Azt gondolom, hogy mindannyian végigjárjuk ezt az utat... én is a kezdeti időkben, nagy lelkesedéssel meséltem óóóóriási felfedezéseimet a felnött gyerekeimnek... azok meg egyre sandábban méregettek, és mint a gyerekeknek, ugy vigasztaltak: jól van anyukám, inkább ilyen dolgokkal foglalkozz, mint a szomszédékkal... szóval, nem arattam sikert náluk az új nézeteimmel.
Megtanultam, hogy nem folytom magamba azokat a felfedezéseimet, - mert én inkább magamnak akarok megfelelni - amiket Ők is használni tudnak, és próbálom rövid, érdekes történetek formájában átadni, bár elég ritka alkalom, mert mindenki dolgozik, és keveset találkozunk... akkor is inkább a gyerekek a fő téma.
Nekem megnyugtató, hogy nem folytom magamba a tudásomat, hanem próbálom tudatosan, mindig az alkalomhoz illő formában átadni a nézetemet. Nem direkt módon, csak ugy emlitésekkel vezetem a gondolatokat.
Nagy öröm számomra, ha problémájuk van, megkérdezik, hogy milyen módon lehet .... segíteni. Majd megérnek Ők is a befogadásra, és akkor is ráérek néhány gondolattal tovább vezetni Őket.... vagy olyan mesterhez irányítani, akitől szivesebben elfogadják a vezetést.
Mindenkinek megvan a mestere, csak idő kérdése a találkozás...