És ha ugyanezt a társad kéri, természetes, hogy megadd neki is???

Ha nem tudja, hogy akar-e velem lenni, menjen a jó fenébe!!!!
Nem érek rá szórakozni az ilyenekkel. Túléltem már párat, hát ezt is. NEM ő az igazi. Nincs időm arra, hogy az össz kb. 70 évemből, meg a termékeny max. 40-ből ezzel szórakozzak.
Volt egy pasi. Aszittem, Ő az. Egyszercsak már nem is szeretett, jé. Elküldtem. Szenvedtem 3 hónap járás után másfél évet. Közben rajta meg a többin keresztül tapasztaltam. Szép hosszú listám lett, milyet szeretnék. Röhögtem: ilyen nincs, hülye vagy?
Elengedtem mindent. Nem érdekelt, buliztam, haveroztam, dolgoztam. És egyszercsak - nem is számítottam rá, nem is akartam igazán - jött valaki. Mondtam: jól van, de nem járunk. Ha neked úgy jó, leszünk haverok és szeretők és kész. Jó volt úgy is.
3 hónap múlva, hosszú, nehéz gondolatok után, halálos félelemben, nekivágtam! Úgy gondoltam, ha ő is elhagy, kibírom, mint a többit.
De ha nem vállalom, lehet, hogy ... Ő az! És elveszítem! Kockáztattam.
4 éve vagyunk együtt. 2 éve ősmagyar szertartás szerint házasodtunk össze.
Ő 22. Én 33. Érzem, hogy Ő az. Mégis. Az élet állandó kockázat. Engedd hát el.....

Nincs szükség papokra, egyházra, dogmatikus vallásra. Ők zártak be ilyen csúnyán minket, téptek el Istentől, vagy a SzeretetEnergiától, a hatalomért, pénzért.
Persze ahogy az ember, az emberiség sem véletlenül megy arra, amerre. De ahogy a jóslás is csak azt mutatja meg mi felé mész, de nem kötelező arra menned, az emberi történelem és előrejelzések ugyanezt a célt kéne szolgálják. De ha a történelmet is mocskosul összekavarták, meghamisították!! Sőt, a világ egyik legszentebb könyve is hataloméhes papok olcsó játéka lett.... :-(( Most találják meg sorban az ilyen-olyan tekercseket, kinyilatkoztatásokat, hitvallásokat, ősi iratokat, amelyeket egykoron bölcs, védő kezek rejtettek el a barbár, magukat "kereszténynek" meg "vallásosnak" mondó szemétládák elől.
Hoppá! Bocs ha durva voltam, de lehet valami a múltamban, mert erre a témára mindig ugrom! :-)

Nekem is az volt az első reakcióm: micsoda hülye kérdés! Szerintem néznék ki a fejemből. Mit tehetnék?
A Te leveled viszont egy másfajta reakciót váltott ki bennem: alig egy hete nem tudok aludni, mert jár az agyam. Egyfolytában a családomon filózok: féltem őket. Anyámék most kezdenek öregedni, 2009-10-ben lesznek 60 évesek... A Hugomnak is rengeteg gondja van, nem tudom, hogy mászik ki épségben a jelenlegi élethelyzetéből. És akkor ott vannak a nagyszülők, bár ők "nem érdekelnek" annyira, nem nagyon kötődöm hozzájuk érzelmileg.
Szóval eddig nem volt ennyire makacsul visszatérő ez az érzés. Néha természetes, hogy feljön, de állandóan??? Talán én tudok majd rajtuk segíteni. Akkor viszont bele kell húznom, mert még nem tudok semmit! Jók ezek a mini-meditációk. De kb. 2 éve vágyom rá, hogy megtaláljam a Mesterem. Úgy érzem, azért nem sikerült még, mert nem elég erős és állandó ez a vágy. Eltérít az anyagi világ, a hétköznapi gondok, pénzügyi problémák. Erősebbnek kéne lennem. És a lustaság sem előny. :-)