Meg kell védenem a megbocsájtást:-)

És nem azért, mert ráadásul ezt terapetikus formájában is megtanultam az AFT módszerrel. AFT- Auto Field Therapy, remélem jól irtam.....amely egy gyógyitó megbocsájtás terápia, lelki blokkok hatékony oldására, egy bizonyos R.K.Ebert munkája.

Hanem azért is, mert egy rendkivüli eszközünk az életünk gubancainak feloldásában. A bántó és a bántott számára egyaránt. A magunk és az életünkben adódó "igazságtalanságokkal" szemben.
Nem is kell egész Jézusig menni, ahhoz, hogy megértsük és érezzük azt a fantasztikus áldást és kegyelmet ami a megbocsájtáson keresztül működésbe lép.
Jézus a megbocsájtani igét használta, nem mást. (nem 7x, hanem 77x bocsássatok meg)

Magunknak kellene a legtöbbször megbocsájtanunk. Azt látom az emberek sokat, nagyon sokat neheztelnek önmagukra okkal vagy ok nélkül. Rengeteg a bűntudat.

Tapasztalatom szerint a másoknak való megbocsájtás is azonnal oldó, rendező és gyógyitó. És megint: mindkét félnek, még akkor is, ha a másik nem is tud arról, hogy megbocsájtottunk neki. Mert bennünk oldódik föl a csomó, igy a tudatmezőben ez hozzá is eljut. Működik elevenekkel és holtakkal is.

Nem éreztem magam felülemelkedettnek, amikor megbocsájtottam, inkább óriási megkönnyebbülés fogott el, öröm áradt szét bennem és egyenrangúság.

Amiről te is beszélsz Ildikó, meg a Hellingeri állitók t.i. nem használjuk a megbocsájtást, a megbocsájtás szót, hanem helyette az elfogadom, megértem a helyzetet vagy a döntésedet stb, az akkor tűnik teljesen jogosnak, szerintem, amikor valaki túl borzalmasat tett ahhoz, hogy a másik valóban medtudjon bocsájtani. Ez személyfüggő, kinek mi a borzalmas. A példabeli asszony, aki kiszolgálta még a férje szeretőjét is, vagy az, aki szembenéz a tárgyalóteremben a gyereke elgázolójával....
Ezek nagy traumák. Ha valaki erölteti ilyenkor és idő előtt a megbocsájtást, az biztosan elfojt és becsapja magát. Ez ön-gyilkosság, lélek gyilkosság. Szerintem ezekre az esetekre igaz Hellinger megbocsájtás "ellenzése".

Azt mondom, nem kell elhinni semmit, hanem alkalmazni a megbocsájtást és megtapasztalni, hogy érzed magad. Ha becsapod magad, akkor nincsenek jóérzések, ásitás, megkönnyebbülés, netalántán könnyek. A megbocsájtást nyugodtan lehet egyedül is csinálni, nem kell feltétlenül személyesen elmondani az illetőnek.

Szia Szeti! Igy kapásból én sem találtam meg magamban a bosszűállás vágyát, főleg nem azt, hogy aktivan, tevőlegesen is ártsak bármily módon. De mélyen legbelül, megtaláltam a kielégülés érzését, ami akkor fog el, ha az engem bántókról valahogy kiderül, hogy igaztalanok voltak.

Eretneknek fog hangzani az, ami most tapasztalatból mondok. A mai ezós világban mindenki a "teremtéssel" van elfoglalva,, a "bevonzással", gondosan megfogalmazott listákkal, amely a bevonzandó élettársra vonatkozik. Nem mondom, hogy ez nem egy járható út. De vannak más utak is.
Illetve vannak az elképzeléseink megvalósulásának más - elhanyagolt - faktorai is, amelyek belejátszanak.

-Ha precizen eltervezzük, kit akarunk, az nem jelenti azt, hogy abban a formában meg is kapjuk. Amennyiben a Jóisten akartával összhangban kivánunk cselekedni - mintegy felajánlva a végeredményt Istennek- akkor azt kapjuk, ami számunkra szükséges. Ami azt is jelentheti, hogy nem biztos, hogy olyan formában jön a társunk, ahogy azt előzetesen megterveztük. A hangsúlyon van a hangsúly! Mit határozunk meg magunknak? Lelki társat? Ez szép. Megkapod. Ám nem biztos, hogy a szexuális életetek, vagy a praktikus mindennapok működni fognak. Vagy azért szeretnénk, ha jól is nézne ki? Lehet, hogy jön az ideális, aki viszont nem néz ki jól. Nem spiris a fickó? Most nem az. De lehet. A kapcsolatok fejlődnek! Egyébként is sok spiris embernek, nagyon is jót tesz egy földelő, nem tudatosan spiris, am értékrendjében a miénkkével harmonizáló társ.
-Blokkok a felmenőinktől, amelyek családállitáskor felszinre kerülhetnek, mint a sikeres párválasztás akadályozói.
-Ha elvesztettük életünk párját, érdemes megvizsgálni, tényleg túl vagyunk-e rajta, tényleg elengedtük-e?
Életem szerelmével való szakitásom után lassan felépültem, helyrerázódtam. Minden létező technikával elengedtem őt. Látszólag minden rendben volt. Jó pár hónappal később egy közös tesztelés során kiderült, hogy a mélyben még nem sikerült az elszakadás.Majd összecsuklottam (a társaim is, aki nem is tudtak még a kapcsolat létezéséről sem) a szivem fájdalmától, a többiek is hasonlókat éreztek. Utána kezdődött el a valódi, mély elengedés. Kb 1 hétbe telt, nem kevés szenvedés közepette.

-Gyakori az is, hogy az ember "nem csinál helyet" az új, jövendő kapcsolatának. Egyszerűen, túl sok mindennel veszi magát körül - öntudatlanul is vigasztalás, hiánypótlásként) és nem érti, miért nem jön a kapcsolat. Hát hova jöjjön? A betáblázott életembe? Melyik órába, melyik helyre? Oda ahol nincs hely? Sem érzelmileg, sem effektive?
Vgül, szerintem próbálkozz. Lehet, nem elsőre találod meg. Addig is "ne tartsd magad":-) Addig is lehetnek fontos és értékes kapcsolatid, amelyek lépcsőfokok a vágyott társig. Drukkolok:-)

Azt már kideritettem, hogy akkor a kalibrációs skála 0 és 1000 között nézi az inkarnálódottakat. 0-a a halál. Van amúgy minusz kalibráció is? Pontosits kérlek Ramanovics, ha nem jól értettem: 600 fölött érti Hawkins a megvilágosodottakat? Vagy fokozatos az átmenet? A Dalai Láma a maga 570-vel, ezek szerint, hol tart? Ugyanott áll II János Pál és a mostani pápa is.
Nagyon érdekes volt mindkét lista, amit közöltél. Sokan viszont nincsenek rajta. A az indiai Satya Sai Baba, a tibeti Tara, az indonéz Bapak, Láma Olé, Eli bear,stb, sok tibeti láma és rinpocse sőt Karmapa. Csak egy Karmapát emlit, pedig több volt és a buddhisták szerint magasan megvilágosodottak voltak.

Meglepett Oprah Winfrey is, mint közszereplő, a magas kalibrációs szintjével.

Még jobban meglepett Mohammed próféta, aki 720-ról leesett és nem bizonyult megtartott szintű megvilágosodottnak 38 éves kora után. Vajon ő vele mi volt a gond?