Megint előjöttek területek, ahol szerintem nem látsz engem tisztán:
"valakinek meg kellene tanulnia például gazdálkodni a pénzzel, de képtelen megtanulni, ahelyett hogy ezt beismerné, tüntet a mártírom szegénységével."

Mit értesz az alatt, hogy megtanulni gazdálkodni a pénzzel? Elegendő pénzt keresni? Beállni a régi rendszert fenntartók táborába és valami értelmetlen, léleknyomorító munkát elvállalni? Erre képtelen lennék tiszta szívből az igaz. De nem nagyobb gazdálkodni tanulás inkább az, ha gyakorlom milyen az, ha nincs pénzem, mennyire érzem frusztráltan úgy magam társaságban például? Vagy ha van is egy kevés pénzem, de nem az irányít, hanem megtanulom uralni, beosztani, lenyesegetni a felesleges kiadási vágyakat?
Olyan mintha egóból próbálnád összerakni más életútját, mi helyes, mi nem az, mi lenne a soron következő feladata, holott az még nekem is sokszor csak utólag áll össze azáltal, hogy folyamatosan a szívem szerint döntök és csak kedvemre való dolgokkal foglalatoskodok. Mindenki áramoltatni akarja a pénzt magához, ahelyett, hogy megtanulnának anélkül élni amennyire csak lehet, mert ez lesz a szabadság kulcsa a jövőben. Könnyen belátható a tendencia, hogy a hatalmon lévő 1-2% egyre kevesebb pénzzel fogja játszani hagyni a többieket. Szerintem nem ebben a beteg rendszerben kell fennmaradni tudni a vízen, hanem fokozatosan kivonódni belőle egy önfenntartó saját rendszer kiépítésével. Amihez pedig szükségszerű, hogy elvezessenek a kedvelt tevékenységeim.

Másik fals dolog: "Ugyanígy menekülésnek látom az alkoholt is, ha valamilyen kellemetlen dolog történik veled, ahelyett hogy tisztán megélnéd inkább berúgsz, hogy eltompítsd magad."
Alkoholilag ez már rég nem aktuális nálam, de áttehetjük fű-be, a korrektség kedvéért: "Ugyanígy menekülésnek látom a füvet is, ha valamilyen kellemetlen dolog történik veled, ahelyett hogy tisztán megélnéd inkább betépsz, hogy eltompítsd magad."
Ez sokszor így van, azzal a különbséggel, hogy ez nem az a fajta tompítás. A transzlégzéshez hasonlíthatod legjobban. Ami történik ilyenkor, hogy kiemelődök egy egós elme-kelepcéből, fel magasra a lelkem irányába és onnan látom át a helyzetemet, hogy nincs is akkora baj, mint azt megrekedve éreztem lentről, orromig sem látva. Még hogy "tisztán megélni" - ez sokkal tisztább, egómentesebb így! És gyorsabb.
Hogy ez napi szintű rutinná tud válni idővel, pszichés függőséghez vezetve? Igen-igen, de! Inkább lebegek ellazultan és boldogan, tágabb tudattal, mint hogy vergődjek napokig/hetekig az egómban beszűkülten egy elmém által létrehozott problémahelyzetben, lelkemet nyomorgatva, mártíromkodva. Ez így egy kényelmes, lazaátmentes fejlődési módszer számomra. Egy lélekvezéreltebb út, nagyon eltévedni, vagy megrekedni így nem lehet, maximum a függőségben, lustaságban. Az hogy a te utad meg - bizonyos területeken(!) - sarkosabb, keményebb, azt szerintem te magad döntöd el. Mártíromkodással pl. De lehet az is, hogy épp rosszul próbálkozol, nincs jó rálátásod bizonyos problémákra. Vagy csak folyton csőbe húz az egód.

"Tény, hogy nem vagyunk egyformák. Az azonban biztos, hogy az egó szeret azon a területen villogni, ahol sikeres. Ahol több az erőfeszítés és kevesebb a siker, azokat a területeket hárítja."

- Hát engedd meg neki, olyan mintha azt írnád, azokat a területeket kell erőltetni ami nem megy! És hogy hárítás és villogás, ha inkább csak azzal foglalkozunk továbbra is, ahol siker van.. Szerintem nem véletlenül van ez így leosztva és igenis meg kell találni azt a területet, ami jól megy és ott kiteljesedni. De mindenben. Azt kell csinálni amit szeretsz, nem azt amit nem szeretsz!
Rengeteg embernek esik ugyanis nehezére pl a meditáció, nekem is: csapongó gondolatok, képek meg sehol.. (csapongó gondolatok ellen egy külön kiüresítés meditáció amúgy a tuti nemrég jöttem rá!:)) De a lényeg, hogy nekem sincs, vagy legalábbis eddig nem volt igazi sikerélményem meditációkban. Éber, vagy tudatmódosult(tágult) állapotú tűnődésekkel viszont sokkal jobban eredményre jutok problémás élethelyzeteknél.

Felülről is és alulról is lehet tisztítani, vagy fejlődni. Lehet meditációval is, de lehet anélkül is, ezt el kell fogadni. Mantrák, imák, drogok, testedzés, küzdősportok, transzlégzés, napfürdő, sokminden tisztíthat, akár tudatosítás nélkül is, de azzal is, hogy elmenélküli állapotba kerülsz közben.
Ahány ember, annyiféle út és módszer és nem is kell mindenkinek mindegyiken végigmenni, kinek mi a testhezállóbb, melyik passzol jobban a hozott személyiségjegyeihez, azt megtalálni.
Saját példából tudom, egy szociofób ember nem fog családállításokra járni és az nem egós hárítás lesz részéről. Nem az az útja. De hátrányból előnyt is kovácsolhatunk, ha változtatunk a gondolkodásunkon és megkeressük, hogy oké ezen a területen kevesebb vagyok, de akkor hol vagyok több? És onnan fejlődni be felülről majd azt a szakaszt.

Sok embert érdekelne amúgy szerintem a meditáció, csak nincs sikerélményük az elején. Lehet azt mondani rá: nem értek még meg hozzá és kész, majd később!.. Szerintem nem feltétlenül van így. Én azt mondom, jóval több ember meditál napi szinten mint gondolnánk, vagy gondolnák ők maguk. Csak nem úgy hívják, vagy nem úgy néz ki. Lehet épp csak eltűnődnek dolgokon ebédszünetben. Ugyanolyan hatású lehet mint egy meditáció, csak épp vizuális flash nélkül. Nem kell keretekben gondolkodni. De minden út Rómába vezet. És mindenki minden életében megtalálhatja a számára épp legkézenfekvőbb járművet abba az irányba. Egyébként meg tökmindegy.:)

Számomra az elvonuláson kristályosodott ki, hogy az önismeret nem egyenlő a spiritualitással. Sőt most úgy gondolom az önismeret egyenesen eltávolít a lelkedtől, persze nemes célból, hogy leáss és tudattartalmakat felhozz, kioldozz a mélyből. Viszont párhuzamosan szükség van a másik végpont, a felsőbb Én felé is kapaszkodni, bejáratni az utat.
Üres-ítés <-> Teljes-ítés.
Aki csak az egyiket műveli elvész, félresiklik, megreked. Láthatunk a világban rengeteg önjelölt spirituális tanítót nulla önismerettel önmaguk paródiájává válva, vagy épp fordítva, kiművelt celeb-pszichológusokat lelküktől még nagyon távol.
http://www.youtube.com/watch?v=8jyvKdlYljI

A robot hasonlatot az alábbi idézet miatt hoztam, már amennyiben ez igaz, akkor ezt hogy?

"Meg kell tanulnunk közömbösen szemlélni az élvezet és a fájdalom, a nyereség és a veszteség váltakozásait.

Öld meg a vágyat, tanítja a Sutta Nipata; tekints egyformán az élvezetre és fájdalomra, a nyereségre és a veszteségre, a győzelemre és a vereségre."

Mert ez alapján akkor, ha a kedvesedre nem ugyanazzal a feltétel nélküli szeretettel nézel, mint bárki más élőlényre a világon, akkor ott valami nem tiszta, ragaszkodás, vagy valami egó van. Csak amikor annak ott van a helye, akkor gondolni rá, folyamatos elengedettségi állapotban lenni. Kb ilyen lehet egy tiszta párkapcsolat akkor elméletben, nem?