Az édesanyám a karjaimban halt meg 8 éve. Halottam az utolsó lélegzetét, láttam az utolsó szívdobbanását. De láttam rajta az is, ahogy a "halálközeli élményen" átmegy.

A feleségem öngyilkos lett. Előre bejelentette és miután bevette a gyógyszert még felhívott elköszönni, majd kikapcsolta a telefont. Két napig kereste a rendőrség mire rátalált.

Jelenleg a három gyermekünk nevelem egyedül. A középső lányom, gyengébb, betegesebb. A kicsi fiam, egy szeleburdi, összevissza rohangál mindig. A nagylányom már az éjszakába jár bulizni. Néha eszembe jut, mi lenne, ha valamelyikőjükkel baj történne. Még azért félek ettől a gondolattól.

De még inkább, az előtte megélendő esetleges szenvedésüktől. Amikor, pl egy betegség során, vagy baleset után, a kicsi szenved a fájdalomtól, tudja az ember, hogy mag fog halni és ő is sejti ezt. Ott ülni ekkor mellette. Mellette lenni a fájdalmában, mellette lenni a félelmében, mellette lenni az ijedt kérdései közepette. Amikor segítségért esedezve tekint rád, ,,,, és Te nem tudsz neki segíteni ....

... szóval ha van még az életben félelmem, az a gyermekeim szenvedésével való szembenézés ....

Egy lámát megkérdeztem az eljövendő világváltozások közepetteni esetleges nehézségekről, hogy akiknek gyermekei vannak, hogy viszonyuljanak lelkileg ehhez, mit tehetnek. Gondoltam hátha mond valami biztatót. Nos megkérdezte, tényleg tudni akarom a választ? Kész vagyok rá ? Az igen válaszomra közölte, hogy el kell fogadnom az esetleges szenvedésüket és halálukat is. Hozzá tette még, a gyermekek mindent tudtak leszületésük előtt, felkészültek rá, sőt ők választották mindazt amit megélnek.

Jó-jó ... de más róla beszélgetni és más megélni. Jó lenne, ha ilyen esemény nem következne be az életemben....

GLinDorph
http://ecsk.hu

Egyszer azt álmodtam, hogy kivégeznek. Nemigen szoktam álmodni, vagy nem nagyon emlékezem rájuk. Ez mégis megmaradt élesen.

Valami rosszal vádoltak meg. Álmomban sem tudtam mi az, de tudtam nem igaz, de azt is nem tudok ellene tenni. Elítéltek. Megfojtás általi halálra. Azaz egy kötéllel, amit a nyakam köré tekernek egyszer, a hóhér azzal fojt, fojtogat meg.

Vittek a kivégző szobába. Két érzés volt bennem. Az egyik egy kis félelem a szenvedéstől. Hogy milyen érzés lesz fuldokolni. De úgy voltam vele, majd csak túl leszek rajta. A másik érzés a kíváncsiság volt. Vajon mi történik utána ? Mi a halál ? És milyen megélni azt ?

Érdekes álom volt. Minden esetre, azt nem tudom, hogy viselném, ha hosszabb fájdalmas betegségen keresztül kellene átmennem a túl oldalra. Ezzel kapcsolatban bennem is van félelem. Nem szeretném. Pedig tudom, ezzel szemben is elfogadással kellene lennem. De hát .... :-(

GLinDorph
http://ecsk.hu

Szia !

... csak leírom amit gondolok ...

miért érzi az ember aggasztónak egy bizonyos ponton a megosztottságot.

Mert még mégiscsak bizonyosságot keresel és a megosztottság összezavar.

Nekem fáj, ha egy bizonyos irányba akarnak "terelni"

Mert bizonytalan vagy még és ezzel szembesülsz amikor terelgetni próbálnak és ez nem kellemes.

Miért érzem mégis azt, hogy a megosztottság lehúzza az energia rezgését

Mert a számodra ez problémát jelent, kényelmetlen szembesülést és küzdelmet. Úgy érzed ellen kell állni. Épp azért mert magával sodorhatna. Mindez sok energiádba kerül.

És mit tehetnél pl. ? Ne várj bizonyosságot. Az igazság benned van, a Te igazságod hozzád szól. Bízz benne. És engedd meg magadnak a tévedés lehetőségét. Ki tudja úgy vannak-e a dolgok ahogy gondolod, ahogy én gondolom, vagy ahogy más gondolja. Ez nem fontos. Már csak azért is mert egészen biztos, hogy úgy van és egészen biztos, hogy nem úgy van. :-)

Legyen benned elfogadás. Nem csak a mások véleményével szemben, hanem az irányba is, hogy elfogadd, ha mások egyetlen igaznak a magukét vélik és téged is meg akarnak győzni.

Had idézzek egy a blogomból egy idevágó részt, miért is eshetnek a győzködés "hibájába" jóindulatú és akár valódi hittel rendelkező személyek is.

A valóságot nem lehet feketén és fehéren leírni. A valóság túl van a mi fogalmainkon. Innentől kezdve amikor azt szavakba öntik, már is torzul. Ha úgy tetszik megszűnik az igazságnak lenni, csak annak árnyéka. Sokféle igazság-árnyék van a földön. Egyik sem maga az igazság. Ezért nem is az igazságot kell keresni. Vagyis nem kívül kell keresni. Mert az igazság Te magad vagy. Találd meg magadban, érezd azt, éld át, éld meg. Aztán ha jónak látod, oszd meg másokkal amit tapasztaltál. De ne feledd, amit megosztasz, ha azt megfogalmazod, akkor már csak az igazság árnyéka lehet. Nem maga az Igazság. Így lesz az Igazságból, igazság. A baj ott kezdődik, ha ezt az ember el felejti és önnön igazság-árnyékát, Igazságként közli.

De azt is megteheted, amíg nem találkoztál önnön igazság-központoddal, hogy mások igazság-árnyékait vizsgálod. Ez nem baj, csak tudd, hogy mind csupán árnyék. És ha akiét épp vizsgálod, el felejti, hogy csupán árnyéka lehet az Igazságnak, amit közöl, hát engedd meg neki, fogadd ezt el tőle. Ne az ő igazságát, hanem csupán azt, hogy Ő ezt Igazságnak gondolja. Te pedig vizsgálódj tovább, érezd jól magad és legyél kész a nagy találkozásra, amikor önmagadban találkozol az Igazsággal. Ami a maga teljességében nem fejezhető ki szavakba.

Akik a megosztottságban a vélt igazuk harcát vívják, szintén bizonytalanok a vélt igazukban és ez kétségbe ejti őket, nem mernek ezzel szembenézni. Önnön hitüket azáltal próbálják erősíteni, hogy másokat győzködnek. Így próbálják erősítgetni önmagukat. Aki győzköd, valójában önmagát győzködi.

Persze vannak más motiváló tényezők is egyeseknél, az érdek. A pénz, a hatalom és az ego nővelése . De ez más kategória, erre itt felesleges kitérni.

Most ezek jutottak (bele) az eszembe :-)

jó éjt neked
--
GLinDorph
http://ecsk.hu

Érdekes. Én is megírtam ano a fejemben a Mátrix film elött úgy 10 éve egy történetet. A Tiéd Sanyi fantáziadúsabb, jobban eltér a Mátrixtól. Az enyém majdnem ugyanaz volt. Le is döbbentem amikor láttam a filmet.

Az én hősöm egy fantasy világban élt. Sárkányok, varázslók, hős lovagok, gyönyörű hercegnők. Szuimpla fantasy regénynek indult a story. A főhős, egy varázslótanonc volt, aki egyre ügyesebben tudta irányítani a valóságát, a közös valóságukat. Vagyis mágus lett. Ezt tulajdonképpen a gondolataival tette. Aztán túlszárnyalva a mesterét, egyre előrébb haladt a tudás ösvényén. Míg eklnem kezde érzékelni, hogy amit ők megélnek az nem valóság és épp ezért tud ő benne mágusként tevékenykedni, mert a mágus felülkerekedve az illúzión, ő maga formálja azt.

Aztán a megvilágosodása útján egyszer csak teljesen felébred. És akkor kinyitva a szemét egy asztalon találja magát, bedrótozva és egy számítógéphez kapcsolva. Lekapcsolja magát a gépről és felfedezi a valóságot. Egy csomóan vannak mindenfelé barlang szentélyekbe bedrótozva, a számítógépre kötve, mesterségesen táplála. egyetlen szabad ember sincs. A föld csodállatos, gyönyörű vadon. Megtudja, írásokból, képekből, stb, hogy annó a föld elkezdett elpusztulni és az emberi életre élvezhetetlenné vált. A gazdag emberek ilyen mesterséges világokba drótozták be magukat és ótt éltek tovább virtuálisan. Ők még tudták, hogy belülrű tudják programozni a valóságukat és végül is ők is alakították ki az adott fantasy világot olyanná amilyen. De a tudás lassan feledésbe merült, mert egy bekötött valóságos emberi élet alatt rengeteg belső virtuális életet éltek meg, mert bent minden fel volt gyorsítva. Meghalltak bent és újból születtek folyamatosan. De az új születések után eévesztették a tudást. Csak egy titkos elitt kezében maradta meg a valóság tudása. Ezt ők elrejtették a többiek elől, mert így tudtak felettük uralkodni, őrizték a hatalmukat.

Ekkor úgy dönt visszamegy és elmondja ezt a többieknek is. ( Ő is tudja közvetlenül erővel nem lehet lekapcsolni senkit, mert bele hallna. ) Szóval visszamegy és asszimilálódva a fantasy világhoz, mintegy aféle messiás kezd működni, mind több embertnek beszélve, jelképesen az igazságról, úgy ahogy az neki megérthető. Közben igyexik leleplezni a Tudókat. Ők persze el akarják pusztítani, hisz az ő egész alkotott világuk létét veszélyeztetik a felébredések. Pedig már tudják, hogy a föld közben újra alkotta magát és gyönyörű paradicsom lett. Erről a kis messiásunk mesél is az embereknek milyen gyönyörű a másik oldal az igazi valóság. És sorban ébrednek az emberek a segítségével.

Szóval ez volt az alaphelyzet, amiből még sok konfliktust, akciót, akalndot lehetett volna építeni. A befejezés még megvolt, azaz elkezdenek kint élni a valóságba kiszabadulva. Minden szép és jó, míg egyszercsak észreveszi, hogy olyan hasonló furcsaságok történnek vele, mint bent mágusként, azaz a kinti világot is tudja irányítani. Ekkor í történet nyitvahagyja a kérdést, de sejtetve, hogy bizony van még egy nagyobb valóság, és amit akkor az igazi valóságban megélnek, az is csak egy illúzió. Itt vetítve ki az igazságot a mi valóságunk illúzió voltára és egy nagyobb igazság, valóság létezésére. Valamit kérdés, hány "igazi valóság" létezik, egyre igazibb és valóságosabb, holott mind ilúzió. Hány valóságréteg, vagy ha úgytetszik illúzióréteg van. , stb, stb, stb

Szerintem klasz regényl lett volna .... a mátrix elöt .. utána már csak koppintásnak tünt volna :-)

GLinDorph
http://ecsk.hu