Ramina teljes hozzászólásai | Önmegvalósítás.hu

Ramina teljes hozzászólásai

Hozzászólás	Edit link	Comment Widget
halottak 2010. nov. 02. kedd 10:02 /Családfelállítási esetek/ Szia Ildikó! Az állitás rólam szólt meg anyámról. Anyám is egy halottra figyelt az állitás kezdetétől sokáig, rám még csak nem is nézett. Teljesen bekebelezte a fájdalom. Melléfeküdt majd fölállt. Élesztgetni kezdte! aztán nagyon szomorú lett, hogy a halott "nem figyel rá", hogy a halottat "nem érdekli" mi van ő vele(anyámmal)? Hogy a halott "nem törődik " az ő fájdalmával, talajvesztettségével, széthullásával.Nem egyszerűen gyászolt anyám, hanem "megsemmisült". Később megtörve azt mondta, hogy nem is érti, hogyan tudott engem egyáltalán felnevelni? (a mai napig nem tud rám figyelni, nem "lát" engem stb).Csak úgy mellesleg,nemcsak én , de senki élő sem érdekelte egész végig, csak a fájdalma és a legvégén oldódott ez valamennyit, de csak valamennyit. Az állitás vezetővel megegyeztünk, hogy a halottat nem identifikáljuk. Lehet anyám első abortusza, az ő nagymamája, aki meghalt gyerekágyban vagy vki más. Anyám imádta az édesapját, aki 73 évesen halt meg, én akkor jártam ki az általánost. Tehát a velem való bánásmódjára aligha lehetett hatással az apja elvesztése, hiszen öregként, az élet rendje szerint ment el. Tapasztaltál már ilyesmit, hogy valaki élesztget egy halottat? Hogy azzal foglalkozik, hogy a halott miért nem törődik VELE??? Mit jelenthet ez?
új perspektivákat hozol 2010. nov. 02. kedd 08:27 /Különböző létállapotok előnyei és hátrányai/ Oké, igy ahogy mondod, volt bennem egy cimkézési hajlam arra, hogy a Teljesség-érzésben külön meghatározzam a szeretetet. Köszi, segitettél abban, hogy nem kell még ennyi "belemagyarázat" sem. Azt tapasztaltam, ami ott volt és volt benne szeretet is, és ez elég :-) És igen, választhattam volna bármit, ha akartam volna, ott volt a döntés szabadsága is,de nem akartam.... :-)))
a létezés jogán 2010. okt. 30. szombat 15:13 /Mire való a Tisztelet és hogy jön ehhez az Alázat?/ A tiszteletről nekem az "értékelni" jut eszembe. Akkor tudunk vkit vagy vmit tisztelni, ha értékelni tudjuk, ha értékelünk benne valamit. Ha elitéljük egy ember vagy a magunk egy tettét, viselkedését, tulajdonságát, mert nem tetszik, akkor semmiféle tiszteletet nem érzünk.Hiszen azokat a dolgokat nem tudjuk értékelni benne, magunkban.Ez természetes. A sokat emlegetett magasabb nézőpontból viszont mindenkit tisztelhetünk, pusztán az Isten általi létezés jogán.A halhatatlan Lelket mindenkiben tisztelhetjük, ahogy Csaesz is irta.Igy tulajdonképpen az Életet magát értékeljükvagyis tiszteljük a másikban, magunkban. Ugyanakkor a tisztelet nekem nem szeretet,nem is csodálat..... inkább egy alap,bár kiegészülhet az előbb emlitettekkel.
nem volt hülye gyerek ez a Maslow... 2010. okt. 30. szombat 13:42 /a viselkedés mozgatóiról röviden/ Nem volt hülye gyerek ez a Maslow.... :-))))jó volt, h ezt "leközölted" Claryssza. Vannak pszichológiai irányzatok már, amelyek beleveszik rendszerükbe a lélek spirituális aspektusait is. Vannak pszichológusok, akik egyénileg jutnak el ehhez. Ilyen volt pl. Erik Fromm is, akinek irásait nagyon kedvelem.
egyik a másikban 2010. okt. 30. szombat 12:38 /Különböző létállapotok előnyei és hátrányai/ Az egyéni szabadság érzése a tágabb tudatosságban teljesedik ki - kb. igy vontam össze magamnak 2 fél mondatodat. Ebben a tágabb tudatosságban te már tartózkodtál, hiszen irod és irtad is már korábban. Ez az a szabadság érzés, amit nem köt tér-idő, törvények, rendszerek stb, ami nagyon inspiráló és egyben egyéni is- irod. Ebben semmiféle szeretetféleséget soha nem találtál Ademon? Még mindig nem igazán értem, miért válik el nálad a szabadság és a szeretet ennyire....? A magam részéről sokféle tipusú szeretetet volt alkalmam megtapasztalni, az érzelmek extatikus elragadtatását is, de olyat is, ami nem elsősorban egy érzelem volt, inkább személytelennek mondható, mindentől függetlenül létező, ámde mindennel -igy akár a másikkal is - összefüggő meleg, áramló összeköttetés, amelyet mindenképpen a szeretethez tudok csak rendelni. És bár önmagamat végig érzékeltem lágyan és nem oldódtam föl mondjuk a mindenségben, azért oly mértékű tágulást, nyilást el és befogadást adott az alatt az idő alatt, ami meg a végtelen szabadság érzését adta. Az egyéni akaratom mondjuk felfüggesztődött,mert akkor nem akartam abszolut semmit:-)Ilyen állapot egyedül is, meg másokkal szemben is előfordult.Mindig spontán.
tényleg érdekel 2010. okt. 29. péntek 11:31 /Különböző létállapotok előnyei és hátrányai/ Az inditásban felsorolt példákat nem létállapotnak hivom Ademon, hanem hozzáállásoknak a különböző dolgokhoz: hozzáállás a hatalomhoz, önzéshez, Istenhez stb. Életmegoldásnak sem hivnám őket, inkább élet megoldási kisérleteknek.....nem kukacoskodásból:-) ....összeolvadni a Felsőbbel vagy önállónak maradni, de szimbiotikusan élni a Felsőbbel?...... Amig itt vagy a földön inkarnációban, addig önálló vagy még, de rövidebb-hosszabb ideig összeolvadhatsz vagy akár szimbiózisban is élhetsz a Felsőbbel, miért is ne? Magam tapasztaltam, hogy amit én akartam a felszinen, nem mindig volt ugyanaz, mint amit a lelkem "akart". A kettő számomra nem ugyanaz. Családállitáskor is megtapasztalhatod mennyire más az, amit mi akarunk és mennyire mást "akarhat" a lélek. " a szeretet állapotában az ember hajlamos elveszteni az individualitását, ami komoly veszteség annak, aki az egyéni akarata alapján szeretne élni". Az nem lehet, hogy egyszerre szeretek is és individum is maradok méghozzá saját akarattal (de van pl. olyan is, aki Isten akarata szerint akarja élni az életét) veszteség pedig nincs?:-) "az egyéni szabadság megélése, legalább annyira inspiráló, mint egy szeretetállapot". Egyéni szabadság kontra szeretetállapot? Vagy szabad vagyok vagy szeretetben vagyok? Hol látod te azt Ademon, hogy a szeretetben levés akadályozza az egyén szabadságát? Gyakorlati példa?
elkerülni a szenvedést.... 2010. okt. 29. péntek 10:42 /Lehet e meghasonlástól erősebb a hit?/ Kisikava, azt hiszed,hogy nem vagy "jó" buddhista, mert beleszerettél valakibe, aki nagyon vonz és ragaszkodsz hozzá? És vajon miért hiszed azt, hogy a szerelmed, vonzalmad "túlzott"?Mert nem szeret vissza? Ha kölcsönös lenne,akkor minden oké lenne? Akkor nem inogna meg a buddhista hited önmagadban? Akkor nem lenne "túlzott"? A buddhista tanok a ragaszkodás és vágymentességről beszélnek. Azt mondják azért, hogy az emberi szenvedést meg lehessen szüntetni. Igen ám, de az a gyanum, ezek végső célok. Elérendő célok. Olyanok, amelyek, amikor bekövetkeznek a fejlődésünkben, majd akkor tényleg okafogyottá teszik a szenvedést. De addig, amig még nem tartunk ott, addig rengeteg mindent hoz elénk az élet, tapasztalatokat,amelyek szenvedést okozó érzelmeket ( is )szülnek majd. Addig ezeket meg kéne élnünk, én azt mondom. Meg kéne tanulnunk kezelni őket, nem elkerülni. Addig , amig még nem tartunk ott, csak mesterségesen tudunk a vágyainktól és a ragaszkodásainktól megszabadulni. Eltudjuk fojtani, nyomni az érzelmeinket, távoli magányba távoli helyekre menekülhetünk, kerülhetünk mindent, ami fáj, csalódást okoz, veszteségérzést ad, becsukhatjuk a szemünket és a fülünket és kompletten elzárhatjuk magunkat az Élettől. A buddhizmus pedig meglátásom szerint, nem erről beszél.
hol tartasz valójában? 2010. okt. 25. hétfő 12:53 /A megingás erősítheti e a hitet?/ Az, hogy van egy hitrendszer , jelen esetben a buddhizmus ,mi szerint éled az életed, nem jelenti azt, hogy amit a buddhizmus tanit, azt meg is tudod már valósitani. És ezt a legnagyobb szeretettel irom neked. Kedves Kisikava, én is sokszor estem abba a hibába, hogy az éppen aktuális vallás, spirituális mester, hitrendszer vagy tanitás szerint vagy ahhoz képest a hétköznapi reagálásaim, az érzéseim fényévekre voltak. Próbáltam én ráhúzni a szép tanitásokat a történésekre, reagálásaimra, próbáltam....de nem ment. Általában irtózatosan csalódtam magamban ilyenkor és leértékeltem magam. Vagy az történt, ami veled is, hogy elkezdtem kételkedni a hitem erősségében. Az igazság azonban az, hogy a buddhizmus tanitásai is okék meg a te viszonzatlan vonzalmad is oké. Emlékezz rá, hogy a buddhista utad egy hatalmas keret, mondjuk úgy, hogy egy számodra elérendő cél, ha pedig cél, akkor ahhoz el is kell jutni. De az nem megy 1 év alatt.Sokszor sok élet is kevés hozzá. Addig viszont nem szabad, hogy ezen magas elvárások alapján éld az életed. De csakisazértnem, mert csak a legritkább eseben képes ember átugrani a lépcsőfokokat. A fejlődés lépcsőfokait. Csak éld az Életed! :-) Ahogy megy , bűntudat nélkül. Ne egy ideálisan magas mérceszerint, amit lehetetlen teljesiteni. Lásd a távoli célt magad előtt de ne várd magadtól, hogy holnapután már ott is leszel:-) Egyszer Buddhanita mondta, hogy a fejlődés lassabb, mint gondolnánk......egyetértek: tyúklépésekben megy. Az Élet, azonban ott áramlik Benned, melletted.Azzal kell törődni, megélni, szeretni.
az eredeti téma 2010. okt. 25. hétfő 11:51 /a szeretetről objektíven/ Az eredeti témához visszakanyarodva......... ......természetesen jól ismerem a "jajdeszimpiember, öröm vele lenni" érzést,akár még szeretet érzésem is támadhatz emberrel kapcsolatban és a "húúúúdeirritálótökfejunszimpatikus, kerüljük csak el" hétköznapi életérzéseket. Ezeket hivod alfaomega, örömelv szerinti életnek. Ám ismerek egy másik állapotot is, ami nem ritka nálam...hál'istennek.....amikor annyira csordultig elteljesedek a szeretettel, aminek nincs célja és célpontja, hogy még az egyébként "nemszeretem" embereket is tökéletesen elfogadom, szeretet áramlik feléjük belőlem. Ez nem egy személyes szeretet, inkább egy belső állapot, ami magát irányitja. Ez már nem az örömelv szabályait követi, nem is a korábbi kellemes vagy épp kellemetlen tapasztalatokat egy adott emberrel. Ez az állapot "nincs tekintettel" ilyesmikre.Megjegyzem, ez általában spontán alakul ki, néha néhány másodperc alatt, egy tökéletes kinyilás, aminek belső ingere sincs.
nekem ez a keret túl szűk 2010. okt. 22. péntek 10:22 /A világ csak ingerhalmaz/ Az agyunk üres mikor megszületünk? Az lehet, de az csak az agyunk:-) és a lelkünk? az nem valószinű, hogy üres. Szóval, te azt állitod, nincs olyan, hogy lélek? Abból indulsz ki alfaomega, hogy az érzékszerveink által ért ingerekből és az azokhoz kapcsolódó érzelmek és megtapasztalt helyzetek keverékéből vagyunk. A többi meg fantázia, esetleg emlék. Jól értem? Ez hasonlit arra a megközelitésre, hogy a "megtalálták a féltékenység DNS szekvensét" vagy a hűtlenség genetikai kódját. Az orgazmus meg a szerelem csupán biokémiai folyamatok sorozata, ahol a kiváltó ingerek a látás, a tapintás meg a szaglás.....vagy más sorrendben? A kómásoknál nem tudnak agyi aktivitást mérni. A vonal egyenes a monitoron. Mégis , akik felébredtek a kómából pontosan beszámolnak arról, mit éltek át, látták, hallották a hozzátartozóikat, érezték a szeretetüket(ráadásul ez stimmelt) csak nem tudtak válaszolni.Ők akkor fantáziáltak? És mi van a reinkarnációjukra visszaemlékező gyerekekkel, akik erről az elméletről még csak hallani sem hallottak, és hajszálpontos, bizonyitott felismeréseket tesznek a régi családjukat, szülőhelyüket stb illetően? és a halálközeli élményesek? Van inger, de nem tudják már fogni......fantáziálnak? régi tapasztalatokat elevenitenek föl? és sok ezer ember hasonlót?