Megint jön a hideg tél. Már megint elő kellett kotorni a múlt télről megmaradt kézkrémet. Megint itt a kéz kiszáradási időszak.

Miért szarad ki ilyenkor a kezünk? Ez rendszeresen visszatéri meglátásom szerint általános betegség. Mi a lelki oka?
Miért csak a 2 kézfejem? (Nem mintha nem okozna így is elég kellemetlenséget.)

Bőr - emberi kapcsolatok Talán ilyenkor bezárkózunk?
kéz - miért a kézfej? Miért nem a tenyér? Mit szimbolizál a kézfej?

Valakinek bármilyen ötlet?

Üdv:
Gyuri

Hétköznapi emberként hétköznapi észrevételem van.
Nekem a káosz tetszik jobban. A rugalmasság, a hagyjuk a dolgokat megtörténni. Van pár dolog (ráadásul idővel mindig változik mi az), amikor próbálok ragaszkodni a rendhez, de nem megy tartósan.

Valahogy a szabdság nálam nem illik a képbe. Mostanában kezdem azt hinni, hogy a szabadság, ha van is felesleges. Mindennek megvan az előre elrendelt helye, szerepe, ideje. Hogy hétköznapi pédát vegyek elő. Sétálok haza a panelháztömbők között. Korábban elég sok időt el tudtam pazarolni arra, hogy megtervezzem a közlekedési útvonalamat, és azt kövessem mindig. Vagy ha más kedvem volt, akkor most a másikat kövessem. De aztán mostanában többnyire azt vettem észre, hogy már "eldöntötték" merre kellene menjek. Például mire elkezdenék "gondolkodni", hogy ezt a tömböt előről kerüljem vagy hátulról, már ott van egy kijelölt válasz a fejemben. De hogyan, hiszen még fel sem tettem a kérdést? Pedig ha nem reflexből jön a válasz, nem megszokásból és nem is gondolkodás eredménye, nem félelem, nem vágy az oka, akkor minek köszönhető? Innentől kezdve hol van a szabadság? Abból állna a szabadságom, hogy szót fogadok vagy fellázadok?

A másik gondolatom a párbeszédekkel kapcsolatos ébredt. Olvasgatok ezoterikus és többféle vallással kapcsolatos könyvet - kiadványt. Több helyről is rémlik, hogy a "megvilágosodás" a tökéletes elfogadást és a legfőbb teremtő befogadását elért állapot. Ha valaki megvilágosodott, akkor gyakorlatlag ő az a tökéletes boldog ember, aki elfogadta a teremtő (Isten) akaratát, és annak megfelelően cselekszik. Bennem egy kicsit olyan kép alakult ki a megvilágosodottról, aki attól boldog, hogy a teremtő akaratát tökéletesen elismeri, szolgálja. Mintegy "szolgája" lett a legfelsőbbnek. Tehát bennem valahogy a tökéletes szófogadás a teremtőnek (abszolút kötöttség) és a szabad akarat nem igen fér össze. Vagy aki teljesen megszabadul a fizikai kötöttségektől, az egyben tökéletesen el is kötelezi magát a teremtőnek? És ezáltal a tökéletes szabadság és a tökéletes szolgaság ugyan az? És ez igaz fordítva is?

Üdv:
Gyuri

Írna valaki konkrét példát, hogy mikor hasznosította a jóslást? (Nem csak ezt a fajtát, bármelyiket.)
Mondjuk választásnál? De hogy fogalmazza meg a kérdést? Mert nembiztos, hogy amit pillanatnyilag jónak látok, azt tényleg jó. Vagy ha jó, akkor kinek jó?

Mekkora terjedelmű egyebként a könyv?

Üdv:
Gyuri

Csak gondolatébresztőnek...

Ha már állatkínzás, érdemes lehet belegondolni a ketreces tartásmódból származó tojás eredetére.
Szerencsétlen tyúkok lépni sem tudnok, nem tudnak kapirgálni sem. Szegények csak esznek alszanak és tojnak egész életükben.
Szóval aki ilyen tojást vesz - mert ez a legolcsóbb- egyértelműen pénzeli ezt az állatkínzást!
Ráadásul szerintem az a tojás nem is egészséges. Nem látnak a tyúkok napot, ráadásul kapirgálásra, "repkedésre" szaladgálásra lettek tervezve nem, nem rácson történő ácsorgásra. Tápot esznek egész életükben, + gyógyszereket.

Mi a helyzet azzal a csigával, amit elevenen főznek (vagy sütnek) meg eledelnek?

Mi van a liba töméssel?

Vagy az emberkínzással? Az olcsó banánt adó ültetvényeken állítólag gyerekeket dolgoztatnak rabszolgamód.