Kérdezték tőlem, hogy milyen ez a tanfolyam? Képletesen leírva valahogy így tudom leírni.

Éveken át éltem egy társasház pincéjébe, ha "szerencsés" voltam, még az ablakon át láttam az emberek lábait elsuhanni nap mint nap. Úgy tűnt ők sokkal boldogabbak. Valahol éreztem, hogy ez így nem jó nekem, nem elég, volt bennem vmi kíváncsiság,hogy milyen lehet odakint, odafent, többre vágytam! Pedig akik velem "laktak" együtt azt mondták, mindened megvan, van hol élned, van mit enned, nem fázol, van munkád igaz nincs párkapcsolatod,de majd lesz hidd el.... stb.
Aztán jött ez az iskola és Sanyi, hirtelen felvitt a társasház tetejére, ahol világos volt, sütött nap, látni lehetett mindent, szabadnak éreztem magam, új világ tárult ki elém. És csak annyit mondott Ugorj és én szó nélkül ugrottam, mindenfajta kérdőjel nélkül, megbíztam benne. Le is estem, baromira fájt, ott voltam összetörve, sebeimet nyalogatva, és azt kérdeztem magamtól, hogy mi a fenéért ugrottam.

Aztán odajött hozzám és azt mondta nem mondtam, hogy nem fog fájni!!!
Viszont ha szeretnéd magadat megint úgy érzeni mint ott fent a tetőn, akkor ahhoz minden egyes lépcsőfokot meg kell mászni, hogy feljuss a tetőre.
Minden lépcsőfok egy egy félelem, egy minta, egy kötődés, egy vágy, egy minőség, egy játszma, egy negatív vagy épp egy pozitív érzelem. Nem lehet egyiket sem átugrani, átlépni, kikerülni, megúszni, nem kell egybe legyűrni az összes lépcsőt, nem is lehet.
Szépen lépcsőfokonként kell megmászni.
Én adom hozzá a korlátot, a technikát, hogy meg tud mászni a lépcsőket.
Lehet "csak" elengedi kéne, vagy megbocsátani, vagy elfogadni, félelmet oldani, őszintének lenni, vagy megnézni és rálátni, hogy az nem is a te lépcsőfokod.
Valamelyik könnyeben fog menni valamelyik nehezebben. Ott lesz a kezedbe a technika amivel meg tudod majd oldani ezeket a lépcsőket akkor is ha véget ér az iskola.

Van, hogy megállsz majd egy egy emeleten, elidőzöl ott. Megnézed kik laknak ott, lehet tanítanak majd neked majd valamit, vagy épp te fogsz nekik valamit tanítani. Lehet bemész hozzájuk, velük élsz majd egy ideig. Lehet majd úgy érzed megérkeztél és meg is veregeted a saját vállad, hú de jó itt, aztán túl kényelmes lesz neked, vagy épp kényelmetlen és elfog újra a vágy, hogy újra elindulj a lépcsőn felfelé.
Ha nem indulsz el újból, fenéken billent az élet és kénytelen vagy tovább folytatni a lépcsőmászást. És ez lesz az én Önismereti utam.
Hát ilyen ez a tanfolyam.