Kedves Katalin,

nagyon köszönöm a hozzászólást. Le is írom, ami így első (na jó 2.-3.) olvasatra mi jött elő.
Ez a "mi működik számbavétel" érdekesen hangzik. Azért azon még töprengek, ki lehet a másik ember, aki segít összeszedni. :-) Sok-sok ismerősöm igen furcsán nézne, ha ilyent kérnék tőle.

A meditáció érdekes ötlet. Nem biztos, hogy működne nálam. Még idén kipróbálom. Amit így "ébren" is tudok, hogy az autót nagyobb részt olyan pénzből vettem, amit "ajándékba" kaptam. És én ezt nem tudom viszonozni, mert távol élek az illetőtől. Így ezt az "ajándékot" a szüleim viszonozzák helyettem. Így természetesen van hiányérzetem, hálátlanságérzetem, vagy "máscsodám". Ezt eddig nem kapcsoltam össze a hibákkal. De akkor ezen is dolgozhatok valamit, valahogy.

Köszönöm szépen.

Tetszik a téma. Én is "érintett" vagyok. Egy kis szobában "élek". Egy kis "lyukban".
Van rengeteg dolgom, amiket nem igen tudok elrakni, mert nincs elég hely. Túlzsúfolt. De én így érzem jól magam. Szó szerint minden cuccom 3 lépésen belül van. Ha most felállnék bármilyen cuccomhoz hozzá férnék maximum 3 lépésről. És ez nagyon praktikus. Ezt így szeretem. (Korábban egyedül béreltem egy lakást. Ott is egy "sarokban" éltem, a maradék tér kihasználatlan volt.)

Ebben a blogban még nem jött elő a totemállat. Gondoltam felvetem a témát. a főtotemem is egy kis lyukban él, és szintén gyakran költözik. :D

Kinél mit jelent a rendetlenség? Van olyan része a lakásnak, ahol rend van? Pl.: A fürdőszobában vagy a konyhában? Ha ott nincs rend az engem zavar. Pedig ott relatív kevés időt töltök.
Nálam rendetlenség van, de nincs káosz. Mindennek meg van a körülbelüli helye. Tudom, hogy melyik szekrény, vagy melyik sarok, vagy az ágy alatt. De nincs rend, mert nem úgy működik a dolog, hogy benyúlok, és kiveszem, hanem azt a "kis" területet kell kirámolni, hogy megtaláljam a dolgot. (És persze visszaszórni a dolgokat ugyan oda.) Amire szükség van, az úgy is mindig legfölül van, tehát a keresésre fordítandó idő is elég minimális.

Már többször gondolkodtam, hogy miért vagyok "rendetlen". Talán időrendben sikerül leírni a válaszokat.

1. Eleinte csak aludni jártam haza. Így teljesen mindegy volt, hogy mi van ott. Csak az ágy kellett, és a friss ruha másnapra. Emiatt felesleges rendet tartani.
2. (Még ez a gondolat sem jött elő a blogban.) Nem akarom magam otthon érezni. Ezért olyan körülményeket teremtek, hogy kicsit érezzem, ez nem saját lakás, nem az OTTHON. - Aztán rá jöttem, hogy amióta az eszemet tudom, soha sem tartottam rendet. Pedig gyerekként otthon éreztem magam szüleimmel.
3. Később lett szabadidőm. De megszoktam így, lassan kialakult a káosz-rend egyensúly. Minek kellene felborítani? Nem érné meg rend rakásra és tartásra fecsérelni az időt. Inkább csinálok helyette mást.
4. Aztán én is rájöttem, hogy ezzel elzárom - elszigetelem magam az emberektől. Nem hívok senkit sem ide. De tovább gondoltam. Azért tartsak rendet, hogy másokat meghívhassak? Ez HAZUGSÁG. Miért kellene rendesnek mutatnom magam, ha egyszer nem vagyok az? Tessék nyugodtan vendégeket hívni, megmutatni igazi lényünket. De "természetesen" ha jön valaki előtte jobban elpakolok. Szóval ennek az elvnek a megvalósításával még hadilábon állok.

Autóiparban dolgozom van az 5s kifejezés. Japánból ered. Talán nem mindenki hallotta.
(http://www.leanforum.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=136...)
Ennek 2 fontos pontja van, ami használható-használandó a magánéletben is.

1. Amire nincs szükség, vagy már nem jó, azt dobjuk ki. Ne gyűjtsük a kacatokat. Én most ott tartok, hogy külön helyen gyűjtöm a különböző kacatokat, és időnként kidobom az egész "halmot".
2. Ha már valamit nem használunk, azonnal tegyük vissza a helyére. Ez a kulcs. Nem szükséges hatalmas rendrakásokba kezdeni. Szerintem elég csak apró lépésenként egy-két dolognak determinálni a helyét. Így a rend mindig egyre nagyobb lesz. Már van pár kisebb lokáció életterületemen, ahol rend van. (Szerszámos doboz, CD tartó-dobozok, könyvespolc, stb...) Én például belső késztetésre épp szerdán vettem még egy szövetszekrényt, amit szintén renben fogok tartani (terveim szerint legalábbis. Egyelőre vesztére állok, mert a szoba közepén várja már 2 napja, kilogisztikázzam, hova fér el, ráadásol kell emég vennem bele fogast is.) Ezzel a módzserrel saját taőasztalatom alapján mondom, apránként lehet növelni a rend/rendetlenség mérőszámot, és nem is igényel egyszerre olyan nagy "energiabefektetést". És nem is fog bosszantani, hogy 1 egész nap rendet raktam, de már másnapra kitört a káosz. Nem erőszakoljuk meg belsőnket. - Persze a gyárban nem így értelmezik ezt a szabályt.

Ha már a szabálynál tartunk. A rend feltétele, hogy legyen szabályunk ara, mit mikor, hova pakolunk. Vagyis igazából a rend csak szigorú szabályok betartásával kivitelezhető. A szabályokról a merevségre asszociálok, a rugalmatlanságra, a kényszerre. Kényszertől egyenes az út az elfogadás problémákig. Mit kellenne elfogadnom? Milyen szabályt nem akarok betartani, mi ellen lázadok?

A rendetlen embereknek van tipikus betegsége? (Feledékenység, gerinc problémák, vagy valami más lehet tipikus rendetlen embereknél?)

Üdv:Gyuri

Szia,

egy kicsit visszatérnék a történethez a templomban. Az jutott eszembe, hogy lehet pont ez a gondolkodás a "rossz". Megpróbálhatnál úgy menni templomba, hogy jól érezd magad. Miért? Mert szól szép zene, szép ének. Amolyan megnyugtató, spirituális jellegű. + vannak szép tárgyak, szobrok, festmények + mesél a pap is valamilyen történetet. + Nincs időkényszer. Kikapcsoltad a telefonodat is, senki sem sürget, hiszen rászántad az időt a misére, így békesség vesz körül.

Ha úgy őrlődik az ember - ahogy leírod, akkor nem pont egy probléma felerősítésén munkálkodik?
Tolle gondolata:
Tanzan és Ekido története, akik olyan úton lépdeltek, amely a heves esőzés hatására rendkívül sárossá vált. Egy falu közelében találkoztak egy fiatalasszonnyal, aki éppen az úton próbált átkelni, ám a sár olyan mély volt, hogy az tönkretette volna a selyem kimonóját. Tanzan azonnal a karjaiba kapta a hölgyet, és átvitte az út másik oldalára.
A szerzetesek csendben folytatták útjukat. Öt órával később, amint közeledtek a számukra szállásul szolgáló templomhoz, Ekido nem tudta tovább visszatartani magát, és kifakadt: „Miért cipelted át azt a lányt az úton?! Nekünk szerzeteseknek nem szabad ilyesmit tennünk!”
„A lányt én már több órája letettem – felelte Tanzan. – Te még mindig cipeled?”

De Osho is írt erről.

Ugyanakkor azt is hallani, hogy fontos szemlélnünk magunkat, hogy tudjuk mit csinálunk. Vagyis fontos felismerni érzéseinket. Ezek kiváltó okát megtalálni és akkor már eldolgozni is.
Melyik lehet a fontosabb? Nem agyalni, csak lenni és átérezni? Vagy agyalni az okokon?

Üdv:
Gyuri

"A piros alma nem esik messze a fájától, ha öltönyös emberek tanakodnak a sor végén."

Lehet többet kérdezni?
Miből ered ez a mondat?
Mi van a másik végén a sornak?
Hány éves a kapitány?
Mit jelent az, hogy tanakodni?
Biztos, hogy arról származik az alma?
Miről tanakodnak?
Hogy folytatódik a film?Magától esik l az alma, vagy megpiszkálták?
TAlán valamilyen fordító program eredménye ez a mondat? Milyen nyelvről fordították?