Ez nem az illúzióval itatós technika, hanem a "kutyaharapást szőrével" technika! :) És úgy van, ahogy itt alattam írja Erika.

Tényleg érdemes megkeresni a nyafogós és elszállt "szegény én" Aditi írásait és Erika "üldözéseit" meg a siránkozásokat. Én mondjuk nem vádaskodtam, meg dobálóztam, hanem siránkoztam meg elfojtottam, de hát mindenkinek máshogy reagál az egója.

De nem ez a lényeg, hanem az,hogy ki tudtam jönni belőle, és ha figyeled az írásainkat, Miki is épp az előbb váltott.

Ezek a váltások kardinálisak, és a tanulásban nagyon nagy lépcsők és tapasztalatok. Ilyenkor tudatosan lép ki az ember az egóból, és saját maga, önként hagyja abba a drámát. Mindegy miért, és mi juttatja el ide, a lényeg hogy megtapasztalja.

Ez egy lehetséges útja annak, hogy megismerd és megszelídítsd az egót és az elmét.

Ehhez nagy szellemi erő kell, és Miki most megélte.

És ez a lényeg. :)

Én pedig nem akarattal, hanem abszolút intuitíven "kattantam rá" szinte észre sem vettem. És attól függetlenül,hogy élveztem a meccset, láthatod, képben vagyok, tudatos a hozzáállásom, és örülök az eredménynek. A dolog nem rólam szólt és nem a dráma motivált.

Valószínűleg nem véletlen ez a találkozás sem, ezt a helyzetet tisztelni kell,még ha penge váltással is jár. Nincs vele a világon semmi baj. :) Minden helyzet tanít, egyik így, másik úgy.

Nem kell köcsögbe esni...:))

Namaszte

Ja és egy szinten minden játék, épp ez a lényeg, hogy ezt meg tudjuk tanulni.

Játszani csak az tud, aki már mentes a drámájától, az egója programjától, (abban a helyzetben),képes szemlélni és tudatosan használni az energiáit.

Magyarul nem szívja mellre dolgot, nem éli meg a reakcióit, és a viszonyuásában tudatos.

Attól, hogy valami fáj (az egónak fáj,mert csak az reagál és veszi magára a dolgokat), vagy harc, még nem rossz. A sebet, amikor kitisztítod, az is fáj, de segít és gyorsítja a gyógyulást.:)

Namaszte

Nem menekülsz :)))

Itt már nincs mód további lavírozásra...
Éld meg önmagad, és ne egy képzelt önmagad...

Olvasd el amiket írsz. Nagyon tanulságos...

Mi a bajod a játékkal? Szerintem teljesen félreértesz.

És honnan tudod, hogy én mennyire élem önmagam?

Egyébként még soha nem éltem ennyire.

A játék nem felelőtlenséget jelent, hanem azt, hogy a sorsunkat szeretettel és alázattal elfogadván, mentesítjük magunkat a személyes érdekeinktől, és örömmel játsszuk a szerepeinket, élünk a lehetőségeinkkel, és képességeinkkel, amik között ott van a döntés és a teremtés, amiben benne van a határtalan szabadságunk, h képesek vagyunk a szellemünkkel azonosítani magunkat és nem a testünkkel.

És közben tanuljuk mindezt szeretettel tenni.

Egyébként az összes nagy tanító ezt tanította, úgyhogy tovább nem is ragozom, aki nem hiszi, járjon utána. :)

Namaszte

Ha már a nagy tanítóknál tartunk ,akkor ők a játék ,,Lillá'' alatt nem ezt értették ,hanem egészen mást:)

,,Minden játékból van,minden játék,mindennel és mindenkivel játszanak,vagyis játszik a Játékos,és a Játék Ura.....
...Vagy játszanak velem-mint a játék egyik tartozékával,vagy bábjával-vagy pedig én magam vagyok a Játékos,a Játék Ura.''

Szóval itt nem a mi kis játszadozásainkról van szó egymás között:),hanem ahogy velünk ,,játszanak'',/sokkal magasabb erők:)/,és nem hiszem,hogy a mi szintünkön még tudnánk uralni ezt a ,,játékot',hogy úgy vegyünk részt benne,mint a Játék Ura,mert akkor mi lennénk Isten:)

Szóval a Lillá erről szól a ,,nagy tanítóknál'',nem a mi kis emberi játszmáinkról.
Ezekkel egyébként sem foglalkoznak a ,,nagy tanítók''.
Bocsánat ,de ezt már nem állhattam meg:D

Ha képes vagy abba a tudatszintbe helyezkedni, aki a játékos akkor te játszol, vagy talán pontosabban látod magad játszani...... :)

Ezt lehet a sorselfogadás egy fajtájának is hívni.

Jó és rossz történik, de te mindig a középpontban vagy, elengedve az összes köteléket, semmi se húz és von be, sem gond-, gondolat, sem érzelem. Átélsz, és elengedsz, örülsz és elengedsz, mindig ott vagy és akkor, bátran önmagaddal és másokkal.

Nem térít el mások befolyása, mert érzed magad, és mered azt tenni, azt a ritmust felvenni, ami a békédben, jó érzésedben van, mert nem reagál az egód az ő egójuk programjára, vagy időben észreveszed és kezelni tudod: tudatosan elengedni/nem azt az energiát élni.

teljesen szabad vagy, tervezel, de elengeded a megvalósulás útjait minden pillanatban újra, és döntesz és választasz az adott pillanatban, amikor valóban ott a döntés ideje, és nem előbb - ezzel megvalósítasz.

Ez a lét könnyűsége, amikor a szellemeddel egy szinten operálsz
és ezért könnyű, és ezért "játék"

nincs vesztenivalód, tudod, hogy az élet minden egyes pillanata ajándék, ezért felelősséggel fordulsz ezek felé a pillanataid felé, a felelősség pedig azt jelenti, békével és szeretettel, alázattal az élet akarat iránt, nem sietve, nem túl sokat, de amit kell akkor és ott megteszed.

A legerősebben a mentőben éltem át ezt a tudatállapotot. Amikor felhívtak, annyi időm volt "lelkizni", meglepődni, meg izgalomba jönni, meg elkezdeni futtatni az egóm programját, amíg bekísértem a kisfiam az iskolába. Szerencsére fel voltam készülve teljesen szellemileg és lelkileg, és ez ott derült ki. Akkor vizsgáztam az elmúlt négy-öt év tanulásából.

Amikor beérkeztem, egyszer csak kapcsoltam, hoztam egy döntést, hogy most "kilépek" nem tudom ezt jól megfogalmazni, és tudtam, hogy most nekem kell átvenni az irányítást, tudatosan viszonyulni, mert ez mindenki másnak is fontos. A kisfiamhoz fordultam és azt mondtam, kicsim képzeld, felhívtak, és mehetek Pestre meggyógyulni. És neki felcsillant a szeme, és láttam, hogy örült. Mondtam, hogy jön érte az apukája, és amikor már bejöhetnek a kórházba, találkozunk. Átöleltem és eszembe sem jutott semmi rossz gondolat, de semmi jó sem azzal kapcsolatban, vajon látjuk e egymást még. Tökéletesen középen voltam. Önmagammal, a valódi énemmel, a szellememmel, aki számára nincs jó és rossz, csak a pillanat van, mert nem a duális törvények szerint működik. Ráéreztem, méghozzá tudatos döntéssel, és hagytam, hogy "vezessen". És érdekes módon, ahogy én a helyemre kerültem (ami természetesen nem egy hely, hanem egy belső állapot), mindenki más is, beleértve a kisfiamat és az apját, a szüleimet, a volt páromat, aki azonnal újra mellém állt kérdés és kérdezés nélkül, és olyan szinten működött a dolog, hogy az intenzív osztályon beengedték, és ott gyógyított, ahová egyébként senkit sem engednek be...:) Ha a helyeden vagy, minden támogatás, erő, társ, és bőség amire szükséged van megtalál, bármilyen képtelenségnek is tűnik, mert képtelenség csak az elme számára van.

Minden úgy ment, mint a karikacsapás, mintha repítettek volna. Semmi félelem nem volt bennem, tudtam mi a dolgom, és semmin, semmin egy percig sem molyoltam. Örültem. És a dolgok történtek, mentek a maguk útján, és én tudtam, de nem az agyammal tudtam, éreztem, de nem az érzelmeimmel éreztem, hogy most minden a legnagyobb rendben van. És nem érdekes, hogy hogy lesz és mint, eszembe sem jutott, hogy lehet hogy ez csak egy riasztás (van hogy útközben kiderül, hogy mégis egy másik kapja aznap a szervet, mindig több embert hívnak egy ilyen esetben), A félelemnek a leghalványabb szele sem érintett meg. Ellenkezőleg, tejes biztonságban éreztem magam, miközben tudtam, hogy lehet h másnap már nem leszek, hogy ez is benne van a pakliban. Nem akartam különösebben semmit. Elfogadtam, hogy így van ahogy van és várakozással néztem a történtek elébe, mint egy kíváncsi kisgyerek. Minden újabb hírnek, ami arról szólt, hogy nőnek az esélyeim, örültem, de nem kérdeztem. Mindenkivel úgy kommunikáltam a telefonon, hogy megnyugtattam őket, és érezték, hogy jól vagyok, és erős vagyok, és "kézben tartom a dolgokat". Valójában csak tudatosan viszonyultam egy bizonyos tudatszinten.

És végtelenül könnyű volt.

Ez a rezgés akkor tudatosult bennem és megerősödött a műtét után, és azóta is az a feladatom, hogy erre figyeljek. Most már meg tudom különböztetni attól, amikor az elme, vagy az ego akar belehajtani valamibe és tudatosan visszatérek ebbe az állapotba, BEFELÉ FIGYELEK. Folyton.

Erre tanítanak a legkisebb napi teendőim, feladataim, hogy mit és mennyit egyek, mikor induljak sétálni, és HOGYAN, merre menjek, hogyan kommunikáljak a szüleimmel. ez az energia harc nélkül képes nem beengedni az enged az ego befolyását, sem a sajátomét, sem másokét, egyszerűen csak teszi a dolgát és elengedi a többit.

És onnan lehet tudni, hogy abban vagy, hogy boldog vagy, anélkül, hogy különösebb okod lenne rá. Fel vagy töltve és minden perc egyre jobban tölt. Béke van és öröm, és könnyűek és kényelmesek a dolgok, miközben te is folyamatosan aktív vagy, de sohasem sietsz. A dolgok történnek és megoldódnak és te mindig ráérzel, hogy most mit kell éppen megcselekedned, mi az, ami ott, a te faladatod, abban a pillanatban.

Ez a Flow. Amikor a flowban vagy, a szellemeddel vagy, a mostban, elengedően és elfogadóan, aktívan, de szemlélőn. nem Te irányítasz mindent, de aktív részese vagy életed játékának, és a döntésedből, erődből, és tudatosságodból vagy nyitott önmagad azon , isteni részére, amely vezet.

És bármi furcsa, igen, lehetünk mi Isten, de nem úgy, hogy annak nevezzük ki magunkat, hanem ügy, hogy átadjuk magunkat ennek a kapcsolatnak és engedjük, hogy az vezéreljen az intuíción, a szereteten, az örömön, az erőn, az inspiráción keresztül.

És játszunk: benne és Általa - Vele egységben, és nézzük az Ő szemeivel, ami már a miénk is: magunkat játszani.

Namaszte

"Játszani csak az tud, aki már mentes a drámájától, az egója programjától,"

a játszás ugyanúgy egó-program, mint a drámázás. Csak egy másik.

Köszönöm a dicséreteid, egyre nagyobb az öröm bennem, hogy ennyire egyértelműen egészségessé váltam. Végre megerősödtek és előjönnek a férfienergiáim, ami persze nem jelenti azt, hogy a nőit nem tudom megélni. (Sosem volt rájuk panasz...:)

csak Te nem ezt hozod ki belőlem. :)

Sajnálom, de amíg egózol, képtelen vagyok megállni, hogy ne lyuggassam szitává az agymenéseid...:)

Ha szeretnél kapni a női energiáimból, bánj velem több tisztelettel, és vedd észre, hogy jobban jársz, ha megvizsgálod, amiket mondok, mert nagyos sok értékes információt kaptál tőlem, és másoktól is itt ezen az oldalon, ami mellett elrohantál a dühöd, sértődöttséged, indulataid, bizonytalanságod, önbizalomhiányod, ítéleteid és nem-látásaid miatt.

Ez mind nem baj.

De vedd észre, hogy szeretnek itt Téged, és azért piszkálnak, hogy felébredj ebből.

Ezen is átmentem, és éppen az Erika volt az (ezúton is köszönöm), aki hasonlómódon packázta az egóm akkoriban itt az oldalon,mint most én a tied.

És ez egészen addig fog így menni, amíg egózol, meg vádaskodsz meg indulatoskodsz, reagálsz meg okoskodsz,meg amíg élvezetem lelem benne, és el nem unom,hogy nem vagy hajlandó megállni,és visszanézni, hátha tényleg nem azért csinálom,mert rosszat akarok neked.

Tudod, ha valaki úszik a mocsarában és jól érzi magát, azt csak kicibálni lehet, ami nem egy kellemes művelet. De a szeretet egy ideig próbálkozik.

Ha nem akarod, úgysem tehetek semmit.

Én,akkoriban azt választottam, hogy megálltam, és visszanéztem, alázatot gyakoroltam, és megvizsgáltam a kritikákat.

Évekig tartott, de megérte.

Egészen más ember lettem.És utólag hálás vagyok a cibálásért. Ha nem lettek volna cibáló emberek, már nem élnék. megölt volna az egóm.

Hidd el,senki sem akar neked itt rosszat, és hagyd már abba ezt a kisgyerekes viselkedést, hogy könnyebb legyen szót érteni végre veled. :)

Namaszte

http://youtu.be/ZvJbpfHCczc