a szeretetről objektíven
Mi a szeretet kívülről nézve?
Szeretjük a kellemes érzést kiváltó dolgokat és nem szeretjük a kellemetlen ingereket.Ha egy másik ember kellemes érzéseket kelt bennünk,megkedveljük és a sok kellemes érintkezés által megszeretjük.(jól néz ki,tiszta ,ápolt,illatos,kedves,jóindulatú,humoros,értelmes,megértő,szeret minket stb,stb)Csupa kellemes inger.
Ha valaki ennek pont az ellentéte ,kötve hiszem ,hogy megszeretjük.
Ha valakit megszerettünk,elég ha rágondolunk,felidézzük az emlékezetünkből és ez is jó érzéssel tölt el minket,mert majdnem olyan mintha szemtől szembe látnánk.Csak így nem a szemből érkezik az inger a látómezőbe,hanem a memóriából.
Tehát ez egoizmus mert azt szeretjük aki nekünk örömet ,kellemes érzést okoz.Ez persze nem baj ,nem kell elítélni az ilyesmit.Minek?
A szeretetre szüksége van az emberiségnek,képzeljük el mi lenne nélküle:talán már nem is lenne emberiség
Az állatok is tudnak szeretni,mégpedig hasonló okból mint mi.A kutyákat mindenki ismeri ugye,de a verebek is tudnak szeretni csak legfeljebb nem minket ,hanem egymást.
/gyanítom most sem fogtok velem egyetérteni/:D
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Azért kérdeztem ezt tőle mert már mindenki állástfoglalt az elméleteimmel kapcsolatban,de ő még igazából egyszer se .Ezért kellett nyíltan rákérdeznem.
Egyébként nem titkolom,hogy engem a kíváncsiság hajt .Érdeklődésem tárgya az emberi lélek.
Remélem nem bánod
Alfa,most szavadon foglak:)
Ha az érdeklődésed tárgya az emberi lélek,akkor miért korlátozol le mindent,csak idegi,meg biokémiai működésekre,mintha az ember csak idegek szövevénye,meg egy kémiai laboratórium lenne ?
A lélek talán több ennél,nem ? Nem csak valami ,,szmötty'',ami szintén csak anyag?
Igaz hogy valami okos tudós? ,már mérte! is. A léleknek már súlya is van:D
Haldoklókat rakott mérlegre és mérte,amíg még élt,meg mikor már nem.És talált minimális súlykülönbséget.:D
Remélem Te nem így gondolsz a lélekre /is /?
Gondolom szerinte a lélek is ingerek halmaza.
Ismerem ezt a 21 grammos dolgot, de ez a "lélek súlya" szerintem nem igaz, valami mást mérhetett az az egyén.
én se hiszek a lélek súlyában,mert ellentmondás az egész ötlet.
Ademon jól látja,szerintem a lélek igazából nincs is.Tudat van.A jelen idejű észlelések összessége:látás,hallás stb +gondolatok(memória tartalmak felidéződése,kombinálódása)+érzelmek,hangulatok.Ezen túl nem látok mást
Az a 21 g szerintem úgy jött össze, hogy ugye olyankor már egyrészt nem lélegzik, és nem is mozog (tehát saját súlyán felüli minimális erőt sem tud kifejteni a mérlegre).
"Ademon jól látja,szerintem a lélek igazából nincs is."
Mivan? :) Én ilyent nem mondtam! Szerintem van Lélek.
"A jelen idejű észlelések összessége:látás,hallás stb +gondolatok(memória tartalmak felidéződése,kombinálódása)+érzelmek,hangulatok.Ezen túl nem látok mást"
Pl. a szabad akarat?
Azt látod jól,hogy SZERINTEM......... vágod?
szabad akarat:NINCS
kellemes érzés-kellemetlen érzés : ebből nincs kiút,ettől nem lehet szabadulni,ez irányítja az akaratot,ez az akarat
egy gondolat ,egy ötlet is okozhat kellemes érzést,erről beszélek, érted?
ha nem akarsz kellemes érzést magadnak ,akkor mit ?
De van szabad akarat. Például van, amikor valami nem kellemes, de mégis úgy döntesz, hogy megteszed a cél érdekében. Például ma környezetjogot tanultam, nem volt kellemes a jogi szakszöveg, de a cél érdekében úgy döntöttem, muszáj. Szabad akaratból :)
bevállaltál egy kis kellemetlenséget ,egy későbbi nagyobb kellemesért?
ugye már látod,hogy mi ez:örömelv
Ha nem vállalom be akkor is nagyobb kellemes van (vagy kellemetlen?). :)
Nem beszélve arról, hogy nem is tudom pontosan, hogy mi lesz belőle. A bizonytalanságra nem lehet logikát alapozni, mégis képesek vagyunk dönteni benne. Mi van ha két azonos között kell választani? Egyszerűen választasz. Ha nincs épp semmi okod előnybe részesíteni egy egyiket, akkor és képes vagy választani, vagy meg is tagadhatod a választás lehetőségét. Miért? Csak! :)
"szabad akarat:NINCS"
Akkor mért tudunk róla fogalmat alkotni? Miért tudjuk elképzelni? Miért ne lenne?
"ha nem akarsz kellemes érzést magadnak ,akkor mit ?"
Számomra a kellemetlen érzések is bírnak egyfajta bájjal. :) Minden érzés olyan mint egy zenei aláfestét a film alatt. Ezek adják az Élet "Ízét".
"Számomra a kellemetlen érzések is bírnak egyfajta bájjal"
a báj milyen? kellemes ,nem?
Szerintem az ember azért ennél kicsit több.
Lehet hogy nagyon alacsony szinten ez igaz,de ha az ember ezt nem tudná meghaladni akkor az ég világon semmi magasabb rendűt nem tudna elérni.
Azért talán több az élet ,mint kellemes érzés,és az akaratomat nem határozhatják meg kizárólag az érzések.
Jó esetben az akaratomat én határozom meg.
Eddig azért illik eljutni legalább.
Lehet ,hogy ez nem a legjobb példa,de tegnap hallottam egy nagyon jó előadást a halálról.
Ott hangzott el többek között egy halál fajta ,a ,,dicső'' halál.Volt több példa,de pl.amikor az indiánok harcba indultak,voltak akik előre elhatározták,hogy ők nem térnek vissza mert meghalnak.
Ez azért nem olyan kellemes érzés ,nem?
És meghaltak,szabad akaratukból,és biztos hogy nem volt kellemes nekik.
De még nagyon sok példát lehetne hozni az állításod cáfolatára.
ez cáfolat? hittek abban,hogy ha bátran harcolnak,a túlvilágra jutnak (mennybe)amit hallucinogén gombák hatására látni is véltek.
Éva ne má'.
De ott harc is volt,gyilkolás és halál.
Ne mondd már hogy ez olyan pozitív érzés lenne?
Lehet ,hogy a cél igen,de abban csak hihettek. Viszont az odavezető utat meg ismerték,mert látták számtalanszor,tehát tudták,hogy mit csinálnak,és az egyáltalán nem kellemes inger/ahogy Te mondod/
Nyilván nem voltál még ilyen helyzetben,ahogy én sem,de azért nem éppen kellemes inger csatában feláldozni magadat.Főleg akkoriban.Nem voltak még azonnal ölő fegyverek,lehetett kínlódni rendesen haláltusában ,jó hosszú ideig.
Csak képzeld el a szitut.Más a hit,meg más az odavezető út./az nem mindig kellemes inger,ez esetben meg végképp nem az /
Szándékosan hoztam ezt a példát,mert itt összehasonlítást lehet tenni,pont az általad felvetett dolog miatt.Egyébként ehhez nem kellett drog.
Itt nem a mai önkéntes merénylőkről van szó,akik mennek a dzsihadba,de azért már kell egy kis drog hozzá,esetleg,mert szerintem ezt is csak azért híresztelik ,hogy degradáljék a bátorságukat./tévesés ne essék ezzel a módszerrel én nem értek egyet/
A kamikazék sem drogozhattak a tengeralattjárókban,ott azért nagyon észnél kellett lenni.
Hány tibeti láma harcolt például a németekkel,Berlinben? Azt hiszed,hogy nem tudták,hogy ,,kibelezik őket''? De kellemes inger szerinted, nekik még paradicsom sincs...
Tehát itt arról van szó,amit át kell élni,addig a célig,és az nem kellemes inger,akárhogy is ragozzuk.
Szemtől szemben van ott még halálfélelem is,meg sok minden ami nem lehet kellemes inger.
két választás közül te melyiket választod? hősként meghalsz(drog vagy csoportos önkívület hatása alatt)
vagy gyáván meghátrálsz,elmenekülsz vállalva a teljes kiközösítést?(esetleg akkor a tieid ölnek meg)
ezek mind összetett szituk,régi ,sokszor barbár korokban.
De egyben biztos vagyok,az okuk megvolt rá.A hit pedig elég durva irracionális viselkedést tud ilyenkor produkálni.Nem?Az emberek a fantázia világukban éltek,nem a csupasz valóságban,ezért furák
Próbáltam olyan példákat felhozni,ahol nem ez áll fenn,amire Te gondolsz.
Ezek önkéntes vállalások voltak mind,ők határozták el,nem kényszerítette ,nem várta el senki.
Önkéntes áldozatról beszélek,ahol nagyon jól tudják a dolog kimenetelét,és azt is ,hogy nem lesz épp kellemes.
Az a probléma igazán,hogy nem ugyanarról beszélünk.
Én értem,hogy Te mire akarsz kilyukadni,de én ennek a profán dolognak egy magasabb aspektusát hoztam fel ,ahol nem erről van szó,hanem épp ellenkezőleg,és az a gyanúm,hogy nem tudod miről beszélek.
Így viszont nehéz érvelnem,mert csak mindig oda lyukadsz ki,amit Te látsz ebben a dologban.
Nem tudom ,hogyan közelítsek.
Transzcendens.
Mond ez neked valamit?Ha ezt képes megragadni az ember,ott már minden olyasmi érvényét veszti,amiről Te beszélsz.Nincs jó,meg rossz,se érzés,vágyak,se komfort állapot,teljesen értelmetlenek ezek a dolgok egy szinten.
Ha Te ezt erőlteted és ennyire a profanitásba húzol le magasrendű dolgokat is,akkor valamiért nem akarsz ebből kilépni.
Lehet ,hogy ez is egyfajta félelem,de ki félhet ettől?
Én nem szeretek egózni,kimondottan kerülöm ezt,de ez az egó érdeke,hogy ebben tartson meg,és elvágjon mindenféle transzcendenciától.
Ez az egó félelme,a létéért való küzdelme,és a védekezése,hogy ilyen teóriákba szorít téged,nehogy véletlenül kinyílhass egy magasabb rendű felé.
Nem tudom hány éves vagy. Én 20-on éves koromig nagyon erősen tudományos beállítottságú voltam ,de ez nem zárta ki az Isten hitemet,és a tudományok mellett bizony érdeklődve foglalkoztam a tudomány szemszögéből ,,áltudományokkal '' is.
Attól ,hogy te így kötöd az ebet a karóhoz,és beszűkíted magad ebbe a lekorlátozott nézetedbe,attól még,ha másképp nem, logikailag beláthatnád,hogy a világot ilyen szűk látókörön keresztül lehetetlen megismerni.
Ha van egyáltalán benned megismerési vágy,akkor nyitottabbnak kéne lenned,mert így soha semmi mást
nem tudsz befogadni,mint ami a saját elképzelésed,és ezzel be is zárod magadat,megvonva a lehetőséget a megismeréstől.
Maradsz a kis lekorlátozott világodban,pedig hát a világ sokkal több ennél,de még a lehetőségét sem adod meg annak ,hogy ez kiderülhessen a számodra.
miből gondolod,hogy az ego nem akarja az egyén fejlődését?mi oka van rá?ezek a régi freudi fogalmak már annyira elavultak és persze ő nem állított eredetileg ilyeneket,csak az ezósok átvették.
te már tapasztaltad a transzcendenst?elmeséled? (honnan veszed,hogy én nem akarom megtapasztalni?)
,,miből gondolod,hogy az ego nem akarja az egyén fejlődését''
Alfa,az embernek sokféle fejlődése van, más más irányultságok.
Ilyen röviden csak durva és nem helyénvaló meghatározásokat lehet mondani különbség gyanánt.
Amire én gondoltam,az ego és minden ami annak a körébe tartozik az emberben,az a /mostani/ emberi létállapotom,mondjuk durván a kisbetűs én.
A Transzcendens:az isteni Énem ,Önvalóm. /És minden olyan dolog ,ami Isten felé irányul,merthogy ezt kérdezted./
Na már most ,minden olyan törekvés,ami a transzcendens felé irányul /vegyük a legmagasabbat: felébredés /,annak alapvető feltétele ,minden olyan dolognak,ami az ego körébe tartozik a szigorú felszámolása,vagyis a tulajdonképpeni /jelenlegi/ emberi létállapotod felszámolása olyan értelemben ,hogy fölé kell kerülnöd,ezen dolgok felszámolása révén,hogy eljuss az valódi Önvalódig,az isteni állapotodig,a transzcendensig.
Azért kezdtem még a blog elején az evolúciót ,és általában az anyagelvűséget /amit Te képviselsz/ forszírozni,mert egyik dolog kizárja a másikat.
Tehát ha az anyag a dolgoknak az ,,alfája és az omegája'' akkor ,hogyan beszélünk spiritualitásról,
lélekről ,szellemről,főként Istenről.
Vagyis visszatérve az egóra,meg az ember ..fejlődésére'',fentiek alapján igenis , nem célja az egónak ezt a fajta ,,fejlődését ''támogatnia az embernek,merthogy a metafizikai megvalósítással /felébredés/,bizony felszámolásra kerül.
Itt egyébként hülyeség a fejlődés fogalmat használni,mert ez nem az,hanem az ember eredeti /isteni /állapotának a visszaállítása.
Az eddigi álláspontod alapján tényleg kíváncsi lennék már rá,hogy Te mit értesz emberi lélek alatt,amire azt mondtad ,hogy az érdekel téged,így ,hogy csak és kizárólag csak anyagban vagy hajlandó gondolkodni.
az érzelmek és a gondolatok az agy termékei tehát az anyagból valók.(a tűz is,pedig nem lehet megfogni.)
tehát visszaállítod az isteni állapotodat.és?onnan már nem vagy ugyanolyan érzelmes ,ösztönember?
Nem ,mert ennek az alapfeltétele,hogy minden ilyesmit felszámolj.
/ösztön,vágyak,érzelem,és társai /
Mondjuk a buddhizmus ezt elég érthetően elmondja.Vagy az indiai szánkjá rendszere.
A Védántá pedig a metafizikai részét.
Nekem végül is mindegy,mennyire zárod el magad ,,fölfelé'',a Te dolgod. Ha neked ez így jó?
kérlek el tudnád mondani nekem, mi az hogy ,,csupasz valóság"?
ateista realizmus
Az egy nézetnek a neve, de az nem a valóság konkrétan. "Csupasz valóság": ezt meg nem igazán tudom értelmezni. Szerintem csak valóság van, de az nem csupasz. :D
De mi számít pontosan valóságnak?
Amit a többség annak gondol?
a te valóságodról beszélsz,ami tele van hitbéli képzetekkel,amik valósságáról meg vagy győződve.De én vagy a másik ,másmilyennek hisszük a világot.Én ugye a természettudósok megfigyeléseinek hisze még ha sokszor tévednek is ,mert a céljuk :megtapasztalni a világ még meg nem tapasztalt oldalait.Ezzel nem tudok nem egyet érteni.A vallásos embereknél ezzel szemben egy érzelmi alapon történő elutasítást érzékelek a tudósok tapasztalatai iránt.Tehát nem arról van szó,hogy meghaladják azt,mint ahogy D.Kati írta nekem.Nekik is vannak tapasztalataik de azok -nekem úgy tűnik -belső tapasztalatok és vágyak.Elméleteik pedig messziről ordítanak,hogy egyrészt laikus pszichológia,másrészt a vágyak formálták őket.
Nekem a valóság az az, amit megélek, megtapasztalok. Alfa, szerintem a "természettudósság" és a "vallásosság" nem feltétlenül válik el. Van, aki a természet részének tartja azokat a dolgokat, amiket amúgy a természettudományok hivatalosan nem ismernek el. Pedig nem egy természettudós hisz Istenben, a lélek és a szeretet erejében, mert pl egyszerűen meg is tapasztalta. De az elsősorban vallásokkal foglalkozók közül is sokan érdeklődnek a természettudományok iránt. Amúgy a természettudományok sem merik hivatalosan azt kimondani, hogy nincs Isten, és minden a molekulák játéka, főleg, hogy egy alapvető természeti jelenségnek is ellentmondana (amit írtam a kémiai reakciók energetikai törekvéséről). A tudomány nem mindenható, egy csomó mindenre nem találja még a választ. És aki igazán kutat, az ezzel tisztában van, mondják: ez a minél többet tudok, annál jobban érzem, mennyi mindent nem tudok még érzés", sok tanárom beszámol erről.
Szerinted mások valósága (például a tiéd is) nincs tele ,,hitbéli képzetekkel"? Akkor így hogyan beszélhetünk valóságról, hiszen mindenkinek másmilyen... érted?
A természetttudósok megfigyelései sokszor igazak, de ők (ahogy te is) lekorlátozzák a tapasztalataikat a látható, fizikai világra. (tisztelet a kivételnek). Így tehát szerintem nem mondhatjuk azt, hogy a világ még meg nem tapasztalt oldalait akarják megtapasztalni, hiszen a legtöbben eleve kizárják a világ lényegét, hogy a fizikai világ egyáltalán nem minden. A kvantumfizika most kezdi felfedezni a dolgokat.
A belső tapasztalat a legfontosabb, azáltal emelkedsz egyre feljebb, a külső tapasztalat is arra van, hogy a belső épüljön...
Na persze, ha nem hiszel abban, hogy az igazán értékes dolgok ott benned és a többi emberben vannak, akkor valójában csak elbeszélünk egymás mellett, ahogy eddig.
De nekem úgy tűnik, hogy Te is érzed, hogy a világról alkotott képed sántít. Most őszintén: boldoggá tesz mindenre azt mondani, hogy az inger? Akkor mi is az örömelv?
Szerinted mások valósága (például a tiéd is) nincs tele ,,hitbéli képzetekkel"? Akkor így hogyan beszélhetünk valóságról, hiszen mindenkinek másmilyen... érted?
A természetttudósok megfigyelései sokszor igazak, de ők (ahogy te is) lekorlátozzák a tapasztalataikat a látható, fizikai világra. (tisztelet a kivételnek). Így tehát szerintem nem mondhatjuk azt, hogy a világ még meg nem tapasztalt oldalait akarják megtapasztalni, hiszen a legtöbben eleve kizárják a világ lényegét, hogy a fizikai világ egyáltalán nem minden. A kvantumfizika most kezdi felfedezni a dolgokat.
A belső tapasztalat a legfontosabb, azáltal emelkedsz egyre feljebb, a külső tapasztalat is arra van, hogy a belső épüljön...
Na persze, ha nem hiszel abban, hogy az igazán értékes dolgok ott benned és a többi emberben vannak, akkor valójában csak elbeszélünk egymás mellett, ahogy eddig.
De nekem úgy tűnik, hogy Te is érzed, hogy a világról alkotott képed sántít. Most őszintén: boldoggá tesz mindenre azt mondani, hogy az inger? Akkor mi is az örömelv?
Mostanában mindenki a kvantum f-ba kapaszkodik.Miért?Az nem meglepő,hogy szokatlan,mert eddig erről nem volt fogalmunk.
A pszichológia a belsőt tanulmányozza és nem hiányzik belőle isten(nem szükséges).Mert így is érthető a lélek.
A valóságról a mátrix óta én is másként gondolkodom, de akkor is ez van és kész,még ha csak árnyékvilág is.
Nekem a pszichológiai ismereteim néha sikerélményt adnak,néha kiábrándultságot.De főleg a primitív emberek és belőlük hihetetlenül sok van.És hiába keresed bennük az isteni alkotást.Ez iq kérdés, nem ezós tudatosodási