Én belecsúsztam. Úgy kezdődött, hogy lett egy kis laptop, imádom "Őt". :)) (Lelkük van a tárgyaknak is ugyebár. :))
Először nem is volt baj, a kötelezően megnézendő dolgokon kívül nem érdekelt a net. Napi max. 1 óra volt. Persze néha én is belefeledkeztem, de kb. egy héten egyszer. Mondjuk itt. :))
Aztán jött az iwiw. Kicsit már többet voltam fenn. Megcsinálgattam az oldalam, ismerősök jelöltek be, aztán - mert sokan ismernek a munkám miatt - már rengetegen! Itt küldtem kőrbe mikor, hol zenélek, aztán jött a többi oldal, ahol szintén lehet reklámozni.
Azt vettem észre, hogy csak ez a reklámtevékenység egy csomó időt elvesz.
Végül jött az msn. Na, az betette a kaput. Mivel mindenki dolgozik, nem mindig tudnak eljönni koncertekre, ahol találkozhatnánk. És nem érnek rá hétköznap sem, a munka miatt. A koncerten viszont persze én "dolgozom", meg ott halmozottan vannak a barátok, tehát hogy beszélgessek mélyrehatóan egyszerre 20 emberrel??? Marad az emesen, dzsímélcset meg a fészbuk. :))
Neten tudom leghatékonyabban megoldani az ügyeimet. Főleg, hogy telefonom nem mindig van, mert feltöltős vagyok...
Most már én is reggeltől estig itt ülök. Jelenleg óriási rumli van,mert mindig a "csak még egy kicsit" elvét alkalmazom. Ma éjjel is zenélek, és fogalmam nincs, addig mit leszek képes itthon megoldani.:))

Viszont a karácsonyi időszakban illetve ha elmegyünk a párommal valahová a hegyekbe, mélységes fellélegzéssel veszem tudomásul, hogy NINCS TÉRERŐ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :)))))))))))))))))))
Szóval én meglennék nélküle is, ha rendszeresen tudnék személyesen találkozni a barátaimmal,ha nem ez lenne a legjobb ingyenes reklám és ha nem lehetne mindent gyorsan és hatékonyan elintézni itt.

Keresem a kiutat, valószínűleg az önkontrollban meg is találom.:)

A férfiak az erejükkel, a nők a szájukkal, eszükkel. Ez így ment sok tízezer évig. Csak az utóbbi "néhány" évben változott ez meg a civilizáció hatására. Ez nem olyan sok idő, hogy megváltozzanak az ősi kódok.

Természetesen nincs kizárólagosság. :) Mindkét nemnek vannak általános jó és rossz tulajdonságai. Ez az egyik.
Na és?

Számomra ennek nincs értelme. Tökéletes ugyanis nincs. A tökéletesség szubjektív. Kinek mi.
Ha felismerem egy hibám, szembenézek vele. És minél inkább halványítani, gyógyítani kívánom. Amennyire csak lehet. Nyugalmat, harmóniát szeretnék. Ezt csak akkor érhetem el, ha nem bántok. Mert az nekem fáj. Ilyen vagyok. Örülök neki.
Csak ennyi. Ilyen egyszerű.
Nekem. Mert ez is szubjektív. Nincs objektivitás ebben a világban.

Szivemből szóltál! Már régebben is publikáltam itt (és nem csak...) azon véleményemet, hogy a g.v. csak kitalálmány.

Nem szabad bedőlni. Gazdasági Válság NINCS! Önválság van. Nehéz ez így, hiszen ha nem folyik be a pénz, nem tudsz kifelé sem fizetni. Ez nagy nyomást eredményezhet. De valóban meg kell próbálni elengedni és HINNI, HINNI, HINNI!!! Én hiszek abban, hogy az, amit csinálok és szeretek, anyagilag is megtérül, megkapom a (szakmámban nagyon szépen becézett) tiszteletdíjamat annak fejében, hogy emberek lelkét símogatom a hangommal, dalaimmal.

Nem anyagi visszatérítések, a hála jelei már vannak. Sőt, érzem, hogy az anyagiak is úton vannak. Sokat dolgoztam ezért, főleg önmagamon belül. Nincs ingyen az anyagi siker sem. (Akinek dől a lé, mögé kell nézni, 1. boldog-e valójában, 2. lehet, hogy rengeteget dolgozott önmagán, hogy elérje).