Kösz, te Kedves!(Karmatörlő):-)
Megnézem az espavo-t!
A családállitásba a hsz-ben úgy külön direkt nem mentem bele, mert már itt az oldalon szerepelt többször is, szóval az egy ismert módszer a rejtélyes felmenői zűrökre. ................Ükpapi:-)))))
Mindennek a kulcsa az elfogadás.....és nekem még meg-megcsikordul az a bizonyos kulcs a zárban:-))
Szép napot!

A szakáll szerintem komolyit és öregit. Az irásaidból meg nem az jött le, hogy neked ilyen "ambicióid" volnának:-)
A sima bőrüek is tetszenek meg a borosta is, a több szőrzet már nem annyira, de a komplett egész dönt.
Őrültek? tele van velük a világ:-)
"ha mondjuk mindig józan lennék"...miért nem vagy mindig az? :-)Könnyebb neked akkor kommunikálni?
Nekem azért volt nagy cimborám az alkohol egy részről, mert az elfojtott érzelmeimet segitett "kiengedni". Akkor mertem szeretni, romantikus és érzékeny lenni. Ez régen volt, de akkoriban nem volt más eszközöm, mint a pia:-)

újra megállapitom, tetszik a stilusod:-)
Szakállas vagy...?!...oh, ez valahogy nem illet a képembe:-)

Az a személy, aki bemond neked valami fontosat, az nem feltétlenül látó vagy ismerője bárminek is az életedben. Semmit nem tud.Sokszor fogalma sincs, miért pont azt és annak és akkor mondja.
Inkább, azt vettem észre, úgy működik ez, mintha az univerzum,( felsőbb éned, szellemi vezetőid, angyalaid stb.nevezzük, aminek akarjuk) szólnának be neked. Mintha úgy kapnál segitséget, hogy egy tök vadidegen emberen keresztül kerül kimondásra egy információ, amire pont neked van most szükséged.

Nagy és felfoghatatlan a Bölcsesség, amely mindent átsző!

Ha neked van egy szükségleted vagy erős kivánságod ÉS az egybeesik az Égiek akaratával is, akkor azt eléd hozza az Élet.

Egyszer, mikor Sanyi beesett hozzám Pesten, leült a konyhába, beszélgettünk. Aztán azt mondta, éhes.Az anyám, aki tudja, hogy ki nem állhatom a bablevest, azelőtt fél órával hozott nekem egy kislábos bablevest. Azt mondta, csak úgy jött az agyába, hogy áthozza. Oké. Mondom Sanyinak, csak bablevest tudok neked adni, nincs más itthon. Erre ő, hát PONT az jutott eszébe, (hogy leginkább) milyen jó lenne egy kis bablevest enni!

Sokszor voltam már eszköze ennek a csodálatos "rendszernek" és sokszor voltam már fogadója. Mindenki része ennek, csak van , aki ennek tudatában van és van, aki nem.Az utóbbi években már nagy %-ban tudatában vagyok annak, hogy néha mondok vagy teszek dolgokat, amelyeknek - legalábbis az én számomra - épp akkor semmi értelme......de másoknak igen:-) Vagy mások, számomra épp azt "hozzák", amire épp szükségem van. Ezek a tipikus "véletlenek".....
A figyelmesebbek azt is észrevehették már, hogy nemcsak embereken keresztül jöhet segitség, hanem bármin keresztül. Reklámok, rendszámtábla, egy történés és megannyi más dolog.
Csak figyelni kell.

Az életünk,az emberi körülményeink, a bolygónk állapota nem a legrózsásabb manapság.
Természetesen millió dolgot lehet és kell tenni annak érdekében, hogy a magunk és mások számára is élvezhetőbb, emberibb(humánusabb), harmónikusabb körülményeket teremtsünk.
A a saját belső és a külső világunkban egyaránt!

A "minden úgy van jól, ahogy van", értelmezésem szerint, nem a világ igazságtalanságaival és önmagunk gyarlóságaival szembeni sztoikus passzivitást, hátradőlést, álbelenyugvást és elnézést jelenti, hanem a tetteink és hozzáállásaink eredményére vonatkozik.
Mivel mi magunk és a világ is számtalan tévedéssel, gyarlósággal, rossz döntések katasztrófális következményeivel van tele, minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk a jobbitásért.

Ha minden tőlem telhetőt megtettem, megtettem, amit csak tehetettem, a legjobb tudásom szerint, kitartóan, következetesen ,kicsiny és nagy világomban egyaránt,

akkor ami az eredmény lett,
teljesen függetlenül attól, hogy az milyen eredmény lett,
arra tényleg mondhatom azt, hogy most már "minden jól van úgy, ahogy van".

Mert onnantól már többet nem tehetek és onnantól már az én hatásköröm tényleg végetért.
Onnantól elfogadhatom azt, amit az én erőfeszitéseimen kivül az Élet, a Sors, Isten kihozott, kialakitott a helyzetből.
A dolgok végén ez az elfogadás számomra, a "minden jól van úgy, ahogy van".

Persze Isteni szempontból, ahogy Ademon mondja, már eredendően úgy vannak mindig a dolgok, ahogy lenniük kell...a rosszak is és a jók is:-)