jessica73 teljes hozzászólásai
Hozzászólás | Edit link | Comment Widget |
---|---|---|
Szia Marcsikám!
Köszönöm a válaszod és köszönöm, hogy elmondtad 2011. júl. 19. kedd 13:43 /Milyenek a mai 30-as 40-es pasik?/ Szia Marcsikám! Köszönöm a válaszod és köszönöm, hogy elmondtad azt, ami már a bensőmben kezd kibontakozni. Jelenleg lehet, hogy szemérmetlen módon élvezem, hogy 2 pasitól kapom meg azt, amire vágyom, persze tudom, hogy nem ez a végleges megoldás. A kulcs önmagam rendbetétele, de igyekszem befogadni, hogy most nem tudom nem elfogadni ezt a két oldalról érkező hódolatot. Természetesen azt is tudom, hogy az új élet elkezdése nem a férjemtől és nem a másik pasimtól függ, hanem csak is tőlem. Nem akarok elhamarkodott döntéseket hozni, úgyhogy most így élem az életem és ha mégis döntéseket kell hoznom, az élet majd rákényszerít. Lélekben azért nehéz nekem ez a helyzet, mert a férjem most mindent próbál megtenni, de annyira a másik pasi hatása alatt vagyok, hogy a férjemtől minden kevés, a pasitól meg semmi sem sok, ha érted mire gondolok. Van bennem egy olyan érzés, hogy már megint elfogadom az élet kínálta szamarat a ló helyett, ugyanakkor az a ló mégsem akar annyira felvenni engem, de lemondani sem rólam. Ezt nem hibáztatásnak írom, tudom, hogy minden belőlem gyökeredzik, úgyhogy befogadás ezerrel és igyekszem tudatosítani a dolgaimat, hogy mi mögött mi van. |
||
Belefér-e egy nő szívébe 2 pasi? 2011. júl. 19. kedd 12:53 /Milyenek a mai 30-as 40-es pasik?/ Épp a napokban gondoltam, hogy indítanék egy blogot a tudatos párkapcsolatról, de mivel ideillik, nem teszem. Adott vagyok én, a gyerekei nevelésében kissé megfásult nő, aki a feldolgozatlan gyerekkori szexuális zaklatások, megszégyenítések következtében sem a szexuális életét, de a párkapcsolatát sem érezte rendben lévőnek. Adott az odaadó, kedves, humoros, "jófej" férjem, akivel van szeretet, de egy ideje azt érzem, a kapcsolatunk nem az "igazi". És persze adott a 8 éves házasságunk, amelyben feltűnt, hogy a folyamatos jelzéseim ellenére körbevesszük magunkat fontos és kevésbé fontos dolgokkal és mindenre van idő, csak egymásra nincs vagy idő, vagy lehetőség. Persze adtam a konkrét és nem konkrét jeleket a férjemnek, aki viszont süket volt, legalább is sok szempontból úgy tett, mint ha nem lenne probléma. Ennek következtében egyszer csak bekerült a képbe "véletlenül" egy pasi, aki - ha józan ésszel nézem a történetet, akkor mondhatnám, hogy - hülyíteni kezdett és természetesen pont azt az udvarlós dumát etette meg velem, amire vevő voltam, felkínálta azokat a dolgokat, amiket hiányoltam addigi életemből. Szóval nem csoda, hogy bekattantam. Az élő találkozást magam is halasztottam egy ideig, addig ment az sms- és telefonszex, majd találkoztunk. Üdv. mindenkinek: Kriszti |
||
Szia Éva!
Megnyugtatlak, túl vagyok most a nehezén. Tegnap 2011. máj.. 15. vasárnap 09:53 /Nem várt gyermek/ Szia Éva! Megnyugtatlak, túl vagyok most a nehezén. Tegnap ünnepeltük a lányom 6. szülinapját, hihetetlen jó gyerekbulit csaptunk és most nagyon jól érzem magam. Rájöttem, a munka is nem kizárólagosan a pénz miatt hiányzik (persze az is jól jönne), hanem a társasághiányom felszámolására, no meg persze belejátszik az is, hogy hosszú évek rutinnal végzett tevékenysége után szükségét érezném a változásnak az életemben. Őszintén szólva nem tudom, hogy miért nincs munkám. Nincs kizárva, hogy az az ok, amire rákérdeztél, az is egy picit a megfelelés miatt van. Elmondom miért. Észrevettem magamban egy olyan érzést, hogy akik rajtam sokat segítenek, támpontot adnak, azoknak tartozom annyival, hogy hallgatok rájuk. És itt a probléma. Ez is megfelelés. Sanyi és Kati nagyon sokat segít az önfeltérképezésemben, legalább is, ami a technikát illeti. Sanyi mondta, hogy nézzem meg, hogy mi lehet az oka annak, hogy van bennem egy gyökércsakrában lévő blokk, ami akadályozza a sikeres végkifejletet, még akkor is, ha 150%-ot teljesítek egy adott területen. Konkrétan ezt a munkával kapcsolatosan mondta. És én megkerestem az okot, és ezt találtam. Egy baj van csak, hogy nem érzem azt, hogy nekem ez fájna a felszínen. Nekem az fáj, hogy még mindig nincs munkám, illetve az, hogy ugyan minden tőlem telhetőt megteszek, nem jutok előrébb ebben a kérdésben (sem). |
||
Szia Ildikó!
Igazad van, tudom, hogy türelmetlen vagyok. 5-6 éve 2011. máj.. 15. vasárnap 09:35 /Nem várt gyermek/ Szia Ildikó! Igazad van, tudom, hogy türelmetlen vagyok. 5-6 éve kezdtem járni az önismereti utat és elképzelhető, hogy nem is a külső dolgok változását óhajtom annyira, hanem az ezekhez fűződő érzéseimet. Pl. akik ismernek, tudják, hogy küzdök azzal, hogy sokszor úgy érzem, nem szeretek anya lenni. És emiatt az érzés miatt is bűntudatom van. Lehet, csak annyit kéne tennem, hogy befogadni ténylegesen, hogy vannak rossz érzéseim. |
||
Kedves Marcsi!
Köszönöm biztató, türelemre intő soraidat. 2011. máj.. 13. péntek 20:54 /Nem várt gyermek/ Kedves Marcsi! Köszönöm biztató, türelemre intő soraidat. Teljesen igazad van és az eszemmel tudom is ezt. Először most ezt szeretném befogadni újra, hogy nagyon nem tetszik, amit magam körül látok. Nem is maga a körülmény, hanem hogy még mindig nem változnak a dolgok. Hiszem, hogy lesz majd még jobb. Csak nehéz kivárnom. Puszi |
||
Szia Ildikó! Én is küzdök hasonló problémával, mint Michaelita. 2011. máj.. 13. péntek 17:42 /Nem várt gyermek/ Szia Ildikó! Én is küzdök hasonló problémával, mint Michaelita. Nálam az a helyzet, hogy azért születtünk meg az ikertesómmal, mert anyukámék úgy határoztak, hogy ugyan nem volt tervezett a várandósság, de szülessünk meg, mert megkísérelték megmenteni általa elfásult házasságukat. Ami persze nem sikerült. Ezt a történetet nekem anyukám mesélte el kamaszkoromban, nem sokkal a szétköltözésük után. Ezt csak azért írom le, mert picit megértem Michaelitát, mármint ami a fájdalom elnyomását illeti. Az ő véleményéről és érzéseiről nem tudok állást foglalni, de önismereti utam során nekem is világossá vált, hogy a sorozatos kudarcaimnak ez az egyik lehetséges oka, hogy mivel az édesanyámék által kitűzött célt nem tudtam megvalósítani, ezért egyrészt állandóan bizonygatni akarom, hogy a létemnek ennek ellenére van értelme, emellett pedig a céljaim többnyire nem valósulnak meg. Persze én is kaptam olyan tanácsokat, hogy éljem át a fájdalmat. Csak az a baj, hogy én úgy érzem, hogy nekem nem ez fáj. Nekem a tehetetlenség fáj és a továbblépés lehetetlensége és az, hogy egyik életterületemen sem érek el tartós, pozitív változást, függetlenül attól, hogy melyik módszerrel dolgozom magamon. |
||
felemelkedés 2011. máj.. 12. csütörtök 09:05 /Mi van, ha nem megy?/ Szia Marcsikám! Nagyon köszönöm a gondolataidat, most már tisztább a látásom. Én azért bízom abban, hogy a tanácsadók többsége tényleg segíteni akar az embereknek, beleértve Schilling Pétert is. Szerintem az is becsülendő, hogy egyáltalán tenni próbálnak valamit, teszik a dolgukat időnként jól, időnként rosszul, mint bármelyikünk. |
||
Igazából nem gondolom, hogy elcseszte Isten a teremtést. Attól, 2011. máj.. 11. szerda 09:51 /Mi van, ha nem megy?/ Igazából nem gondolom, hogy elcseszte Isten a teremtést. Attól, hogy én nem jól igazodom el benne és néha úgy érzem, hogy feje tetejére állt az életem, attól az még sajnos nagyon is rólam szól. Elismerem és igyekszem befogadni. |
||
jó kérdés 2011. máj.. 10. kedd 20:30 /Mi van, ha nem megy?/ Hát ez egy jó kérdés. Nem lehet, hogy Isten egyszerűen csak rájött, hogy elcseszte a teremtést és inkább legyen vége mindennek? :-))) |
||
Hááát, pont ezt szeretném megtudni, hogy mitől kéne félnem. A 2011. máj.. 10. kedd 18:43 /Mi van, ha nem megy?/ Hááát, pont ezt szeretném megtudni, hogy mitől kéne félnem. A magam részéről igazából szerintem mindegy. Talán benne volt a kérdésemben, illetve az okfejtésben a válasz. Így is, úgy is a forráshoz jutunk vissza. |