jessica73 teljes hozzászólásai | Önmegvalósítás.hu

jessica73 teljes hozzászólásai

Hozzászólás Edit link Comment Widget
Szia Erika! Köszi szépen, hogy leírtad a
2010. dec. 01. szerda 16:39
/Milyen az, ha magunkra találunk?/

Szia Erika!

Köszi szépen, hogy leírtad a történetedet. Igen, érzem is az energiákat. Meditáció alkalmával, meg utána intenzívebben, de napközben is sokszor. Ez a gyermeki izgatottság nem nagyon hagy aludni még, de nem vagyok fáradt és kétségbe esett sem.
Mostanáig egészen bizonyos voltam a dolgomban, de most fel is jött egy emlék, amit bizonyosan fel kell oldanom magamban, hogy a tervemet véghezvigyem. Nekem még inkább éberen jönnek az emlékek. Gondolom ez is normális, hogy jönnek fel tudattartalmak, az egóm azért még fél, hogy elbukok (elbukik) pedig valahogy mélyen belül tudom, jó úton vagyok.
Ez is normális?
Köszi a segítséget.

Kriszti

Köszi Szeges! Hát ha nem is teljes önmagamat, annak egy részlete
2010. dec. 01. szerda 13:38
/Milyen az, ha magunkra találunk?/

Köszi Szeges!

Hát ha nem is teljes önmagamat, annak egy részlete most megmutatkozott szerintem. Még csak 2 hete érzem így. A többi még rám vár, most kezd előbújni. De ez a pici részlet is elég ahhoz, hogy úgy érzem magam, mint egy kisgyerek karácsony előtt, mert tudom, hogy kapom a jeleket, ajándékokat folyamatosan, hogy mi a soron következő teendőm. Ez olyan izgalmassá teszi az egészet és mégis hihetetlen, eddig ismeretlen nyugalom szállt meg. Boldog vagyok, mosolyogva ébredek és ez olyan csodás érzés. :-))

Szia Kyara! Nagyon örülök, hogy írtál nekem és megnézem majd
2010. nov. 26. péntek 15:38
/Belső értékeink/

Szia Kyara!

Nagyon örülök, hogy írtál nekem és megnézem majd az oldalad is. :-)))
Tudom én a lelkem mélyén, hogy igazad van. De azért még tapogatózok, hogy hogyan is ugorjak. Tudom, hogy ugrani fogok. :-)))
Ja és ne hívjátok a mentőket, nem az ablakon, meg nem a hegyről. Csakis képletesen. :-)))

Kriszti

Nekem is van 1 olyan érzésem, hogy nem az önvalómtól jön a
2010. nov. 25. csütörtök 19:08
/Integrál szemlélet /

Nekem is van 1 olyan érzésem, hogy nem az önvalómtól jön a válasz. :-) Rafkós egy egóm van ám! A csudába.
Na jó, hogy kíméljük a szőnyeget, majd főzünk gázon. :-)
Majd írok privit is.

Kriszti

Na, akkor ma este nagyon meg fogom szeretgetni a belső gyerekem.
2010. nov. 25. csütörtök 18:25
/Integrál szemlélet /

Na, akkor ma este nagyon meg fogom szeretgetni a belső gyerekem. :-)
Korábban mondtál valami olyasmit, hogy minden korban szeretgessem meg. Ez azt jelenti, hogy a mostani korú Kriszti megszeretgeti az összes eddigi korú Krisztit mondjuk évenként?
Biztos másnak is jól jön a belső gyermek meditáció leírás.

Kriszti

Anita drága, igazad van, tényleg sok volt az igen, de! Azt gondo
2010. nov. 25. csütörtök 18:22
/Integrál szemlélet /

Anita drága, igazad van, tényleg sok volt az igen, de! Azt gondolom közben felismertem egy csomó dolgot, s megváltoztak az adott helyzettel az érzéseim. Úgy mondanám, felismertem, mi nem vagyok, amiben pár hónapja még erősködtem, hogy igen, de akkor is!!!! :-)))
Hidd el, a kérdéseket most már többnyire a bensőmnek teszem fel. Nagyon sokat medizek. Talán túlzásba is viszem. Lehet, most itt a gond, hogy annyira meg akarom oldani a gondjaim. Naná, ki szeret 2 havi közüzemmel tartozni folyamatosan? Utána meg a tesójánál kuncsorogni?
A szívcsakránál is sokszor érzem az energiát áramolni, de a homloknál legerősebben.
Jó lenne újra beszélgetnünk. Rakjunk tüzet idebenn és bográcsolhatunk megint :-)

Puszi: Kriszti

Szia Anita! Próbálom kiszenvedni. Jönnek is dolgok, de mediben
2010. nov. 25. csütörtök 17:30
/Integrál szemlélet /

Szia Anita!

Próbálom kiszenvedni. Jönnek is dolgok, de mediben túl jónak látszanak, még mindig nem akarom elhinni, hogy az én vagyok.
Úgy tűnt a hozzáállásomból, hogy el vagyok keseredve, igaz? Hát kissé igen, de úgy érzem, mégsem haragszom magamra. Tudom, hülyeségnek hangzik, de már kiboncoltam nagyjából, hogy miért választottam azt az utat. Mármint azért hangzik hülyeségnek, mert kívül még nem látszik, tehát még nincs teljesen kigyomlálva gondolom. Inkább lehetőségnek fogom fel a munkanélküliséget, mert ugyan nagyon be kell osztani a pénzt, meg nehéz, de legalább van időm magamon dolgozni.
Voltam családállításon, de még kell majd mennem, elindított bennem változásokat, de még nem hozott végleges megoldást.

Anita és Kati!

Miért van az, hogy meditáció közben a homlokcsakrába kapom a legtöbb energiát?

Kriszti

És akkor én melyik vagyok? Bevállaltam a domináns anyám
2010. nov. 25. csütörtök 15:51
/Integrál szemlélet /

És akkor én melyik vagyok? Bevállaltam a domináns anyám ellátását, aki Erika leírásából úgy tűnik (legalább is felületesen szemlélve), hogy nem tud leválni rólam, cserébe viszont eltart. Viszont mivel így sem elég a megélhetésünkre a pénz, és az adóssághegyek csak gyűlnek, ez elgondolkodtatott, ez adta/adja a motivációt az önmegismeréshez. Annyira már rájöttem, hogy nem ez az igazi utam, mármint anyám ápolása és a család körbeugrálása. Hogy pontosan mi, azt még nem tudom. De akkor most mi a teendő? Persze azon kívül, hogy továbbra is napi szinten sokat dolgozom magamon.
(Írhattam volna priviben, de szándékosan írtam ide.) :-))

Kriszti

Kedves Michaelita! Sajnos én még ott tartok ebben, hogy boldogab
2010. nov. 24. szerda 22:22
/Belső értékeink/

Kedves Michaelita!

Sajnos én még ott tartok ebben, hogy boldogabb voltam a tudatlanságomban. Persze azért mondom ezt, mert eddigi tapasztalataim alapján a tudatlanságom ideje alatt megélt boldogság is jobb volt az addigi életemhez és élményeimhez képest. Most viszont ott tartok, hogy úgy érzem, ugranom kellene a hegy tetejéről a mélybe, ahol viszont fogalmam sincs, hogy mi vár ...
A mostani bizonytalanságomat pedig sok sok önismereti munkával próbálom helyretenni. Egyelőre nem ugrom, azt gondolom, ha helyreállok jobban belül, akkor már látni fogom, hova kell ugranom.

Kriszti

Még 1 kérdés
2010. nov. 23. kedd 18:19
/A domináns anya kálváriája/

Erika, remélem nem haragszol meg, hogy ebben a blogban teszek fel 1 kérdést, ami inkább általánosságban tartozik ide a témához, de bármelyik más blogba beleillene, ahol esetleg nézeteltérések vannak. Ami persze nem baj.
De ezzel az anyatípusokat jellemző bloggal kapcsolatban jutott eszembe, hogy tulajdonképpen önismereti tudásom azt mondatja velem, hogy azért születünk le ide a földre, hogy megtanuljunk szeretni, a szeretetet tanuljuk.
Kérdezem én, van-e értelme akkor itt azon vitatkozni, hogy melyik szintről értelmezünk egy adott dolgot? Úgy értem más magyarázatot ad ugyanarra a dologra egy materialista világnézetű ember, mást egy olyan ember, aki kicsit - véleményünk szerint legalább is - magasabb szférából tekint a világra. A véleményem az, hogy a célnak mindenképpen annak kéne lennie, hogy mindegy melyik szintről szemlélve egy adott dolgot, de megtaláljuk a módját annak, hogy valóban megbocsássunk azoknak, akik szerintünk vétettek ellenünk. Persze önismerettel foglalkozó ember abból a nézőpontból közelít meg, hogy mindent magamnak kell megbocsátani, mert mindennek én magam vagyok a kiindulópontja. De a lényeg szerintem az, hogy a végeredmény az legyen, hogy meg tudunk bocsátani és hibái ellenére is tudjunk szeretni másokat és persze önmagunkat. Bár a kettő egymásból gyökeredzik. És lássuk be, ez nem könnyű meló.

Szeretettel: Kriszti