Nekem a bal karom, vállam jelez, mikor valami olyannal állok szembe ami nem tiszta.Olyan érzés mintha kicsit lemerevedne és fáj is. Ez nem csak hazugságnál fordul elő, hanem akkor is mikor egy olyan dolgot teszek, vagy arra készülök, ami nem visz előre. Már figyelek a jelekre.

Úgy gondolom, hogy elsősorban önmagunkért vagyunk felelősek. Ha az általam generált események, érzések váltanak ki másokból, érzéseket, cselekedeteket, azokért nem én vagyok a felelős. Ők felelősek a saját reakcióikért, én a sajátomért, felelek. A törvény a felelősséget, kicsit szétbontja, de a karma, a karmikus következmények nem az emberi törvények szerint működnek. Ez így van jól.
Ha az én drága jó anyám agyon félt, nevetséges dolgok miatt, az nem az én problémám, hanem az öve, neki kell megérteni, hogy magamért én felelek.
Hogy a megfelelésre meddig kell törekedni, kelleni nem kell, mindenkiben ott a mérték.
De vigyázz mert a sok megfelelés közben elveszíted önmagad.
Magadnak felelj meg elsősorban.

Mikor kisgyermek voltam a szüleimet vakon szerettem és tökéletesnek hittem, láttam őket. Pedig nem voltak azok, mégis azt gondoltam minden úgy jó ahogy azt ők teszik, mindent és mindenkit hozzájuk mértem. Majd eljött az idő mikor megláttam valódi természetüket. Kicsit haragudtam, hogy csalódtam, majd az édesanyám volt az akit előbb fogadtam el olyannak amilyen.Majd ezt a szeretetet megéreztem édesapám iránt is.
Mikor anya lettem, így szerettem a gyermekemet, főleg az első szülött volt az aki a mai napig bármit tehet nem tudok rá haragudni. Az érdekes az, hogy a kislányommal szemben egy idő után megszűnt ez a szeretet, sok, sok küzdelem után, de visszatért.
Aztán voltak emberek akiket nehezen tudtam szeretni, majd azt gondoltam, hogy Ők is azon kevesek közé tartoznak akiket feltétel nélkül szeretek, de volt alkalom mikor ráébredtem még közel sincs ez így.
Az elmúlt időszakban elgondolkodtam, miért is olyan fontos számomra az önzetlen szeretet.
Még nem fejtettem meg a választ, talán nem is kell tudnom. Elég egyszerűen csak szeretnem.

Köszönöm, köszönöm, köszönöm, Sanyiiiiii.
Ja , még egy köszönöm :)!
Már rég vágytam, valami lélekemelőre. 2010-évi nyári tábort ez volt számomra, lélekemelő.
Mit éltem meg?
Szeretet, önelfogadás, vagy önelfogadás szeretettel, kreativitás növelése, elfogadás, elengedés, boldogság.
Mikor elbúcsúztam a táborlakoktól nem maradt bennem hiány, mert mind azt magammal hoztam, amit ott kaptam.
Sok dolgot helyreraktam, elengedtem.
Vissza találtam újra önmagamhoz.
Segített a sok meditáció, a szívtánc, a Stupa, a transzlégzések olyan élményeket adtak, amit megtartok hosszú ideig.
Köszönöm, köszönöm, köszönöm........................köszönöm, Mindenkinek :)