Szerintem ha nem kapálózunk a rossz érzések ellen, hanem ugyanúgy belecsobbanunk mint a jóba, akkor válik elérhetővé az a középpont, ahonnan nézve "egy érzés nem több, mint egy érzés". Ezeknek a természete a hullámzás. Nem ragaszkodhatsz egyikhez se... pusztán mert egyszer jó volt.

Így van spiri élményekkel is, emberekkel is, meg ...talán mindennel. Amint ragaszkodni kezdünk jön az ébresztő pofon... ki mennyire ért a "szóból"... ezalkalommal nagyon ragaszkodtam, jó nagy felrázásra volt szükség számomra.

Én így látom, nem úgy, hogy büntetni akartam magam.

A semmibe kapaszkodtam... My sweet nothing
http://www.youtube.com/watch?v=rMIVXwG8DAo&feature=related

Az az igazi megbocsátás, amikor már nincs szükség megbocsátásra.
Mert megszületett a Felismerés.

http://onmegvalositas.hu/blog/kirsikka/ondefiniciok

"Az egyetlen különbség álom és valóság között az, hogy a valóság megengedi neked, hogy kételkedj, az álom azonban nem...
Számomra a kételkedés képessége az emberiség egyik legnagyobb áldása. A vallások az ember ellen vannak, hiszen a kételkedés gyökereit igyekeznek elvágni, és ennek megvan az oka: azt akarják, hogy az emberek higgyenek az általuk prédikált illúziókban...
Miért ragaszkodtak az olyan emberek, mint Gautam Buddha annyira ahhoz, hogy az egész létezés - saját szemtanú önvalódat, saját tudatosságodat kivéve - csak egy szappanbuborék, melynek anyaga az álom? Ők nem azt mondják, hogy ezek a fák egyáltalán nem is léteznek. Nem azt mondják, hogy ezek az oszlopok nincsenek itt. Ne értsd félre őket az "illúzió" szó miatt... A máját illúziónak fordították, de ez nem a megfelelő szó. Az illúzió nem létezik. a valóság létezik. A májá pedig épp a kettő között van: szinte létezik. Ami a mindennapi tevékenységeket illeti, valóságnak lehet tekinteni. Csak a legvégső értelemben, csak megvilágosodott tudatod magasságából válik valótlanná és illuzórikussá."