A videó szörnyű. De kicsit elgondolkoztatott, hogy mindenki kívül reagál csak a dologra.
Ki az aki még soha nem kínzott vagy ölt meg állatot?

Én kis koromban a csigákat gyűjtöttem. Aztán persze mind megdöglött. Nem lehet kellemes éhen pusztulni.
Nagyobb koromban merítő hálóval fogtam halakat (kicsiket), és vödörben tartottam őket. Amíg meg nem döglöttek. Lassú fulladás.
Aztán számtalan díszhal is közreműködésemmel ment el e világból.
Jóval nagyobb koromban a legyekre vadásztam.
Ott vannak még az élősködők.
Részt vettem elő pók megégetésében gyufával, spay-vel. - Nem tetszett, talán csak féltem, hogy felrobban a spray. Nem tiltakoztam.
Tapostam szét rengeteg csimaszt és meztelen csigát.
Ne is beszéljünk a likvidált pókokról és szunyogokról.
Aztán macskát is gázoltam már sajnos (nem direkt) autóval.

Miben különbözök ettől a kislánytól? Hol a különbség? Mi olyan különleges ebben a lányban? Mert nem hiszem, hogy csak én és ez a kislány lennénk ilyen brutálisak.
Én is élveztem a csiga gyűjtést, a légy vadászatot, a kishal gyűjtést. Hol a különbség?
És mi a teendő, ha már rátalált az ember a benne rejlő kínzó-mesterre? Mit és hogy tanuljon tőle?

Ha valaki kibukik ezen a videón, az a "jobb", vagy az ha nem foglakozik vele, ha nem érinti meg. Ha megérint a videó, akkor mi dolgunk van (vele?
(Azt már ugye boncolgatták, hogy mit tehetünk, ha kívül találunk kínzót. De mit tegyünk a belső brutális-énnel?)

Örülnék javaslatnak, ötletnek.

Üdv:
Gyuri

Szép történet. Elolvasta, és olyan ambivalens a hozzáállásom.

A fő gondolatot értem. De hiány érzetem maradt. Valami nem jött át. Pl.: Miért tevehajcsár? Ők okosak? Ők veszélyben dolgoznak? Ők opstobák? Milyen ember megy tevehajcsárnak? Mitől különleges? Vagy ellenkezőleg - épp átlagos? Miért fonos, hogy nem harcos?
Mi az a Törvény?

Ezek a válaszok megvannak a könyvben?

Egy kicsit eljátszottam a gondolattal, hogy elfeljtem a jövőt. Tegyük fel, hogy sikerül, és csak azt csinálom, amihez "kedvem van". (Így nem aggódom a munka, a takarítás, stb... miatt. De ez milyen hatással van a többiekre? Nem tudnak velem tervezni. És én sem tervezek előre.

Te meddig bírnád ilyen baráttal/barátnővel? Nem tudtok lefixálni egy hosszabb kirándulást sem. Elindultok valahova, a kocsiban elálmosodik, így inkább vissza akar fordulni aludni. Nem tudjátok megbeszélni, mikor hol találkoztok. stb... Ehhez én nem vagyok a jelen pillanatban rugalmas...

Üdv:
Gyuri

Halihó!

Hogy áll a nevelőszülőség?

Üdv:
Gyuri

Egy kicsit hadd faggatózzak az olvasásról.

Kreatív hobbi az olvasás, vagy nem kreatív?
A kreatív az valahogy számomra (szerintem) az alkot szóból ered. De az olvasás nem alkot semmit - fizikailag. Viszont sokkal jobban beindítja a fantáziát, mint egy film vagy színházi darab. Akkor most mégis kreatív?

Ha már olvasás - hobbi? Kinél mi marad meg valakiben egy-egy könyvről?
Mert én a gimi alatt kaptam rá az olvasásra, aztán igen szomorúan konstatáltam, hogy mindent elfelejtek a könyvekről. Jó esetben egy-egy érzés megmarad. De a könyvek vége mindig kitörlődik. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy feleslegesen olvastam el, vagy azt jelenti, hogy újra el kellene olvasnom???
(Pl.: a Padlásból annyi maradt meg, hogy szánalmas, ahogy az emberke a padláson rendezi be a tanyát, ahelyett, hogy elköltözne tanyára. Vagy méginkább a Háború és béke. Ezt olvastam a legnagyobb hévvel talán. Hihetetlen érzéseket generáltak a csatajelenetek. A tartalékosok leírása (taktiai szerepük, fegyelmük, viselkedésük, érzéseik csata alatt), vagy akár ahogy a csatába indulók "Hurrá!"-val átszellemülten mennek előre (a halálba). Kiejezetten tetszett, ahogy az A-betüs herceg "küzdelmét a halállal" leírja Tolsztoj. A nagyúri vígasságok a vége fele már unalmasak voltak. Szóval nekem ebből a hatalmas műből is csak ennyi maradt meg. Még a főhős neve sem... A múltkor ráakadtam egy pár soros elemzésre. Ami cselekményeket leírtak, az nekem mind kitörlődött. A szereplőkről nem is beszélve.)