csicsi

Megfeledkeztem az egy évvel ezelötti jegyzetemről , nem is gondoltam rá, hogy Huszti Sanyi válaszán kívül más is megosztja véleményét a leírt helyzetemről. A Beérkező levelekbe ma reggel jött egy számomra érdekes téma Huszti S.-tól és beléptem az oldalra, amikor elém tárult egy évvel ezelötti hozzászólásod.
Ez a vázlat nagyon célravezető.
Ma is biztonságban élek, de (!) korlátozott keretek között. Személyiségemből fakadóan segítőkész, kiszolgáló típus vagyok, ami azt jeleni, hogy ellátom a férjemet , a cég adminisztrációját, a háztartást a ház körüli teendőket és mire végzek kifáradok. De ! azt is tudom, hogy keveset foglalkozok önmagammal , elfolyik az időm, rosszul osztom be a napomat , nem tervszerűen élek.

Ez év közepén vásároltunk nekem egy autót,( évekbe tellett mire elértem ) nyártól begyakoroltam az autó vezetést (18 éve a jogosítvány megszerzése óta nem vezettem ) az önbizalmam erősödőtt ezáltal és bizakodóan tervezem a jövő évet, hogy lehetőségeimhez képest nem lesz akadály, ha számomra érdekes , vágyott programra el akarok jutni.
Visszatekintve házasságaimra( ez a második ) mindig "a tűzet őriztem " Én voltam a biztos pont, anyámtól ezt láttam. A mi korosztályunk ezt viszi tovább. Valamennyire lázadó típus is vagyok, mert hangot adok igényeimnek, de mivel mindig első az otthoni teendő és abból nagyon sok van , lecsúszik a szabadon választott. Közben megy az életem .

Társ nélkül én nem tudok élni, úgy gondolom. Az is biztos, hogy hibás önismeret nélkül mentem bele ebbe a házasságba. Az intuicióm jól működött, mert voltak előjelek , belső hangok, amik figyelmeztettek .
De süket fülekre találtak. Ez a tapasztalás talán sorsszerű volt. Kellett.

Mint látod valami pozitív változás történt az életemben. Reményt keltő lehetőség. Innét már bennem kell erős elhatározásokat gerjeszteni, hogy több szabadságot teremtsek meg magamnak.