a viselkedés mozgatóiról röviden | Önmegvalósítás.hu

a viselkedés mozgatóiról röviden

2010. október 28. csütörtök, 20:07 | alfa omega

A viselkedést az alapszükségletek irányítják.Ez az elmélet szorosan összefügg az örömelvvel,vagyis kellemes és kellemetlen ingerekről,érzésekről van szó.
Mik az alapszükségletek?

biztonság iránti igény:hogy ne legyünk életveszélyben,de kisebb veszélyben se

testi szükségletek:megfelelő hőmérséklet biztosítása,evés,ivás,pihenés,stb

szexuális szükséglet:ez már társas,de külön kategóriát képez

társas szükségletek:-szeretetteljes társaság iránti ösztönös vágy,ami az ember társas élőlény voltából ered.
mivel az ember társaslény,a legnagyobb örömöket mindig egy másik
ember okozza neki(boldogsághormonok).
-az ember igényli ,hogy értékeljék őt társai és befogadják(megfelelni akarás);
ezt a kiközösítéstől való félelmében is teszi(szégyen).

unaloműző vagy
izgalomkereső szükséglet:ha a többi szükséglet többé kevésbé ki van elégítve,akkor akarjuk elfoglalni magunk
valami kellemes izgalmat okozó tevékenységgel.
erre az agynak azért van szüksége,hogy ne sorvadjon,hanem jártassuk,de itt is a
kellemességen van a hangsúly.
ez lehet bármilyen szórakozás:olvasás,beszélgetés,TV-zés,kirándulás,hobby,sport,
új élmények kipróbálása,netezés, stb,stb.

Ez csak vázlatszerűen van leírva,a társas résznél van még pár dolog,de azok már inkább a különböző személyiségekről,személyiségzavarokról szólnának.Itt csak a normális,átlagemberről van szó.
Ezeket a szükségleteket felesleges hierarchiába rendezni,mert úgyis az inger erőssége szabja meg a sorrendet,tehát felcserélődhetnek(éhségsztrájk,stb)


Te aztán kitartó vagy,azt meg kell hagyni:)
2010. október 28. csütörtök, 20:35 | Éva.

Te aztán kitartó vagy,azt meg kell hagyni:)

én csak alternatívát nyújtok azoknak akiket érdekel a téma.És
2010. október 28. csütörtök, 21:04 | alfa omega   Előzmény

én csak alternatívát nyújtok azoknak akiket érdekel a téma.És persze be akarom bizonyítani,hogy a pszichológia igenis meg tudja magyarázni a lelket.

amúgy mi a véleményed a szövegről?

Claryssza képe
Túlságosan is vázlatszerű amit írsz. Saját szavaimmal mondjuk
2010. október 28. csütörtök, 21:51 | Claryssza   Előzmény

Túlságosan is vázlatszerű amit írsz. Saját szavaimmal mondjuk én se tudom leírni, de találtam 1cikket segítségül.
Az Integrál pszihológiába már/még bele se bonyolódnék ezzel, csak írányba valahol innen kellene inkább indulni a téma megbeszélésével...

(ezt nem tudom ki követte el/ így nem tudom jelőlni a forrást..)

Abram Maslow, a huszadik század egyik meghatározó amerikai pszichológusa kidolgozott egy olyan elméletet, központi kérdése a motiváció: milyen igények és szükségletek irányítják az emberi tevékenységet. Ezek szerint a szükségleteknek létezik egy hierarchiája (szükségleti piramis), amely az alapvető biológiai szükségletektől a komplexebb lelki-szellemi motívumokig terjed.
1. A piramis legalján az alapvető fiziológiai szükségletek szerepelnek: éhség, szomjúság, pihenés, az alapvető létfeltételek megléte. Bár nincs kiemelve, de az önfenntartási ösztöneinken túl a fejfenntartási ösztön, a nemiség is ezen a szinten jelentkezik szükségletként
2. A következő szint a létbiztonság, veszélyektől mentes élet, védelem. Ide tartozik például, hogy fedél legyen a fejünk fölött, vagy behúzódhassunk egy barlangba a hideg, a vadállatok vagy az ellenség elől. Magasabb szinten a család védelme, a munkahely biztossága, az egészséget biztosító életmód, vagy akár a biztosítótársaságoknál kötött biztosítási szerződések is itt jelennek meg. (Zárójelben: meglepve fedeztem fel, mennyire imádják tanítani a szükségleti piramist az MLM hálózatok és a biztosító társaságok menedzserei. Nyilván ama nemes célból, hogy minden reménybeli vásárlójuk döbbenjen rá, mennyire a legalapvetőbb létszükségleteikhez tartozik az ő cégük termékeit minél nagyobb mennyiségben megvásárolni.)
3. A harmadik szint a szeretet és megbecsülés szükséglete, tartozni valahova, elfogadottnak lenni: szülők, család, szeretetteljes, elfogadó kapcsolatok megléte.
4. A következő, negyedik szint a megbecsülés szükséglete: teljesíteni, elnyerni mások megbecsülését, elismerését, esetleg tiszteletét, hírnevet, elismertséget szerezni.
5. Az ötödik szint az úgynevezett kognitív szükségletek szintje: tudás, tanulás, megélt dolgok megértése, megismerése.
Számos forrás csak öt szintet említ, ahol az ötödik az önmegvalósítás szintje, és itt az önértékelés, önbizalom, eredményesség szerepel. A különbözőség oka, hogy Maslow eredeti, 1954-ben publikált rendszerében még csak ez az öt fokozat szerepelt, de 1970-ben, nem sokkal halála előtt további két szintet nevezett meg.
6. Ezek után következnek: az esztétikai rend, szimmetria, szépség, harmonikus környezet,
7. majd a piramis csúcsán az önmegvalósítás: alkotás, önmagunk kiteljesítése, lehetőségeink valóra váltása szerepel.
8. A rendszert továbbgondoló transzperszonális pszichológusok még egy (vagy több) szintet is felismertek, ide sorolták az ember transzcendencia iránti igényét, ide tartozik a hit, istenkeresés, sőt az ezotéria útján való fejlődés is. gyakran ezt egy újabb, az előzőhöz csúcsával kapcsolódó fölfelé nyitott piramissal ábrázolják.

. Ha a hindu paradigma szerinti csakra-rendszert követjük, valamennyi csakrához is rendelhetők követelmények. Cseppet sem lesz meglepő az eredmény, hogy a Maslow-éhoz kísértetiesen hasonló rendszert fogunk kapni, kevés és csekély különbséggel.
Fontos megállapítás, hogy a rangsorban feljebb lévő szükségletek alapvetően akkor elégíthetők ki, ha az alattuk lévők már legalább részben kielégítést nyertek. Ezt a tételt nem nehéz belátni: ahol a fizikai létfeltételek hiányoznak, mint például egy háború-, vagy katasztrófa sújtotta területen, ott aligha fontosak az esztétikai igények.
Vannak persze ritka kivételek. Éhínség vagy bombázás alatt is születhetnek csodálatos alkotások.

Neurotikus szükségletek

Ám a rendszer nem mindig működik tökéletesen. A neurotikus szükségletek akkor jelentkeznek, ha valamelyik alapvető szükséglet kielégítését valami megakadályozta. Sok felnőtt gyermekkora óta hordozza magában ezeket a hiányokat. Mivel a gyermek megtanulta, hogy az igényét normális úton nem tudja kielégíteni, ezért kerülő, torzult módon vagy amennyiben lehetősége nyílik rá, túlzásokba keveredve teszi ezt meg.
Az alapvető fizikai igények szintjén jelentkezhet, hogy amennyiben az egyén (korábbi tapasztalatai alapján) nem biztos abban, hogy mindig lesz elegendő élelme, fél a hiánytól ezért sokkal többet eszik a kelleténél, mintegy magában raktároz a szűkösebb napokra – illetve mindenben hajlamos lesz a többletfogyasztásra, felesleges felhalmozásra. (Talán ezzel magyarázható társadalmi szinten, hogy a volt szocialista és a többi, nemrég még hiánygazdaságban élő országok lakói sokkal hajlamosabbak mennyiségileg többet vásárolni – a multik nagy örömére – mint amennyire valóban szükségük lenne.)
Mivel a gyermek életben maradásának a biztonság is alapfeltétele, gyakran a védettség-érzet hiányzik, vagy sérül. Az ilyen felnőtt fog mindent hat lakattal zárni, és ideális alanya lesz a biztosítási ügynököknek, esetleg az őrző-védő szolgálatoknak. A mértéktelen szerzési, gazdagodási, birtoklási vágy is eredhet a biztonság igényének torzulásából.
A szeretethiányban szenvedők lesznek azok, akik a szeretettel- szeretetért zsarolják a másikat, vagy akiknél ez a hiány agresszióba fordul. A beteges karrieristák, a rangokat, címeket gyűjtők bizonyára nem kaptak elegendő elismerést szüleiktől. A kisebbrendűségi érzést nagyképűséggel, nagyzási mániával kompenzálók is ide tartoznak. A kis törtetőkben és a nagy zsarnokokban bizony egyaránt ott él egy kicsi gyermek, akit nem (vagy nem jól) szerettek, akire nem (vagy nem eléggé) figyeltek, akiket valamiért (testi adottságaik, képességeik, származásuk) miatt kirekesztettek, megaláztak.
Csak éppen azt nem ismerik fel, hogy olyan vágyakat követnek, amelyeket soha nem lehet kielégíteni. Ahogyan Gandhi mondta: „A Föld képes valamennyi földlakót eltartani, de nem képes egyetlen ember kapzsiságát kielégíteni”. A rang- és címkórságban szenvedőnek egyetlen pozíció sem elég magas, a veszteségtől rettegőnek száz lakat sem elegendő. Épp ezért neurotizálják az embert. A buddhista elképzelésekben ők az „éhes szellemek” képviselői, akik soha semmivel nem laknak jól, semmi sem elég nekik. A fogyasztói társadalom tipikus (és annak haszonélvezői számára pedig egyenesen kívánatos) magatartásformák ezek.

A hierarchia átértékelődik

De mi a helyzet, ha az alapfokú szükségletek (legalábbis nagy részben) kielégíttettek, és az illető már valóban a szellemi önmegvalósítás és transzcendencia szintjén jár? Mi történik az alacsonyabb szintű igényekkel? Fontosságukat vesztik? Véleményünk szerint nem, csupán átértékelődnek és a kielégítésük igénye, módja változik. A környezet ezt nem mindig tolerálja, az illetőt enyhébb esetben is különcnek, magának való csodabogárnak nézik.
Az „önmegvalósító” emberek jellemzői Maslow szerint:
o A valóságot gyakorlatiasan észlelik, és jól tűrik a bizonytalanságot.
o Olyannak fogadják el magukat és másokat, amilyenek. Magas szintű önismerettel rendelkeznek és visszavonják a projekcióikat.
o Spontán módon gondolkodnak és viselkednek.
o Inkábba a problémákra, mint önmagukra összpontosítanak.
o Jó humorérzékük van.
o Kreatívak.
o Törődnek az emberiség jóllétével.
o Mélyen átélik az élet alapélményeit.
o Erős és mély kapcsolatokat alakítanak ki inkább kevés, mint sok emberrel.
Mint látjuk, nem különleges képességekről van szó, nem arról, hogy levitálni tudnak vagy angyalokkal társalkodnak. Bár a legkülönfélébb, az átlag-emberi képességeket meghaladó kvalitásaik lehetnek, ezeket nem célnak, legfeljebb eszköznek tekintik. A megvilágosodott embert arról lehet felismerni, hogy nem lehet felismerni – mondhatnánk.
A követezőkben azt fogjuk fokról-fokra megvizsgálni, miként változhatnak a szükségleti piramis szintjei az előzőek értelmében:
1. Természetesen továbbra is szükség van az alapvető fizikai-fiziológiai szükségletek kielégítésére. Ezek is célból eszközzé válnak. Az önmegvalósított ember sokkal jobban bírja a nélkülözést, hiányt. Ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül aszkétává kell lennie, inkább fordítva igaz: a spirituálisan elkötelezett ember számára nem olyan szenvedés például böjtölni, mint aki az evést tartja léte legfontosabb dolgának. A Bibliával élve: „Nem csak kenyérrel él az ember…”
2. A biztonságot nem kívül keresi, hanem önmagában, illetve szellemiekben találja meg. Ez az a sokat emlegetett Ősbizalom, amelyről a Hegyi Beszéd szól: „Ne aggódjatok, hogy mit egyetek, vagy mibe öltözzetek… Ne aggodalmaskodjatok a holnapi nap miatt…” Az ősbizalom a világ rendjében, gondviselésben, dharmában, emberi jóságban való szilárd bizonyosság, amely a véletleneket is kizárja.
3. A szeretet felértékelődik, de inkább az adás igénye, mint a kapás követelése. Ez a szeretet Pál-apostol-i szintje, a feltétel nélküli szeretet felé való haladás. Magában foglalja a buddhista nem-ragaszkodást is, ami a szeretetet adok-kapok szinten megélők számára elképzelhetetlen. Mindenféle közösség, a családtól a szellemi közösségig továbbra is fontos, de más tartalommal töltődik meg.
4. A megbecsülés elsősorban önbecslést, pozitív önértékelést jelent. Ő nagyobb tisztelettel van mások iránt, de egyre kevéssé motiválja, hogy tiszteljék, és hírnevet szerezzen. Autonóm személyiség, aki nem függ mások véleményétől. Megvalósítja a „Bhagavad Gítá” eszményét: „Mondj le a cselekedetek jutalmáról!”
5. A kognitív szint is átalakul: nem a megszerzett tudás mennyisége, hanem annak megélése, megvalósítása, a Hamvas Béla-i „realizáció” lesz a fontos. „Mert nem a tudás által elégül ki a lélek, hanem ha a dolgokat belülről szemlélheti és ízlelheti” – mondotta Loyolai Szent Ignác a „Lelkigyakorlatok”-ban. A tudásvágy a teljesség tudására, a gnosis-ra, vidjá-ra irányul.
6. Az esztétikai szükségletek tudatosul célja a „Harmonia Mundi” vagy „Harmonia Coelistis” megvalósítása a földön. A rend nem a dolgok földi tetszetőssége, hanem azok örök rendje. Hamvas szerint a „praegzisztens rend”, a Rend ideája.
7. Az önmegvalósítás szintjéről igen keveset mondhatunk, hiszen az, hogy a szükségletek transzformációja megtörténhessen, feltételezi a megvalósított „ön-aktualizációt”, ahogyan Jung nevezte. Semmiképpen sem az Ego szintjén álló önmegvalósítók törekvéseiről van itt szó, amelyekkel a világ és önmaguk számára adnak-kapnak bizonyságot saját értékeikről.
8. A transzcendencia igénye, keresése mint megélt transzcendens tapasztalás jelenik meg – sőt mint önmaga és a világ megtapasztalásának egyetlen reális módja. A „színről-színre” látás a „tükör által homályosan” után.
De erről éppoly nehéz beszélni annak, aki ezt még nem élte meg, mint a vaknak elmagyarázni a szivárvány színeit.

nem volt hülye gyerek ez a Maslow...
2010. október 30. szombat, 13:42 | Ramina   Előzmény

Nem volt hülye gyerek ez a Maslow.... :-))))jó volt, h ezt "leközölted" Claryssza.
Vannak pszichológiai irányzatok már, amelyek beleveszik rendszerükbe a lélek spirituális aspektusait is.
Vannak pszichológusok, akik egyénileg jutnak el ehhez. Ilyen volt pl. Erik Fromm is, akinek irásait nagyon kedvelem.

Hát most mit mondjak? Ugyanazt mondod minden blogodban,semmi úja
2010. október 28. csütörtök, 22:17 | Éva.   Előzmény

Hát most mit mondjak?
Ugyanazt mondod minden blogodban,semmi újat nem találtam,amit eddig nem mondtál volna.

A pszichológia sok mindent próbál megmagyarázni,de sajnos be van határolva,amennyiben tudomány-
nak tartja magát.
Tudományos módon nem lehet megmagyarázni a lelket,mert nem lehet megragadni,pontosan a megfoghatatlan létezése miatt.A Lélek szerintem max.intuitíve ragadható meg,azzal pedig nem tud mit kezdeni a tudomány.
A pszichológia mindig pszichéről beszél,amit lehet ugyan léleknek nevezni,de nem azt értik alatta amit eredetileg a lélek jelent:spiritus /lélek-szellem/
Többek között ezért őrölsz külön malomban mindenkitől itt az oldalon

C.G.Jungot mennyire ismered? Mert ha már ragaszkodsz a pszichológiai megközelítéshez,akkor ő elég jól megragadta ezt a dolgot /is /.
A baj mégis az ,hogy a lélek /spiritus/ metafizikai fogalom,és ezzel a tudomány nem tud mit kezdeni,egyelőre még...úgy néz ki a dolog.

spiritosaurus képe
Huh, rég jártam az oldalon, annyira, hogy nekem fel sem tűnt ez
2010. október 28. csütörtök, 23:20 | spiritosaurus

Huh, rég jártam az oldalon, annyira, hogy nekem fel sem tűnt ez a pszicho vs spirit dolog a blog olvasása közben, viszont ha már így ide kerültem, biztos van dolgom nekem is a témával :)

Én a pszichológiával úgy vagyok, hogy jó, jó, de kevés. Előre borítékolom nem ellened beszélek alfa omega, de jó példát mutatsz ahhoz, amit most le fogok írni.

"És persze be akarom bizonyítani, hogy a pszichológia igenis meg tudja magyarázni a lelket."

Pontosan itt bukik meg a pszichológia, és az összes többi tudomány. Mindent mindig be AKAR bizonyítani, meg meg AKAR magyarázni. Az ilyen dolgok miatt tart a világ ott, ahol. Kiölik az emberből az összes hitét. Ha az ember egyszer véletlenül nem az előre megírt képletek, meg elvárások szerint cselekszik, és véletlenül átéli önmagát, akkor egyből meg is kell ijednie, hogy júj biztos megbolondultam, ilyen nem lehet, nincs bebizonyítva, nincs megmagyarázva, akkor én vagyok a hülye. Igenám, de miért is kell mindent megmagyarázni, meg bebizonyítani? Ez pontosan az a szindróma, amit Éva is leírt. Bizonyítgatni akartok? Akkor bizonyítsátok be egy süket embernek, hogy van hang. Esélytelen. Rajzolsz neki hanghullámokat, és akkor ő majd azt mondja, "igen, hang van" ?? Hát ez pont olyan nevettséges, mint hogy mi bebizonyítsuk nektek, hogy létezik a lélek. Nem tapasztaltátok még meg soha, így nem hiszitek el, hogy van.

De azért megjegyezném az önvaló, meg a lélek nem olyan ám, mint a Télapó! Ezt az összes tudós gurunak címzem, akik az ezotériát, meg a spiritualizmust, meg bármit, ami már átcsúszik a lélektani oldalra "áltudományoknak" neveznek.

De ezek a tudományok már mind a politika kezében vannak, nem is várhatnánk tőlük mást... Ez a dolguk, hogy az emberbe belefojtsák önmagát, hogy még csak véletlenül se ébredhessen öntudatra, mert akkor már árthatna a rendszerüknek. Jól ki van ez találva, engem már nem is igazán érdekel. Nincs az a tudomány, ami nem korlátozza le az embert, én ezért nem is mélyülök el semelyikben sem igazán. És mégegyszer mondom, nem ellened beszélek alfa, meg nem is azok ellen, akik a tudományt pártolják, mert ha a tudományban "elégülnek ki az alapszükségleteik", akkor hajrá, én azt pártolom, hogy éljünk már együtt békében, boldogan. De ehhez szerintem nem kötelező a bizonyíték, meg a magyarázat mindenre. Ehhez elég annyi, hogy tisztában legyünk önmagunkkal. Ha az megvan, tisztában vagy mindennel. Nem kell hozzá enciklopédia, meg képletek.

A tudományok csak a fizikai síkkal foglalkoznak. Közben 100 %-ig bizonyított tudományos tény, hogy mindennek két oldala van. Akkor a fizikai sík nem merítheti ki a létet, kell egy másik oldal, különben önmagát cáfolja az összes tudomány. Ezt kéne felfogniuk, hogy elindulhassanak már végre befelé is a több ezer éves kifelé haladás után. Csak annyira tudományoskodnak, meg keresik a bizonyítékokat, hogy elfelejtenek élni, pedig az egyetlen megdönthetetlen és hiteles tudomány az élet. Ez lenne az alapja az összes tudománynak. Az élet. Márpedig az élet egy elég komplex dolog. Olyannyira, hogy nem lehetne tudományágakra cincálni, és csak azokon belül kutakodni mindaddig, amíg egészben fel nem fogtuk. Ahhoz viszont kell az éremnek mindkét oldala, hogy egészben fogjuk fel az életet, az egységet.

u.erika képe
Szia Alfa Omega!
2010. október 29. péntek, 11:19 | u.erika

,,a legnagyobb örömöket mindig egy másik
ember okozza neki(boldogsághormonok)."

Bocsi de ebbe a mondatodba belekötnék.

Ezt olvastad valahol vagy komolyan gondolod?

Saját tapasztalatból tudom hogy a sport mint olyan köztudott hogy
endorfin termelö hatású.
A boldogsághormon akkor is beindul ha tök egyedül csinálod.

A többi vitáid alapján nem gondolod hogy nyitnod kellene valami újra?
A régi jó bevált sémáidon túl.

Tényleg nem vitázni akarok, már megint.... :P

Nekem úgy tünik elméleteket gyártasz.
Próbáld meg inkább fordítva.
Kezd tapasztalással.

Baráti Szeretettel!Erika

A lélek fejlődésének folyamatában igenis szükség van a
2010. október 29. péntek, 17:06 | szildiko1

A lélek fejlődésének folyamatában igenis szükség van a pszichológiára. Mint ahogy nem mehetünk fel a hetedik emeletre anélkül, hogy ne járnánk a harmadikon. Lehet, hogy többet időzünk ott, vagy éppen átsuhanunk, de mindenképpen útba kell ejtenünk. És a legjobb, ha elismerjük a létjogosultságát, mert arra épülnek a következő emeletek.

A szükségletek változását én így élem meg
2010. november 10. szerda, 18:21 | andicat

Valóban változhatnak a szükségletek, és az alapvető szükségletek teljesen módosulnak akkor, mikor a magasabb rendű szükségleteid kielégítésén dolgozol. S valójában két út van ugye, mert ha a célod a magasabb szükségletek kielégítése, és már az önmegvalósítás útját járod, tanulod az életet, megérted az életfeladatodat, akkor már az alapvető szükségletek a minimálisra szorítkoznak, és nem fenyeget az a veszély, hogy kiégsz, elfásulsz az anyagi javak hajszolásában , a jobb lakás, jobb kocsi, jobb akármi miatt. Merthogy az olyan mindegy lesz már. Nem az a lényeg, nem ezektől leszel boldog, ellenkezőleg, újabb és újabb anyagi dolgokra vágysz, mert ott az űr...a hiány...Míg az önmegvalósításban kiteljesedsz, és ezek a dolgok már nem fognak számítani. Megszűnik a bizonytalanság érzése, eltűnnek az aggodalmak, lelki békét találsz, akármilyen színvonalon is élsz.

Feliratkozás Hírlevélre