Ma már alapvetően elme vezérelt világban élünk. Ez általános és tudjuk.Szerintem nincs nemekbéli különbség az elme lecsendesitésének képessége között. Megszámlálhatatlanul sok férfi ismerősömnek van problémája azzal, hogy folyton zakatol a fejében a sok gondolat és agyal, képtelen leállni A nők ugyanúgy.
Nem véletlenül szól Tolle nemtől függetlenül az összes emberhez az elmével, a csenddel és a jelenben levéssel kapcsolatban.

Ez feltétlenül igaz, ahogy Ildikó mondja: az őszinteség egy önmagunkkal kapcsolatos téma első körben és kiindulásképpen.

Ha az emberekkel interakcióban azt az érzést, azt a belső állapotot, ami akkor bennem van vagy keletkezik megengedem magamnak átélni és tudok arról, mit is érzek igazán, akkor magamhoz őszinte vagyok.
Ha van bátorságom ezzel összhangban is beszélni, viselkedni vagyis kimutatni ezt a belső állapotot, akkor az őszinteségem a világ felé is megnyilvánult.

Végsősoron, úgy tűnik, kellemetlen érzéseinket igyekszünk elleplezni magunk elől és aztán mások elől is............erre megy ki az egész játék. A nem őszinte beszéddel, viselkedéssel ennek csak megnyilvánulási formát adunk.

Ki szereti azt bevállalni önmagának és mások előtt, hogy a pillanatban éppen nem toleráns, nem türelmes,zárt, szorongó, nyugtalan, szétszórt, unott, figyelmetlen, csalódott,ideges, dühös, barátságtalan, ellenálló, kötözködőkedvű,valami/valaki taszitja,irritálja valami fájdalmas vagy valami/valaki például mélységesen felháboritja vagy megdöbbenti........satöbbi?

A szülők mintáit, elvárásait, az ő saját hozzáállásukat a kötelességek elvégzéséhez (meg egyáltalán mindenhez) nézném meg.
A szüleink mintái, ahogy ők viselkedtek, amit ők jónak-rossznak-fontosnak gondoltak meghatározó.
Ha a szüleink fontosnak tartották - akár kimondatlanul is - azt, hogy "a kötelesség az első helyen" legyen az tanulás vagy bármi, akkor aszerint csináljuk még felnőtt korunkban is....hacsak nem önismeretileg már eljutottunk a mintáink felismeréséig és megváltoztatásáig.
Sokat lázadtam és most már tudom, hogy az ugyanannak a tengelynek a másik pólusa volt.Ugyanúgy a szüleim mintájának a foglya voltam közben.

Pitypang férje szerintem, nem elfogadja a dolgokat, hanem elfojt, mélyen elfojt.
De ez egy más történet....:-)

Én is úgy tudom, hogy önszántából mondott le a gazdagságáról,poziciójáról, fiatal felelségéről és pici gyermekéről és fájó szivvel indult el. Ha ez igaz, akkor nem lehetett könnyű neki, igazi lemondás volt.
Aztán meg, úgy olvastam, vagy 8 év után világosodott meg. Azalatt a 8 év alatt szintén sok szenvedésben volt része, senkit nem tanitott még és örömökről szó sem volt!
Az aszkéta szerzetesekkel való erdőlakó életmódja úgy legyengitette, állitólag, hogy akkor kezdett benne megérni az a meglátás, hogy egyik véglet sem vezet el a lelki békéhez vagy a megvilágosodáshoz:sem a kényelmes gazdagság, sem a nyomorúságos önmegtagadás, hanem léteznie kell egy arany középútnak.