Nisargadatta Maharaj pl. nem tölti az idejét semmivel. Két alapvető oknál fogva. 1: nincs idő (ui. csak most van) - ergo nincs mit tölteni. 2: Időtöltés alatt gondolom cselekvést kell érteni. Maharaj szerint nem ő a cselekvő. Pontosan a cselekvőség érzete az egyik olyan kötelék, ami ebben a rémálomban tart. Ez persze szorosan összefügg azzal, hogy a testtel-elmével azonosítjuk magunkat. Amíg nem ébredek rá, hogy nem a test elme vagyok, addig ezt az emberi rémálmot álmodom. És mi most álomalakokként vitázunk egymással. :)
A megvilágosodottnak érzékletesebb szinonimája a felébredett. Minta ahogy a Buddhát is felébredettként ismerjük inkább, szerintem, nem megvilágosodottként.
A felébredés úgy képzelhető el leginkább - bár a bölcsek figyelmeztetnek, az elme birodalmából elme eszközökkel kitörni nem lehet, de azért próbáljuk meg elképzelni -, hogy a jelenlegi állapotunkat tételezzük fel ébrenléti állapotnak. Az ebbe az ébrenléti állapotba való reggeli felébredésünkkor emlékeszünk arra, hogy azt megelőzőleg aludtunk, és eközben álmodtunk. Kiemelném az álmodás egyes jellemzőit: mi magunk voltunk az álom főszereplői, mi cselkedtünk, illetve mivelünk történtek a dolgok. Az ott lévő más személyeket, dolgokat, eseményeket stb. az álmodás ideje alatt valóságosnak tekintettük. Nem tudtunk róla, hogy álmodunk. Felébredés után azonnal tudjuk, hogy álmodtunk, hogy az álombeli személyek nem léteztek, csak a mi elménk termékei voltak. A történetek valójában nem történtek meg, mi magunk nem cselekedtünk semmit. Nem történt semmi. Na, kb. így van ezzel az a felébredett, aki a mi jelenleg ébrenléti állapotunkból felébred.
N.