Kedves Klári!

Köszi a tanácsod. Megfontolandó, amit írtál. Sanyi egy régebbi cikkét megtaláltam a neten, miszerint mély meditációkkal, nagy nehezen meg lehet szabadulni etttől a köteléktől, vagy meg kell tanuli elfogadni a másik természetét olyannak, amilyen. Nem tudom még melyik lesz, kicsit talán mindegy is, csak alig várom, hogy újra jól legyek. Persze szép lenne, ha együtt mindent meg tudnánk oldani.
Egyre jobb lett köztünk minden, valóban, aztán hirtelen történt valami, ami mindkettőnket visszarántott a földre... megint visszazuhantunk. Ő nem figyelt oda rám eléggé, megbántott, és persze bocsánatot kér többször is, és tudom, hogy nagyon sajnálja, de megfogadtam, hogy emiatt véget vetek a fellángolásnak újra. Erre megkér, hogy találkozunk,és tényleg látom rajta, hogy mennyire belátja, hogy hibát követett el... Én meg megbocsátok. Mert nem tudok rá haragudni, tudom, hogy tudattalan volt, amikor úgy viselkedett ahogy. De nem tudom, hogy kellene e hogy legyenek határok, amiket be kell tartani. Úgy érzem képtelen vagyok haragudni rá. Teljes a káosz a fejemben. Meg is fáztam, legyengültem, az ágyban pihenek... Megpróbálom a meditációt amtit írtál, mert nagy az ellentmondás;
A szívem szereti de az eszem tudja, hogy értelmetlen, és nem kéne... Megcsinálom ma azt a H-H-H meditációt, hátha segít ebben, bízom benne.

Szeretettel,
Judit

Kedves Noa!

Neked is köszi, hogy hozzászólásoddal segítessz. Az asztologia is lehet megoldás, bár erre nem gondoltam, mert nem foglalkoztam ezzel soha mélyebben. Csak tudnám milyen feladatot kell megoldani... Amúgy technikailag nem vagyunk együtt, sőt, úgy érzem pillanatnyilag hogy hárítanom kell, de azt is tudom, hogy ez nem old meg semmit. Testileg sem akarom közel engedni magamhoz, amíg ki nem derítettem, hogy mi van. Nekem mindegy mi lesz utána, csak valahogy ennek járjak a végére. Érdekes belegondolni abba is, hogy mi lesz a vége. Ha nem kell elválnunk az is érdekes, és sok kihívást jelent majd, meg szép elgondolni, hogy talán boldogok is lehetnénk együtt. És ha el kell válnunk, az is. Csak ennek valahogy ki kell derülnie. Én nem bírom ezt a se így se úgy semmilyen állapotot. A kapcsolat tényétől meg mindketten meg vagyunk rettenve, mert már sok a kudarc. De folyamatosan érzem a jelenlétét, és fordítva.

Köszi
Judit

Köszönöm a hozzászólásodat, és hogy ilyen bőven kifejtetted a véleményed. Igazad van, a hála a legfontosabb, amit jó, ha minden étzezés előtt átérzünk. De fontos, hogy együnk, amit kívánunk. Valójában ha körültekintően étkezünk, és figyelünk a testünkre akkor az úgy is jelez, hogy mit kíván. A túlzott dogmatikusság sem előny, azt hiszem hirtelen beleestem ebe a végletbe, amikor eldöntöttem, hogy vegetáriánus leszek pár hónapja. Szerintem az viszont számít, hogy milyen minőségű (háztáji vagy ún bio, vagy hagyományos és televegyszerezett, kíméletlenül tartott állatot eszünk.

Köszönöm a hozzászólásodat!

Hasonlóan én is szívesen kipróbálnám, de nem tudom hova menjek :)