy a Te Élményed, és a te Érzésed Mi Magadról? De ha már foglalkoztat a Kérdés... lehet, hogy van valami alapja, és érdemes lenne odafigyelni rá, hogy ne bántsál meg másokat... és ne építs fel olyan falakat, amik Számodra Értékes és Fontos Emberektől választanának el... Érdemes lehet egy kicsit változtatnod a stílusodon... hogy jobban együtt tudj rezegni Másokkal? Nekem pl. van egy Kedves Ismerősöm. Über Nagyképű. Totálisan Önelégült és Abszolút el van szállva magától. Ha beszélgetünk vele, mindig önfényezésbe megy át 1 perc alatt... hogy Ő milyen fasza csávó, meg Ő mindenkinél Jobb, Szebb, Okosabb... az Eszetlen Nagy Király... És egy nagy Ön-Dics-Fényezés-Himnuszt hallgathaunk a jelenlétében... És szerinted ez mennyire nem fárasztó? Mennyire vágyunk a társaságára? Mennyire örülünk neki, amikor épp nincs ott, ahol találkozni szoktunk Vele... és nem kell Őt hallgatni, és asszisztálni Neki saját Önimádásához? Azt vettem észre, hogy egy jó ideje már kerüljük a baráti társasággal... Mert nagyon unalmas, hogy mindig csak Ő beszél... Meg az úgy van, ahogyan Ő mondja, és Ő látja... És Ő a Tuti... Nem is értem, hogy Ő maga még hogyhogy nem unja ezt a Dicshimnuszt és Önfényezést... Az ilyen emberek szarnak le mindenki mást... Nekik csak asszisztensek kellenek... meg statiszták, Önmaguk Csodálatának a megéléséhez... De ez egy idő után már nagyon fárasztó és unalmas feladat... Bár néha, ha átlendülünk a holtponton, kifejezetten vicces és szórakoztató is lehet... Az a jó egy Baráti Társaságban, ha egyenlő arányok vannak... Ha mindenki szóhoz jut... És Mindenki "Fontos". Hogy megszólaljon, hogy hozzátegyen valamit az egészhez... Hogy mit gondol, és mit érez? Mi foglalkoztatja... Ha Mindenki el tudja mondani, amit akar... És ezért a Lehetőségért nem kell küzdenie, harcolnia, versengenie... hanem ez ott van a számára, szabadon és természetesen... Ha mindig csak egy ember beszél, és Ő van a középpontban, az egy idő után kúrva unalmas... És az ilyen embereket, bár Ők meg vannak győződve magukról, hogy mekkora nagy császárok és aduászok, mégis megutálják és elkerülik az emberek, de nagy ívben... Nagyon unalmas hosszú időn keresztül az ömlengést és az önimádatot, az önfényezést és az önistenítést hallgatni... statisztaként... Valahol Minden Embernek Pszichikai Szükséglete van rá, hogy Önmaga Nagyszerűségét is megélje... És ahol ez nem lehetséges... onnan odébb áll... Mindenki ott szeret lenni, azoknak a Körében, akikkel jól érzi magát... Ezért jó Egymás Kölcsönös Elismerése, Tisztelete, Szeretete, 'Csodálata' és Nagyrabecsülése... Van egy másik barátom is, aki most eszembe jutott... Ő egy tipikus Alfa Hím. ;-) Egy Domináns Macsó Csávó... Egy 'Tökös Gyerek'. Abszolút Hangadó és Nagy Hangú... Ő tényleg a Társaság Közepe... Igazi Vezér... Kúrvára Nagyképű, és Van Neki Arca... Néha már talán Ő is túl sok a legtöbb embernek... De Neki legalább jól áll... ellentétben az előző esettel... De pl. eszembe jutott most még a nagyképűségről két momentum... Ahol dolgozom, ott a Tulaj Milliárdos... Egy osztályba járnak a gyerekeink. Többször találkoztunk már iskolai rendezvényeken, kirándulásokon, stb... Tavaly évvégén pl. Náluk volt az évzáró party, a lovastanyájukon... Ott is beszélgettünk, stb... És akárhányszor összefutunk és találkozunk mostanában, sosem köszön... és ha én ráköszönök, akkor meg kikéri magának, és szinte felháborodott arckifejezéssel nagy nehezen kiprésel magából egy Hello-t vagy egy Sziát, de látszik rajta, hogy nem szívesen... Ahogy rám néz, az van az arcára írva, hogy 'Mit képzel ez magáról? Hogy mert ez megszólítani engem?' Na, nekem az ilyen ember sohasem lesz Király. Akármennyi pénze is van... mert az ilyen az mindig csak egy kis köcsög lesz és marad... Egy kis pökhendi seggfej... ;-) Hiszen mindenki ugyanolyan büdöset szrkázik... És mindenkinek pont addig ér a keze, hogy ki tudja törölni utána... ;-) Ellenben ismerek egy csomó olyan embert is, hála Istennek, akik szintén teli vannak, de megmaradtak embernek... Előzékenyek, előre köszönnek, nem arcoskodnak, nem játszák az agyukat, nem játszák meg magukat... Normális hangnemben szólnak hozzám, és bárki máshoz is... Normális emberi hangnemben kérnek... Alázatosak, és intelligensek... Na, az Ilyeneket maximálisan elismerem, becsülöm és tisztelem, és az Ilyen Emberekre felnézek... Nem az a Lényeg, hogy mennyi pénzed, vagy mekkora poziciód van... hanem, hogy Ember vagy-e, és Emberként viselkedsz-e a Másik Emberrel... A Jó főnök ugyanúgy tiszteli a takarítónőjét, mint a legjobb vevőjét... Mert az Embert látja Benne... a Lelket... Az egyik Ember Ugyanolyan Értékes, mint a Másik... Mert maga az Élet, ami Érték. A Létezés... A Létező és Érző Lény... A Lélek. Az a tapasztalatom az ismeretségi körömben, hogy a nagyképű Embereket általában mindenki utálja, megveti és kerüli... Nem jó, ha valaki beképzelt, és másoknál többnek érzi magát... Ha Másokat lenéz, önmagát pedig mások fölé helyezi/emeli... Ez már eleve az Ego műve... Szerintem az Emberek az Egyenlőséget, a Kölcsönös Megbecsülést, Elismerést és Tiszteletet szeretik, a Partnerséget... Én például azokkal érzem jól magamat, akik nem néznek le, nem fölényeskednek velem, nem játszák az agyukat, hanem hasonló kaliberű emberként, BARÁTKÉNT tekintenek rám... és ennek megfelelően beszélnek hozzám, beszélnek velem... Ott létre tud jönni az Egység élménye és Jó a hangulat közöttünk... és tudunk nagyokat beszélgetni... Örömmel... Visszatérve: a Szeretet nem kérkedik... ahogy írta ezt Pál Apostol is a Korintosziakhoz írt levelében, ami azóta elhíresült A Szeretet Himnuszaként is... És az Egészséges Önbizalom alapja mindig a Szeretet. Az Ön-Szeretet... De nem az Ön-Imádat... Azt mondják, azok az emberek, akiknek feltűnési viszketegségük van, és mindig nagyzolnak, és felvágnak, és túl akarnak tenni másokon, és nagyobbnak, többnek akarnak látszani... azoknak valójában a felsőbbrendűségi komplexusuk mögött kisebbrendűségi komplexusuk van... csak így próbálják meg ezt burkolni, bújtatni, eltakarni, eltusolni... Vagyis: így kompenzálnak... Mindig a Másik Véglet... ;-) Ezért kellenek az impotens férfiaknak a nagy vagyonok, és a nagy luxus autók... És az önbizalom hiányban szenvedőknek... az irigyek... mert "ha mások nagyra tartanak, akkor én is nagynak érezhetem magamat"... Ez áll a legtöbb bizonyítási vágy és megfelelési kényszer mögött is... Hogy ELISMERJENEK... Hogy Tiszteljenek... Hogy Elfogadjanak... Hogy Megbecsüljenek... Vagyis: végső soron, hogy Szeressenek... De aki nem szereti önmagát... az másoktól ezt hogyan várhatná el??? És aki annyira Önimádó, hogy csak Én-Én-Én... másról sem tud beszélni, és másra sem tud gondolni... (szó szerint!, még gondolni sem tud másra...;-), azt hogy is szerethetnék Mások? Hiszen ha Ő nem szeret Másokat, a Másikat... Akkor ez valószínűleg kölcsönös lesz, és tükröződni fog... Ezek jutottak most eszembe... És bocsánat, ha kissé elkanyarodtam az alaptémától... Vagy mégsem? ;-) Egyébként a Spirituális Nagyképűség, és Felsőbbrendűségi érzés szinte kötelező velejárója (egy darabig) az Útnak..., mert sok ember tényleg Okosabbnak hiszi magát Másoknál (az 'Átlagembereknél'... akik nincsenek... mert senki sem átlagos... mindenki egy Külön Különleges Személyiség és Egyéniség, Egy Speciális, Személyes Élettel... ami Mindenki Másétól Künb-özik), Bölcsebbnek, megvilágosultabbnak és Felébredettebbnek... és azt hiszi, azt érzi, hogy Különlegesebb, értékesebb Másoknál... és hogy előrébb jár... Aztán ezek az illúziók majd elmúlnak, eltűnnek... mikor jön a megértés... hogy nem... ;-) Sok Spirituális Út eleve azt hangoztatja, és azt akarja Beléd látni és plántálni, hogy Te Különlegesebb és értékesebb Vagy, mint Mások, mert Te Kiválasztott vagy... Mindenki Kiválasztott... Csak Mindenki Másra... Mindenki Máskor érik be... Mindenkinek Máskor Jön El az Ideje... De Mindenki Az Éppen Aktuális Feladatát Teljesíti... és az Éppen Aktuális Életét Éli... Tapasztalatait Szerzi és Gyűjti... Át-Éli... Meg-Éli... A Spirituális Ego csapdájába szerintem kivétel nélkül Minden kereső és Úton Járó belesik... Ez szinte elkerülhetetlen... Az Egonak kell a Különlegesség Érzése... Hogy "Én más vagyok, mint a Többi... Értékesebb, Különlegesebb..." És ez a Másoktól való Különbözés egyben a Másoktól Való Elkülönülés, Elszigetelődés része is... Az Ego fő szükséglete... Kellenek a Korlátok és a Falak... Az Egység Élmény és a Feloldódás helyett... Tetszik a Mondás: "Te Is Más Vagy. Te Sem Vagy Más." Ha én Többnek, Értékesebbnek, Jobbnak, Szebbnek érezném magamat Valaki Másnál... akkor ezzel egyszer s mind burkolva azt is kimondanám, hogy nem Egy-ek vagyunk... Hol lenne itt a Megvilágosodás és a Felébredés? Ha Minden és Mindenki Egy, és Nincs Különbség... Egy-ek vagyunk. Persze ezt ÉLmény Szinten kell Megélni és ÉREZNI, Átélni... Ennek a megtapasztalásnak én még előtte vagyok... de remélem lesz Benne részem... ;-))) Csizike ;-)
Szabadon - Nova Prospect 2010. febr. 12. péntek 13:25 /A zene és a spiritualitás/ Szabadon - Nova Prospect http://www.youtube.com/watch?v=jT0xgpTYwlM&feature=related Csizike ;-)
Ébren Álmodunk - Nova Prospect 2010. febr. 12. péntek 13:24 /A zene és a spiritualitás/ Ébren Álmodunk - Nova Prospect http://www.youtube.com/watch?v=0buhP3rERHY&feature=related Csizike ;-)
Harmadik Szabadon 2010. febr. 12. péntek 13:19 /Szabadon/ Harmadik Szabadon Dal Neked: http://www.youtube.com/watch?v=rdWGcSvoGzs http://www.youtube.com/watch?v=NI7O2x6W8MU&feature=related Csizike ;-)
Másik Szabadon 2010. febr. 12. péntek 13:14 /Szabadon/ Másik Szabadon Dal Neked: http://www.youtube.com/watch?v=jT0xgpTYwlM&feature=related Csizike ;-)
Egy-et értünk 2010. febr. 12. péntek 13:07 /INUAKI - Egy Földönkívüli Lény Vallomásai I-II./ "Hát megmenteni senkit sem lehet se erőszakkal, se félelemmel, főleg ha Ö nem akarja." Igen, erre egy kitűnő példa a Keresztes Háború Pusztítása... A Szeretet nevében ölni... mészárolni embereket... Szép Illúzió... ;-) "Vagy nem ezért hívtad fel a figyelmünket erre a két könyvre, Csízike?" De igen. És azért, mert ez egy Érdekesség... amiből Meríteni lehet... aki akar belőle Meríteni... És kinek milyen sűrű vagy ritka szövésű (illetve Lyukas) a Merítő-Hálója... annak függvényében tud belőle Csemegézni... "Ettől, meg attól, hogy mindenki másképpen látja és értelmezi a dolgokat, még mindenki szabadsága megmarad." Természetesen. Egy-et értünk. ;-) Tudod: Akinek nem Inge, nem veszi magára. Akinek nem Könyve... nem olvassa... Ilyen Egy-szerű... Olyan nincs, ami mindenkinek egyformán tetszik... De ez nem is baj... Ez így jó. Így Szép és Teljes az Élet. Ezzel semmi Gond sincs. Aki olvassa, olvassa... Akinek tetszik, tetszik... Akinek nem, nem... Számomra Teljesen Mind-Egy. Ez Mindenkinek a Maga Élménye. Csizike ;-)
Mese a Meséről ;-) 2010. febr. 12. péntek 13:00 /INUAKI - Egy Földönkívüli Lény Vallomásai I-II./ A Mesébe ágyazott történetekről jutott eszembe: Az Életünk is egy Nagy Mese... És a legtöbb Számunkra Fontos Információt le kell szűrnünk abból, amit látunk és hallunk... mert azt általában ki nem mondják, vagy csak nagyon-nagyon árnyaltan, burkoltan, bújtatottan, ködösítve... hogy csak Az Hallja Meg, Akinek Van Rá Füle... ugyanúgy, ahogyan a Szerződésekben is a Lényeg Mindig az Apró Betűs Részekben Van. Tudni kell Kiszelektálni a Lényeget... És Olvasni a Sorok Között... Elválasztani a Korpától a Zabot... vagy hogy egy "spirituális" hasonlattal éljek: Meglátni a Láthatókban a Láthatatlant... Sokszor 'csak' Jelekből tudunk olvasni... ezért meg kell tanulnunk a Jeleket Látni... Észrevenni... Felismerni... és Értelmezni Érteni... Megérteni. Ahogy Paulo Coelho hívja: a Világ Lélek Jeleit... Volt erről már pl. több blog is, hogy Hazudunk... Tehát az Egész Élet Egy Nagy Hazugság... Egy Nagy Mese... Önáltatás lenne azt mondani, hogy ez nem így van... (Hogy Ez Hazugság... ;-) És mint tudjuk a Hazugságnak is mindig Árulkodó Jelei vannak... (Lásd Hazudj, ha tudsz! /Lie to Me) című filmsorozat!) És aki tudni akar Olvasni a Hazugságok között... annak meg kell tanulnia Értenie a Jeleket... Pl. a Munkahelyeken is a hivatalos infókban, vagy a kollegák között is, akkora nagy ködösítések vannak, és az Igazságot Olyan Szinten Elfedik, Burkolják és Nem Mondják ki sokszor, a legtöbb esetben... (Á, nem zárunk be! Nem! És Létszám Leépítés sem lesz...;-), csak már a legutolsó pillanatban... amikor már nem lehet halogatni tovább... Úgyhogy nekem semmi bajom a Mesékkel... Bár én is Jobban Szeretem az Igazságot. A Lényeg: hogy legyen belőlük mit Kihámozni, Kiszelektálni, Kihallani, Kilátni... (ezzel is edzük és fejlesztjük Éles Látásunkat az Élethez...) És akkor már nem olvastuk hiába... Egy kolléganőmnek volt egyszer régen egy jó kis mondása, ami Nagyon Igaz. "Nem Zörög a Haraszt, Ha Nem Fúj a Szél." (vagy modernebben, egy spontán átdolgozás: Nem Zörög a Haraszt, Ha Nem Fújja a Paraszt...;-) vagyis: nem beszélnek valamiről, ha annak nincs semmi valóság alapja... Nálunk annak idején így zártak be egy áruházat, amiben mi is dolgoztunk... hogy a Végsőkig tagadták, hogy ez lenne a terv vagy a cél... holott jól értesült emberektől (akik már aláírt, lebélyegzett papírt is láttak róla) már fél éve hallottunk róla... Aztán csodák csodájára egyszer csak így tálalták (egy héttel azután, hogy legutoljára rákérdeztünk, és akkor is letagadták): - Amint azt már legalább fél éve mindannyian tudjátok... Szóval a Legjobb, ha az Ember Magának hisz... és a Jelekben... Mert: "A Szavak Suttognak, a Tettek Üvöltenek." De természetesen Egyet Értek Veled Sanyi... ha lehet, én is szeretem Tisztán és Mindenféle Fölösleges Körítések és Sallangok Nélkül Kapni az Igazi Infót... a Tutit... a Frankót... De ha így (is) működik a Világ? ;-) Akkor azt is elfogadom. Mert muszáj. Nem tudok vele mit (mást) csinálni... És ebből is tanulok, ha van mit... ha lehet... Csizike ;-)
Már az is nagy dolog ha szabadon választhatjuk meg a korlátainka 2010. febr. 12. péntek 12:31 /Szabadon/ "Már az is nagy dolog ha szabadon választhatjuk meg a korlátainkat." Ez a Mondásod Nagyon-Nagyon Tetszik... Önkéntelenül is kibuggyant belőlem a Nevetés... Ez Zseniális Megfogalmazás! Nagyon Tetszik. Erre majd szerintem még Sokszor Emlékeztetem Magamat.. amikor esetleg éppen nem tetszik valami (egy helyzet, egy szituáció, stb...) Ez szerintem egy Nagy Spirituális Bölcsesség... És itt van az, hogy tulajdonképpen a Rabság is Szabadság... mert mi magunk választottuk... ha választottuk... mert soha semmi sem kötelező (csak ritkán... de Minden Helyzetből van valamiféle Kiút, ha (most már aztán) elég ERŐS az Elhatározásunk és a Szándékunk), és Mindig Minden Pillanatban Dönthetünk és Választhatunk... és csak RAJTUNK MÚLIK, HOGY MIT CSINÁLUNK és FŐLEG AZ: HOGY AZT AMI ÉPPEN VAN ÉS TÖRTÉNIK (VAGY NEM TÖRTÉNIK) HOGYAN ÉLJÜK MEG. Állítólag az érzéseinkért, miképp a Gondolatainkért és a Tetteinkért, Cselekedeteinkért is Egyes Szám Első Személyben Csakis és Kizárólag MI MAGUNK VAGYUNK A FELELŐSÖK. Így ha én választok és döntök: Van különbség Rabság és Szabadság között? Bizonyos értelemben szerintem nincs. Amiben mégis VAN: az a TUDATOSSÁG-kérdése. Hogy Tudatosan hoztam azt a Döntést... és tényleg azt Akarom-e... Vagy Öntudatlanul... anélkül hogy pontosan a Tudatában lettem volna, hogy 1. Mit választok. 2. Hogy ÉN választok. 3. Hogy Választhatok Másképp is. 4. Hogy hova vezet az adott "döntésem"... és mik lesznek a Hatásai, Következményei az Életemre nézve... és azt akarom-e magamnak Jó Szívvel... vagy nem(akkor másképp illenék döntenem...az Önmagam jól felfogott érdekében is...) Csizike ;-)
Meg kell hagyni Mindenkinek a Szabadságát 2010. febr. 12. péntek 12:00 /INUAKI - Egy Földönkívüli Lény Vallomásai I-II./ A Carlos Castenada könyvekben volt egyszer egy jó "mondás", ami nekem nagyon tetszett... Don Juan, a jaki Látó Indián azt felelte Tanítványának, Carlos Castenadának, amikor az valami olyasmiről kérdezgette, hogy kell-e segíteni az Embereknek Felébredni... hogy: - Édesapám nagyon szerette az Embereket. Ezért Mindenkinek, Akinek csak Tudott, Segített... Amiben csak tudott... Az Ő Apja, még Nála is sokkal jobban szerette az Embereket... ezért aztán Ő nem segített soha senkinek... És milyen igaz... Hiszen "a Pokolba vezető Út is JóIndulattal és JóSzándékkal van kikövezve", mint tudjuk már.. tapasztalatból is... Aki nem kér... annak minek adni? Szerintem nem kell segíteni senkinek sem Felébredni... ha nem kéri... Pajszerrel kár lenne felnyitni akarni bárkinek is a szemeit... És ha Ő még álmos? És jól esik még aludnia egy kicsit? És ha Szépet Álmodik? És ha a Valóság sokkal Csúnyább lesz Neki? Szerintem: Meg kell hagyni mindenkinek a Szabadságát. (Még ha ez sokszor a mi szemszögünkből nézve Rabság is... Lehet, hogy visszafelé nézve is ugyanez a Helyzet... Kinek mi...) Hogy azt Élje meg, amit MOST ÉL. Hiszen nincsenek Véleltnek... Mindenki Ott Tart, ahol MOST tartania kell... Mindenki Azt teszi és úgy ÉL, amit MOST tennie kell, és ahogyan MOST ÉLNIE kell... És lehet, hogy ezt nem is csak a Saját szempontjából teszi... hiszen Minden Mindennel Összefüggésben és Kapcsolatban van... Hanem ezzel (akármit is tegyen) NEKED Segít. Még az az autós is, aki elmegy melletted nagy gázzal, és Rád fröcsköli a sarat... Lehet, hogy arra az Élményre, arra a Tapasztalatra Neked Sokkal Nagyobb Szükséged Van, mint neki... Tehát: Érted Tette... Vannak olyan emberek... akik azért élnek "Lelki Nyomorban" vagy Tudatlanságban... hogy ezzel a Környezetükben Élőket támogassák... Hisz van akinek az Élete csak egy Elrettentő Példa... (van is egy ilyen mondás). Pl. egy alkoholista, vagy egy önsorsrontó szülő lehet, hogy csak Segíteni Jött a Fiának... hogy Ő ne akarjon ilyen lenni, ne akarjon ilyen Életet magának és ezáltal ne akarjon ilyenné vállni... El tudjuk azt képzelni, hogy egy ilyen Élet leélése Annak a bizonyos Embernek (Alkoholistának, vagy akit mindenki utál) mekkora nagy Tett, Kihívás, Lemondás és Áldozat... amit lehet, hogy Éppen Értünk tesz... Fel tudjuk ezt mérni? Pl. Jézus és Júdás esete is valami ilyen. Valamelyik "Jézus-Filmben" ezt zseniálisan meg is jelenítették... Amikor Júdás végre nem a "szemét áruló" volt... hanem Jézus megköszönte neki... hogy ezt megtette Érte... mert tudta, hogy erre ahhoz szükség van, hogy az Emberek még 2000 év múlva is odafigyeljenek Rá és az Ő Üzeneteire!!! Megköszönte Júdásnak, amit tett érte (bármily furcsa is ez, hogy Érte tette, amit tett...), és valami ilyesmit mondott Neki: - Te sokkal nagyobb tettet hajtasz végre, mint én... Én ehhez a Feladathoz túl gyenge lettem volna, és nem tudtam volna megcsinálni. Kettőnk közül Te vagy az Erősebbik... Köszönöm szépen, amit Értem, az Atyámért, és az Emberekért teszel... Szóval: szerintem Senkit sem kell megmenteni... Mert ez csak egy Illúzió... Sokszor Azt, akiről úgy gondoljuk, hogy meg kellene mentenünk, sokkal kevésbé kell megmenteni, mint Azt, Aki Ezt Gondolja... (tehát Önmagunkat). Szerintem Mindenki mentse meg Önmagát, Aki Meg Akar Mentődni... És Mindenki Mást hagyjunk úgy élni, ahogyan él... Hagyjuk, hogy Megélhesse Azt, Amit MegÉl, Amiért Idejött... Amit Felvállalt... Értünk Is... Hogy Nekünk Segítsen... Felébredni... Tudatosabbá Vállni... és "Megmentődni"... Felébredni abból az Álomból, hogy meg kellene mentődnünk valamiből, valamitől, vagy valami elől... Mert Ez is Csak Egy Illúzió... Mint Minden Itt... ;-) Csizike ;-)