Ramina teljes hozzászólásai
Hozzászólás | Edit link | Comment Widget |
---|---|---|
két oldalról 2011. febr. 14. hétfő 10:41 /Nézőpont/ A két oldal: Az együttérzés nem jelenti számomra az együtt szenvedést. Inkább egy megtartott érzelmi egyensúlyt jelent, amikor is érzelmileg ráhangolódtam a szenvedőre és "veszem az adását", de nem rakom magamra az ő súlyát.Nem akarom helyette megoldani a problémát, amitől szenved, se érzelmileg átvenni az ő negativ érzelmeit. Megtartom magam, megőrzöm magam, mert tudom, hogy ez az ő átélése és nem az enyém. A másik oldalról: A túlzott önsajnálók - irhatnám azt is, hogy az életvitelszerűen önsajnálók vagyis az örök ÁLDOZATOK - viszont nagyon szeretik ,szinte kikövetelik, hogy velük szenvedjenek. Ekkor érzi azt, hogy : lám-lám, ugye milyen igazam van, milyen szerencsétlen vagyok is én....(és lehet, hogy tényleg, de ez nem változtat a dolgokon.)Az áldozatok nem tudják becsülni a valódi együttérzést, túl kevésnek érzik. Azt mondják, amint irod is, hogy szivtelen vagy, érzelemszegény, nem érzed át az ő baját esetleg nem értetted meg a szitut. |
||
mindenki odajut 2011. febr. 08. kedd 11:30 /tudatosodtatok?/ Szia Éva,aranyos vagy, |
||
Boldog szülinapot Neked! 2011. febr. 04. péntek 08:58 /Köszöntő, egy születésnap előestéjére/ Boldog szülinapot Sanyikám! Egy évtizednyi hálával,szeretettel és barátsággal:-) |
||
"éber és halálpontos segitőtárs" 2011. febr. 04. péntek 08:36 /tudatosodtatok?/ "..Az eddig megszerzett tudást is zárójelbe kell tenni és megengedni a világnak, hogy saját valójában táruljon fel" ...a fizikai szint....mindvégig éber és halálpontos segitőtársunk marad" Már régóta egyetértek Karmatörlővel a hétköznapi élet fontosságát illetően és nem elvi okokból. Ez is egy remek irás volt! Azt tapasztalom folyton, hogy számomra nincs spiritualitás önmagában. |
||
Igy igaz, 2011. jan. 31. hétfő 12:31 /A megnevezhetetlen szeretet/ sőt mi több:annyi út van, ahány ember és minden út előbb, utóbb, Oda vezet:-) |
||
érdekes, Ademon, én pont forditva 2011. jan. 31. hétfő 11:25 /A megnevezhetetlen szeretet/ "Szeretném megtartani az irányitásomat, nem átadni magam." Én pont forditva jártam az Úton. Megcsömörlöttem attól, hogy mindig mindent kontrolláljak és az akaratomat és az irányitásomat folyamatosan a magam forrásaira támaszkodva használjam. Elegem lett az elméből és a könyvekből, a szavakból és a magyarázatokból. Inni szerettem volna a tejet, nem intellektuális leirásokat és logikus következtetéseket használva leirva látni.Meg azt hallgatni, másoknak, mestereknek, guruknak, milyen a tej. Ezért egy adandó alkalommal átadtam mindent, igy az akaratomat is Istennek és kértem, a továbbiakban Ő irányitson mindenben. Azóta igy élek. Gyökerestől megváltozott az életem. Természetesen nem vesztettem el a józan eszem, sem a gyakorlatiasságomat, sem semmi mást. Mindent használok, de már mindent Istennek felajánlva. Ezt az önátadást Istennek, az indiaiak : a bhakti útjának nevezik. A szeretet elcsépelt szó, de nemcsak egy emberi érzelmet jelent, amit szétnyúztak már. Megértem, hogy eleged van belőle. Nem tudom már, hogy mi a szeretet, de azt tapasztalom, hogy van Szeretet és az nem érzelem, inkább maga az egyetlen Realitás vagy ha úgy tetszik, Valóság.De ahogy e szavakat leirom, már nem az, amiről próbálok itt beszélni:-) |
||
nem változtat a tényeken, de nem is ez a dolga 2011. jan. 28. péntek 08:08 /Családfelállítási esetek/ ..."tompitom a "harag" élét, de a probléma ugyanúgy fennáll" A megbocsájtás nem a valóság tényein akar változtatni, hanem a bennünk reakcióként keletkezett érzelmek feloldásával könnyit elfogadni a valóságot. "...az elengedése vminek, többnyire egy helytelenül általunk vélt dolognak.." De ha megbocsájtom az érzéseimet, magam felé és a másik felé, akkor valódi megkönnyebbülésben lesz részem.Letettem a lelki súlyt.Nem cipelem tovább, nem fojtom el A tény az tény marad, bicikli az továbbra sincs, de a lelkedben már szabad vagy. |
||
erre gondolok 2011. jan. 27. csütörtök 12:51 /Családfelállítási esetek/ Ildikó, ha egy kicsit elfelejtkezel a családállitásról és hogy ott mi az elv, akkor szerintem átmegy, amiről irok. Ha vállaljuk a felelősségünket egy ügyben az is nagyon jó, oldó hatású. Viszont a megbocsájtás, amiről beszélek, az nem a felelősség vállalás felől közeliti meg a konfliktust.Nem azzal törődik, hogy ki miben hibás, kinek mennyi a szerepe, felválalja-e? (megbocsájtás mmagunkban magunknak) Megbocsájtok magamnak, minden szinten, annak ellenére, hogy haragszom magamra, bűntudatom van, gyávának tartom magam, amiért nem mertem elmondani a barátonak az igazat és igyő kellemetlen helyzetbe került. (megbocsájtás magunkban másnak) Megbocsájtok neked, XY, minden szinten, még akkor is, ha haragszom rád elégedetlen vagyok veled, elitéllek, mert nem tartottad be, amit igértél és nem jöttél el a találkozóra. Ezeket a formulákat mindennel be lehet helyettesiteni az adott szituációnak megfelelően. Igen, persze, a megbocsájtástól elsősorban mi érezzük jobban magunkat, ha nem elfojtás és mások elismerésének vágyából fakad a megbocsájtás. |
||
Igen 2011. jan. 27. csütörtök 11:29 /Családfelállítási esetek/ Ez egy jó irány nekem! Köszi Ildikó! Ezen az uton megyek..... |
||
ÖnbizalomJavitó 2011. jan. 27. csütörtök 08:34 /ÖnbizalomJavítóIntézet/ Jó, ez jó volt! :-) Önismeretileg is megállja a helyét, mert néha aránytalanul felnagyul néhány problémánk, mert mániákusan bepörgünk rá. Ilyenkor segit minden, ami kitágitja és átteszi a fókuszunkat nagyobb vagy inkább, más perspektivákba is. Pl.ha megpillantjuk azt, hogy mások is görnyedeznek valamitől, ami meg az ő szemükben olyan hatalmas gond.Vagy tényleg nagy gond, nem is ez a lényeg. |