Én is azt gondolom, hogy ez azért működik már Nálad Sanyi, mert eljutottál egy tisztasági szintre önmagadban.
Biztos vagyok benne, hogy az önismereti munka nem hagyható ki egy adott "szint" alatt.
Oly sokan mondták már sokféle képpen megfogalmazva: Ahogy bent, úgy kint; Ahogy lent, úgy fent stb.

Azt el tudom képzelni, sőt tapasztaltam, ha vágyok valamire, és úgy tekintek rá, hogy már elértem, akkor az előhoz olyan gondolatokat, érzéseket, amiket feldolgozva tényleg közelebb jutok a kívánt állapothoz.

De szinteket szerintem nem lehet átlépni tartósan. Úgy van ahogy Hermess is írja, visszahúz, visszaránt.

Ezzel a technikával szerintem csak azt sikerül megvalósítani, amihez már elég közel vagyunk.
Amihez már elég közel vagy:))))
Szeretettel:)

Szerintem onnan lehet felismerni, hogy valaki még nem kész az önismeretre, hogy mindent hárít magától, mindenki és minden hibás és felelős az ő rossz sorsáért, csak ő nem. Aki nem akarja fel-,és bevállalni, hogy valami köze neki is van ahhoz amiben van.

Mi hiányzik belőlük?
Lehet semmi, egyszerűen csak tudatlan, és még soha nem hallott arról, hogy ő a felelős az életéért. Egyszerűen információ hiánya van. Mivel nem is tudja, hogy az van, ezért bevonzani sem tudja az infót. Ilyenkor kell valami krízis, nem feltétlenül nagy, csak valamitől szenvedjen, vagy valamit nagyon akarjon, és akkor már megnyílik az infók felé, mert a vágya miatt, vagy a szenvedésből való menekülés miatt megnyílik valamennyire a világ felé.
Vagy annyira retteg attól, hogy kiderül még annyit sem ér, mint hitte, hogy ez meggátolja. Inkább szenved a hazugság leple alatt, mert az igazság elviselhetetlen lenne számára. Nincsenek eszközei, amivel ezt a veszteséget fel tudná dolgozni, a vesztéség helyére nem tudna mint tenni, hatalmas űr tátongana benne.
Nincsenek kiemelkedő problémái, vagy erős vágyai. (Vagy nagyon jól tudja elnyomni őket.
"Jutalom" élete van.

Szerintem, hogy valaki önismerettel merjen kezdeni foglalkozni, kell adni neki valamit, ami megnyugtatja az egóját, hogy bármi is történjék, "túl fogja élni" és még jobb lesz neki.
Ha valakivel önként le akarjuk romboltatni a házát, és ő azt hiszi, akkor az árokparton fogja leélni a hátralevő életét, akkor az soha nem kezd neki a rombolásnak.

Kedves Arkangyal!

Először is leszögezném, értékes embernek tartalak Arkangyal, csak még egyikőnk sem buddha, talán hosszú még az út a tökéletesség felé.

Igazad van, azzal kapcsolatban amit írtál, hogy vajon ez a sok kritika hogyan hathat Rád. De úgy gondolom Te provokáltad, hisz azt állítod, hogy a szembesülésen is dirrekt viselkedtél úgy ahogy. Azt gondolom a fejlődésedet szolgálja, hogy ezt a szitut teremtetted Magadnak.

A legjobban talán Szabó Péter írta le azt, amit én is gondolok az "esettel" kapcsolatban.

Viszont, igaza van Arkangyalnak, mindenki annyit profitálhatott az estéből amennyire képes volt.

Én találtam valamit, ami tanítás felém:
Azon gondolkodtam, hogy közbeszólok, "leállítom" Arkangyalt, hogy tereljük már másfelé ezt a találkozót, mert ezért az irányért jöttünk ide.
Részben, mert éppen magam alatt voltam, részben, mert nem mertem felvállalni (nem én vagyok a legkompetensebb személy, hogy megmondjam merre haladjon az este), hogy ezt megtegyem, unatkoztam.
Tehát, mivel mindenki maga alakítja az életét, a körülötte történteket, azt gondolom, hogy senki más nem hibás azért, amiért nem úgy alakult az este ahogy szerettem volna, csak és kizárólag én.
Éreztem és tudtam, hogy mit szeretnék, mégsem tettem meg. Hát ez az én gyávaságomról, kishitűségemről szól.

Én tanultam belőle, köszi Arkangyal!:)))

Kedves Útonálló!

Soha nem értettem, hogy mit jelent az, hogy bűnben fogantunk. Sajnos még most sem értem amit írtál.
Megteszed, hogy kicsit bővebben kifejted?

Azt írtad:
" fizikai szülők " " szeretéséből " vágyából,
emberi , érzéki vágyból fogan a gyermek.

Mi ebben a bűn? A vágy? Hogy vágy nélkül kéne élnünk?
Nagyon nem értem ezt a témát, nagyon örülnék neki ha kifejtenéd nekem.

Köszönöm