Miért akarnak URALKODNI a Nők? És a Férfiak miért nem?
Az utóbbi időben egyre több Dominálni, Parancsolgatni, Irányítani és Vezetni, Uralkodni akaró, Hatalmaskodó (Úr?)Nőt láttam a környezetemben... akik megpróbálják ELNYOMNI a férfiakat, és az alá-fölé rendeltségre "esküsznek", ahelyett, hogy Harmóniában, 50-50%-os mellérendeltségi társas, partneri párkapcsolatban akarnának élni... Egyre többször merült fel a Kérdés bennem: De vajon miért akarnak Uralkodni a Nők? És ez az Uralkodási-Igény, Hatalom-Vágy miért van egyre inkább kihaló félben a Férfiakból? Akik már nem akarnak uralkodni és dominálni, csak egyszerűen szeretni akarják a Nőt és Harmónikus, Egyszerű, Nyugodt, Kiegyensúlyozott, Boldog, Kellemes, Szeretet-Teljes Párkapcsolatban élni... Nem harcolni és rivalizálni... Csak Szeretni és Együtt Örülni... Nem együtt Őrülni... hanem Együtt Örülni... ;-) Szerinted?
Miért AKARNAK URALKODNI a Nők?
És miért nem akarnak már uralkodni és dominálni a Férfiak?
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Biztos vagy te benne, hogy van mit és hová?
Nincs érkezésem hozzá, hogy megosszak veled bármit is, mivel neked csak az a lényeg, hogy te végül jól jöjjél ki belőle.
Szerintem mi itt ezen a szájton nem ezért osztjuk meg egymással nézeteinket.
A kérdés az, hogy te felvállalod e magad? A Csizike a te neved? Nem, akkor meg miért szekálsz ezzel másokat?
Az Igazság az, hogy megbántam az előző levelemet, és szerettem volna mielőbb gép-közelbe kerülni, hogy kitörölhessem, mielőtt Te (vagy Bárki Más) elolvashatnád...
De sajnos lecsúsztam róla...
Biztos Te is jártál már úgy, hogy valamit leírtál és elküldtél, vagy kimondtál... mert akkor azt érezted és gondoltad és úgy tartottad helyénvalónak... aztán egy másik pillanatodban és lelki/Hangulati-Állapotodban már másképp tekintettél vissza erre az egész dologra... és megbántad... rájöttél, hogy a mai eszeddel már másképp csinálnád...
De ekkor már nem tudsz visszamenni az Időben és megmásítani...
Csak maximum egy szép nagyot ásítani... ;-)
Ma többször is eszembe jutott, hogy hát ezt a "neves" dolgot is kár volt beleírni... mert hát aki be is írja "a nevét" az is általában csak egy felvett (ál)név... tehát szinte teljesen mindegy, hogy van-e ott egy név, vagy nincs... meg ilyen alapon akár beírhatod azt is, hogy Gipsz Jakab... és akkor mi van? Nem mindegy?
De. Teljesen.
Néha, amikor velem csipkelődnek, vagy "beszólogatnak" kedvem van ezt a dolgot visszazúdítani... de rájöttem utólag több ilyen írásom kapcsán is, hogy kár volt, és sajnálom... mert ez valamilyen szinten Negatív Energiákat tartalmaz... És én meg azt szeretem, ha Pozitív Energiák rezegnek... és Harmónia, Béke és Szeretet vibrál tisztán körülöttem és az Életemben...
Néha késztetést érzek rá, hogy rápirítsak a Másikra, aki rám próbál meg pirítani, csak úgy ébresztőleg, hogy vegye már észre magát... és a Játszmázását...
Aztán mindig rájövök, hogy kár volt... mert jobb a Béke és nem kell a Harc...
Nem kellenek a Játszmák...
Éljünk inkább Békességben és Szeretettel Egymással, és főleg Magunkkal.
Úgyhogy még egyszer elnézést szeretnék kérni Tőled ezért a bejegyzésért... és Ezer Bocsánat...
Nem akartalak megbántani...
Tudom, hogy a Harc csak további, újabb Harcot szül...
Amilyen az Adjon Isten, olyan lesz a Fogadj Isten is...
Ezen azért érdemes néha (sokszor) változtatni... A "Ha megdobnak Kővel...dobj vissza Kenyérrel" elv szerint...
De az Ember annyi mindent nyel be folyamatosan, hogy azért Mindent és Mindenkinek a Végtelenségig már nem hajlandó...
Mindennek van egy egészséges határa...
Néhány válasz-reakció a leveledre:
"Biztos vagy te benne, hogy van mit és hová?"
Igen. A Jelek ezt mutatják.
"Nincs érkezésem hozzá, hogy megosszak veled bármit is"
Nem is kell. Ha nem szívesen válaszolsz egy kérdésemre, nem kötelező.
Ez is csak egy Lehetőség.
És a kérdéseimet első sorban nem azért szoktam feltenni, hogy ide válaszoljanak rá... hanem azért, hogy odabent, legbelül, Önmagadnak... hogy ott mocorogjon egy kicsit és mozgasson meg valamit... és hozza a Felszínre azt a Választ... ami az Igazság azzal a bizonyos dologgal kapcsolatban...
És hogy ez a Válasz tudatosodjon benned, mert ez a Te Válaszod... Benned... Önmagad számára...
És csak ez a fontos.
És ha még ide is leírod... hogy Mások is tanuljanak/okuljanak belőle... az már csak a Bónusz... a hab a Tortán...
Hiszen végül is mit veszthetsz?
Pláne név, azonosság és identitás nélkül?
Senki sem tudja Ki vagy?
(Megsúgom: Szerintem Úgy Isten-Igazából Még Te Sem... ;-)
Nem mindegy, hogy kitárulkozol-e és megosztasz magadból valamit, vagy sem?
Mi hátrányod származhatna belőle?
Persze, ha nem akarod... hát ne tedd...
Nem erőszak a disznótor... csak a disznónak...
"mivel neked csak az a lényeg, hogy te végül jól jöjjél ki belőle."
Ez egy Óriási Nagy Tévedés.
Fogadjunk, hogy Nő vagy! ;-)
Azok szoktak mindent így kiforgatni és félreérteni... ;-)
Egyébként meg, ha Téged az zavar, hogy bárki is jól akar kijönni egy szócsatából, akkor Te miért akarsz jól kijönni belőle, és odamondogatni a Másiknak és "rápirítani"?
Miért Játszmázol?
Nekem, ha nem tudnád, még csak véletlenül sem az a Lényeg, hogy én jól jöjjek ki egy ilyen kis szócsatácskából és szópárbajból...
Néha provokatívat kérdezek DIREKT, és provokatívan válaszolok... mert AZ ÉRINT MEG, az nem lesz közömbös... az nem fog elsuhanni csak úgy melletted... "olvasatlanul"...
Ami arcon vág, arra felfigyelsz, abban felbuksz...
Amellett nem tudsz elmenni csak úgy szótlanul, mintha ott sem lenne...
Csak az tud felháborítani és csak azt fogod kikérni magadnak... ami megérint Benned, Rajtad egy Érzékeny Pontot... Ami benyom Rajtad egy Gombot...
És Te mivelhogy "Gép" vagy... (nem vagy elég TUDATOS) önkéntelenül is reagálsz...
Nem Te nyomkodod a Gombot, hanem a Gomb nyomkod Téged...
Ezekre a Fájó pontjaidra, Megoldatlan Problémáidra/Feladataidra akarják ráirányítani a figyelmedet és a TUDATOSSÁGODAT a Provokatív Kérdések... amelyek "kezelnek", néha megbántanak, fájnak, és az arcodba taposnak... hogy ÉBREDJ MÁR FEL! VEDD MÁR ÉSZRE! BOTOLJ MÁR FEL BENNE...VÉGRE! ;-)
És ahogy írtam, nekem nem az a fontos, "a lényeg", hogy nekem válaszolj...
A Lényeg az, hogy magadnak válaszolj...
De magadnak is csak akkor, ha kedved tartja...
És minél jobban ellenállsz annak, hogy válaszoljál és elzárkózol előle (ha másért nem, hát dacból/egoból), valószínűleg annál fontosabb lesz majd ez a Válasz Neked... amikor eljön az Ideje... hogy Be merd vallani Önmagadnak is... Amikor már szembe mersz és hajlandó vagy nézni a problémáddal... és Feladatoddal...
"Szerintem mi itt ezen a szájton nem ezért osztjuk meg egymással nézeteinket."
Hogy itt ezen az oldalon ki mit miért tesz és ír... és hogy az jó-e, és helyén való-e így, azt nem a Te feladatod és dolgod megítélni...
Hacsak nem Te vagy a Huszti Sanyi... ;-)
Te csak eldöntheted, hogy valamit elolvasol-e... és hogy válaszolsz-e rá, fűzöl-e hozzá bármilyenféle véleményt vagy nem...
Persze Véleményed lehet mindenről és mindenkiről...
Hogy ez vagy az idevaló-e vagy sem...
De ez csak a Te Véleményed... és semmi több...
Nem több... és nem is kevesebb...
Minden nem szól mindenkihez...
De akihez szól... azt megszólítja, megérinti... hidd el...
Abban, hogy elolvasol-e egy írást itt, ezen a szájton, és hogy válaszolsz-e rá, illetve hogy mi a véleményed az adott írásról vagy annak az írójáról, mind mondanivalóját tekintve, mind a stílusát, és egyebek... teljes mértékben a Szabadságodban áll.
És hogy a Véleményednek hangot adjál, az is...
De hogy itt ki miért szokott összegyűlni rajtad kívül, mit élvez és mit nem, mire kíváncsi és mire nem, mi érdekli, és mi nem... azt hagyd meg Mindenkinek Egy(én)enként...
Aki nem akarja: nem olvassa el amit írok.
Kit érdekel?
És aki nem akar: nem válaszol rá és nem fűz hozzá kommentárt...
Na és? Akkor mi van?
És ha válaszol rá, akkor is?
Nem mindegy?
Úgyis csak a Saját Válaszaink a Mieink... és csak azok szólnak nekünk igazán.
Ez az egész itt csak egy kis kellemes időtöltés (és néha pótcselekvés)...
Se nem több, se nem kevesebb...
Mindenkinek más és más... okból... ;-)
És az Mindenkinek a Szíve joga, hogy mit kezd a Saját Szabad Idejével - Energiájával... hol és hogyan lazít, szórakozik és kapcsolódik ki... és hogy hová és mire teszi le a Voksát.
Senki nem kötelez(het) semmire.
Jogodban áll DÖNTENI és VÁLASZTANI.
Mint az Életedben MINDENBEN.
Ez itt egy ilyen Szabad Világegyetem.
A Lehetőségek Bolygója.
"A Csizike a te neved?"
Részben.
Ez egy becenév és egy "művésznév" is egyben... ahogyan szoktak is szólítani Egyesek...
De ha teszem azt az szerepelne az anyakönyvi kivonatomban, hogy Kovács Béla... az sem jelentene semmit... mert én nem egy Kovács Béla vagyok...
Az csak egy név... két szó... amiből van tízezer...
És ami én vagyok... az leírhatatlan... ;-)
"Nem, akkor meg miért szekálsz ezzel másokat?"
Igazad van. Ezzel kezdtem a levelemet.
Valóban utólag már beláttam, hogy ezt hülyeség volt...
De tudod milyen ez a cyber-világ...
Ha már egyszer lenyomtad az Enter gombot... néha nincs visszaút...
Akkor és ott, abban a Pillanatban ez a levél Helytállónak tűnt...
Utólag rájöttem, hogy nem az... mert amit én Neked adni szeretnék, így a távolból, ismeretlenül is... az nem ez...
Hanem ennél valami sokkal Szebb...
Vagy Semmit...
És ennél még a Semmi is Szebb... ;-)
A Rossznál a Semmi(lyen) is Jobb... ;-)
"A kérdés az, hogy te felvállalod e magad?"
Amennyire Itt és Most tudom, annyira Igen...
Hidd el, dolgozom az Ügyön... ;-)
Teljesen akarom...
Teljes Egészemben...
Csizike ;-)
Szia Csízi!
Ahogy Névtelen, úgy én is (Almás :-) ) szeretek néha visszapattíntani egy egy megjegyzést, s lehet hogy igazad van, ezek azok a fricskák, amik igazán elérnek, megérintenek. Hisz a közömbös, engem nem érintő kérdésekkel miért szócsatáznék? Érdekes ebből kiindulva keresni a válaszaimben magamat.
Egy kis "egymást kioktatjuk" stílus itt többekben benne van, már kiismerhető a szódfordulat is, amivel ennek az élét néhányan tompítani próbálják, de azért tanítónak hiszik magukat. Ez nem baj, hisz hiába akar engem valaki tanítani ha én nem akarok tőle tanulni .
Talán Te vagy aki leginkább úgy írsz hogy csak kérdezel, nem okosítasz, de mint már próbáltam elmondani neked, ebben meg épp ez a közömbösségnek ható elfogadás zavar kissé engem. De miért is ? Ha ez zavar, ez érint meg ?
Talán mert az ember inkább szeretne némi ellenszenvet érezni a másiktől, mint közömbösséget. De persze tudom, Te ezt nem közömbösségből teszed, írod, hanem a másik szabadságának tiszteletétől indíttatva. Ugye ? De hogy fejezed ki a másik felé hogy szereted, de szabadon is hagyod akaratával ? Megérti ezt a másik ? Biztos ?
Szóval értelek Téged is, de azokat is, akik kifogásolnak.
De csak azért írtam ezt le, mert tudom, kellő súllyal tudod kezelni hozzádszólásaimat! :-)
Üdv: Almás
u.i.: Lehet holnap átgondolom, s törölni szertném ezt az írásomat, bár... :-)
Csizike kérdései neutrálisak (személytelenek), ill. annak tűnnek. Hiszen jó szerzőktől származnak. Olyanoktól akiket mi is olvasunk. Ettől még nem vagyunk mesterek tanítók, de sokan mások sem azok.
Névtelennel együtt én is inkább a visszapasszolók közé tartozom, no nem azért mert a tanítások idézésével nem értek messzemenőkig egyet. Csak nekem nem illik ösze az, hogy valaki tanító szineiben tetszeleg, miközben azt vallja, hogy más az elmélet és a gyakorlat. Valahányszor a lényegre tér valaki.
Üdv!
Hédi
hogy a látszat néha csal.
Kijött belőled! És? "mit veszíthetsz vele?" Ilyenkor jön ki az ember valója, amikor úgy első kézből odamond. Amit később átgondol, belegondol az már termék. Akkor már végiggondolod a megállapításod következményét és annak fényében módosítani akarod. Mert nem passzol a hirdetett elmélethez....
Az igazi mindig az ami kibukik. Ne gondold át! Add magad! És nincs utólag, csak az a pillanat van! Tanár úr, már nem emlékszik rá?
Egyébként nem emlékszem rá, hogy csatáztunk volna; te irtál és megirtam a véleményem, hol itt a szócsata? És ha jól olvasom, akkor az utolsó szót épp te vindikáltad magadnak.
Szia Csizike!
Képzeld, csak most találtam meg a válaszod..
Olyan szinten el voltam választva a válaszadás lehetőségétől, h egyszerűen nem adta ki a program ezt az írásom, amikor rákattintottam. Annyira meglepődtem, h később többször ellenőriztem, és semmi. Mintha eltűnt volna. Azt is hittem...
Ilyen furcsa véletlenek vannak.
Csak azért nem mentem bele a szellemi részbe, mert elég sok port, érzelmeket, indulatokat és egyebeket kavartam itt az elmúlt hónapban, amikor nagyon ráértem, és sokat írtam. Sokan sokféleképpen nem örültek a meglátásaimnak, mert nagyon nem értenek egyet.
De örülök, hogy te kíváncsi vagy.
Bevallom, talán azért is nem mentem bele ebbe a részbe, mert magam is tanulás fázisos vagyok rendesen. de ilyenkor mindig sokat tudatosítok.
Tehát a nők szellemi szerepe:
A nő a kör, a teljesség, a passzivitás, a van, a dolgok vannak elfogadója, az Élet lehetősége, maga, a mag, a türelmes várakozó, a stabilitást hajlékonyságával teremtő, az, aki elfogadja a szellemi irányítást, ugyanakkor annak az alapja. A dolgok kezdete és vége.
És persze nem a testről és a nemiségről beszélek, az mindennek csak analógiája, alacsonyabb szintű tükre, amiben kicsiben meg lehet élni e minőséget (minőségeket).
Aki azonban tudatos, tudja, a teste csak eszköz, a nemisége, és az agya, amely a nemiségének megfelelő sajátosságokkal működik csak ruhái szabad szellemének.
Aki e tudatossággal és szeretettel használja nőisége erejét, az "istennő". Ahogy az emberi nő szelleme életet adhat egy gyermeki testnek, úgy születnek a szellemek is magasabb szinten. A születés, és a szülés, a teremtés női minősége.
Magasabb szinten, mint az emberi szellem, ugyanúgy az egyesülésből születnek új világok, melyben a női minőség (itt. Yin) a teremtő, a férfi (Yang) az "ihlető".
A Yang tudás, a Yin bölcsesség, a Yang az ige, a Yin csend. A Yang harc és út, a Yin türelem és megérkezés. A Yang a haladás irányának tudása, a Yin az "ott vagy ahol lenned kell" megélésének bölcsessége.
Mindkét minőség bennünk van. Mégis, testi szinten általában csak egyikkel rendelkezünk. Lelki szinten szintén, ami a testihez kapcsolódik (gondolkodás, érzelmi intelligencia...stb). És szellemi szinten ugyanígy dominál bennünk valamelyik a kettő közül. A Yin férfiak általában érzékenyebbek, finomabb, rugalmasabb, vagy puhább felépítésű a testük, beszédesebbek és gyakrabban vonzódnak spirituális úthoz. Ha szerelmesek, olyanok, mint a lányok, fontosabb nekik a lelki kapcsolat a testinél, ragaszkodóak, közlékenyek, kimutatják az érzelmeiket, megosszák a gondolataikat, kíváncsiak..stb. A Yang-szellemű férfiak "machosabbak", jobban kötődnek az anyagi világhoz, de magabiztosan el is igazodnak benne, simán elválasztják a szexualitást az érzelmektől, lepattognak róluk a "lányos" finom rezgések. nekik tanulniuk kell a magasabb rezgések finomságának érzékelését. Általában "fölösleges bonyolításnak" tartják a spirituális utat.
A Yang nőkben hihetetlen erő munkál. Az inspiráció vezeti őket egész életükben annyira, hogy testükhöz kapcsolódó női feladataik gyakran háttérbe szorulnak. Férfiakat meghazudtoló energiával, éberséggel és leleményességgel oldanak meg élethelyzeteket, ugyanakkor rendelkeznek a női test alkatából fakadó lelki és érzelmi érzékenységgel és sokrétűséggel, ami azonban nem irányítja őket. A szellemi útban odaadóak és kitartóak. A Yin nők a "nő-nők". Testük és szellemük is nő. Bájosak, érzékenyek, és gyengék. Védelmezni-valók. Tele vannak női praktikákkal, mert valamivel ellensúlyozniuk kell az erők hiányát. Ugyanakkor rendelkeznek az igazi "női bölcsességekkel" is: türelmesek, és figyelmesek és passzivak. A Yang férfiak álma. :)
Természetesen mindenkiben ott a Yin és a Yang is szellemi szinten. Mindenki Isten. De valamelyik minőség általában születésünktől fogva dominál. És amikor a másikat is megleljük és kiegészítjük magunkban, akkor szűnik meg a "milyenségünk" teljesen, akkor válunk teljessé, és semmitől sem függővé, akkor nincs már szükségünk társra, szexualitásra, tudásra, stb, mert nincs szükségünk a "másik felünkre", mert már ott van velünk. (És végig ott volt, csak meg kell lelni, tudatosítani és élni, ami a földi út része) Akkor vagyunk a körben a pont. És ezzel elhagyhatjuk a földi létezés körforgását.
A földi létezésen túli tudatszinteken is van teremtés, születés, amelynek csak apró tükre a mi világunk, ahogyan a szexualitás is csak porszemnyi analógiája a teremtés erői egyesülésének. A föld testét szülő "Ős-anya" női princípium, egy hatalmas erő, amely egész világokat szül. A "Világok Anyja" Minden Létező szülőanyja (a női Brahman), amely teremti a szellemeket, a lelkeket és a testeket is. Yint, és Yangot. Mindent.
Ez már személyes megfogalmazás, de férfit és nőt is a nő szüli, és teremt teljes kapcsolatot vele felnőtt koráig. Ezért a nő hatalma és felelőssége óriási. Ez a feladat passzívvá teszi, de csak testi, lelki szinten, a hétköznapi élet egyes színterein. Szellemi szinten továbbra is porondon van, ő az alap, a háttér. A stabilitás az örökmozgó férfi-szellem mögött. A "bármi lehetséges" tudása a kiválasztott irány akarása, dinamizmusa mögött, hogy az soha ne váljon túlságosan merevvé, elzárkózóvá, kizáróvá, mindig rendelkezzen a teljesség látásával még ha egyes utakat ki is választ. Ezért van, hogy a bölcs nő, úgy, mint egy bölcs anya tudja segíteni a férfit. De csak az a nő, aki ismeri magát és a világot. Aki tudatos, és szeretettel él, mert felismerte, hogy a szeretet a legnagyobb tudás és erő. Az a nő, aki ismeri a helyét és a szerepét. Ugyanakkor egy bölcs nő jó uralkodóvá/vezetővé is válhat, ha megfelelő férfiakkal veszi magát körül. Mert szellemi szinten mindkét látással rendelkezik.
A férfi célirányos. A nő mindegyik irányt láthatja. Egy nő tud erős férfi lenni. De egy férfi nem tud erős nő lenni. Egy nő tud működni a férfiak világában, ha elfogadják és megbecsülik, mert beáll a háttérbe, és szeretettel szolgálatba állítja az erőit a közös célok érdekében. De tud vezető lenni egy matriarchális társadalomban, ahol a férfiak szabadok, a nők segítői, és a nők szervezik az életet.
Egyetlen helyzetben nem tud működni a nő: ha elnyomják a szellemét. Ha nem becsülik a szerepéért, amit önként vállalt. A nő az odaadásával tartozik legyen bár vezető, vagy háttér. Az elfogadással, a befogadással és az elengedés tudatosságával. A férfi a megbecsülésével, a hálával azért, mert elfogadták, elengedték, szabadon, odaadóan szerették.
Remélem, kitűnt, hogy nem a szexualitásukat önző célokra felhasználó, manipulatív, nem-tudatos nőkről írtam, és arról hogyan dőlt dugába számos birodalom a történelem során ilyen helyzetek miatt. Az nem az a női irány, amiről írtam, az csak az ego irányító vágya.
Egy jó metafora (nem minden szempontból, de bizonyos szempontokból) a sakkfigurák metaforája: a Király, a pont. Aki bizonyos irányokba halad. Nincs teljhatalma, de ő képviseli a rendíthetetlen erőt, ő a tölgyfa, amely azonban, ha egyszer megrendül, és kidől, mindennek vége. A Királynő a kör, mert körbejár a táblán, minden irányba haladhat, földi hatalma teljes, és azt a Királyság szolgálatába állítja. Hajlékony, alkalmazkodó, mint egy nyírfa, sokkal nagyobb erő, leleményesség és kitartás kell a "kiiktatásához", mint a Király legyőzéséhez. Ha a Királynő elvész, gyakorlatilag védtelenné válik az ország, de a "szelleme", a Király még él, tehát létezik. Új testet építhet. A Királynő ugyanakkor, bár könnyebben maradhatna fenn egymaga, minden erejét felhasználja arra, hogy védelmezze a Királyt és szolgálja a hódítást, és általában elvész, mielőtt mattot kapunk..
A legjobb az egészben az: minden mi vagyunk. Minden vagyunk és bármi... Nő és férfi, Király és Királynő, Isten. "Világok Anyja".
Csak leljünk rájuk. Önmagunkban.
Namaszte
Egyik korábbi írásodban hatalmas felfedezést tettél - amivel valóban elég nagy "port" kavartál fel - rájöttél, hogy nincs isten. Most azt írod : "Mindenki Isten". Akkor mi most nem vagyunk?
A másik megállapításod ami előtt értetlenül állok: "Egyetlen helyzetben nem tud működni a nő: ha elnyomják a szellemét." Ezt egy kicsit elmagyaráznád nekem?
Üdv!
Hédi
Hello!
Ez a van Isten-nincs Isten téma valóban elég érdekes, és nem véletlen, h az egyik legnépszerűbb itt a Földön a gondolkodók, keresők között...
Én mindig a megéléseimről írok, amik ugye változóak. Még ugyanazt a dolgot is teljesen másképp élhetjük meg máskor, máshol, mással... stb.. Iszonyú mennyiségű változásban vagyok, talán ezért ez a zűrzavar..., ami egyébként nem az, csak a dolgok evolúciója...
Egyébként arra jutottam, (mint ahogy azt írtam is már előzőleg), hogy valószínűleg végső soron TELJESEN LÉNYEGTELEN HOGY VAN E ISTEN VAGY NINCS. :)) ez valami akkora óriási dolog...
Mert csak a megélés számít. Csak a megélés él, csak a megélésben (úgy értem Isten vagy tök mindegy minek nevezed megélésében) történnek a felismerések, a csodák, a gyógyulások....stb.
Bocsássátok meg nekem, ha mégis olykor ezen a néven illetem Őt/Magam/Önvalóm... és még sokféle módon nevezhetnénk...
Szerintem attól is függ, h megnevezzük-e, vagy nem, és hogy hogyan, hogy éppen mi a praktikus...
Itt egyszerűbb volt a két felünk kiegészülését, teljességét, kiegyensúlyozott megvalósulását nevezni így...
És van még valami: az egységünket is áltban így szoktam megnevezni. Itt is lehetnek kavircok az elmében, mert nehezen felfogható az a tény, hogy a valódi önvalónk (belső isteni énünk, akik valójában vagyunk a szociális és egyéb ítéleteinktől/vakságunktól mentesen) EGY MINDENKI MÁSÉVAL.... :))
de erről máshol írtam már...
Lehet, h most majd lassan átfogalmazódom a (belátom) kissé misztikus nyelvből egy talán kissé érthetőbbé... Nálam ez egy folyamat, remélem, azért ki tudtok venni belőle némi hasznosat... (Észrevettem, h van aki a misztikusat érti, szerintem ez amolyan típus kérdése is...)
Azért magadra ismertél valamiben az írásom kapcsán? (Kérdezlek, mint nő a nőt...)
A szellem elnyomása alatt azt értettem (lehet h ez is igazításra szorul) h a szerepben való kiteljesedés szellemi szinten leblokkolódik (áltban valamilyen társadalmi, kollektív előítélet, szabály, vallásos tilalom stb. miatt), és a nő egyszerűen nem tud ember lenni, egy teljes ember, egy teljes nő lenni, csak egy test és egy elme..., ami a megadott szabályok szerint működik.
Ezt tették a nyugati társadalmak a nőkkel (a kereszténységnek jó nagy szerep jutott ebben). és persze ahol a szellem elnyomás alatt van, ott annak lelki és testi szinten is következményei vannak idővel (meg társadalmi szinten is), és most éppen ezt szívjuk... (többek közt).
Embernek lenni hármasság: test-lélek-szellem. Ebben a minőségünkben vagyunk egyenrangúak, és a szellemünk egyformán szabad, és a tudatosságunkban egyforma csúcsokat érhetünk el: az "Isteninek" nevezett tudatosság az, ahol már minden más szintet (Lélek, test) HASZNÁLUNK (nyilván szeretettel jó esetben), és már nem határoz meg minket. Ekkor éljük meg legteljesebben a szellemünk erejét. Az, akinek korlátozzák társadalmilag ezt a szabadságát, soha nem válhat teljes emberré, (valódi, tudatos nővé, vagy férfivá) hacsak ő maga rá nem jön, hogy nem egészen úgy van az, ahogy tanítják...
Így érthetőbb voltam?
A porkavarást én más témára értettem... de érdekelne a por...:) nagyon :) Már nem emlékszem, kinek írtam válaszul a felismerésem...
Szép napot!
Namaszte
Gratulálok ehhez az íráshoz, nagyrészt még egyet is értek. Amit én magam kihagytam volna belőle: "A Yin nők a "nő-nők". Testük és szellemük is nő. Bájosak, érzékenyek, és gyengék. Védelmezni-valók. Tele vannak női praktikákkal, mert valamivel ellensúlyozniuk kell az erők hiányát. Ugyanakkor rendelkeznek az igazi "női bölcsességekkel" is: türelmesek, és figyelmesek és passzivak. A Yang férfiak álma. :)"
Az igazi Yin nő SEM gyenge (ahogyan a Yin férfi sem az). Amit a Yin-Yang kettősségével leírsz, az lényegében a kontroll, a hatalom-sebezhetetlenség kettőssége, amelyek teljes megélésükkel a végén a másik fogalomba csapnak át, abban olvasnak fel. Gondolom egyértelmű, hogy a Yang a hatalom, az erő, a Yin pedig a sebezhetetlenség, passzivitás. A többi meglátásod nagyrészt helytálló- bár meglátásaink is csak teremtések végső soron, a plasztikus valóság végtelenségében. Ezt sosem szabad elfelejteni. :)
Visszatérve: mint írod, a yin nő is teremtő ERŐ, ezért a yin nők a női praktikákkal közel sem az erőtlenségüket ellensúlyozzák. A Yin minőség más mint a Yang- de nem gyengébb. Sőt- elérve teljes fokozatát a Yang Yinné (is) válik, a Yin pedig Yanggá. A mester plasszikus lesz, sebezhetetlen, és passzív- az igazi hatalom teljes energiaminimummal képes létezni, és kiteljesedni, miközben már nem akar hatalmat senki felett, mert nincs rá szüksége. Így válik Yinné a végén a Yang.
A fordítottja: kiteljesedve a Yin minőség is hatalommá (is) válik, természetesen.
A legnagyobb hatalom ugyanis az önmagunk feletti hatalom.
A női praktikák mindig az elnyomott (tehát elnyomható, még gyenge, nem kiteljesedett yin, vagy yang- ahol természetesen az elnyomó is épp olyan gyenge!) nő praktikái. Nem a nemes, tisztelhető, szabad és szabadságot adó nőé.
Erről talán már írtam valahol. Mint ahogyan arról is, hogy az elnyomásban az elnyomó fél épp úgy rabbá teszi magát. Nem csak a rabszolga függ- hanem az őt elnyomó is. Talán még inkább. Ha a nők most el fogják nyomni a férfiakat, az csak abból fakad, hogy függnek tőlük, és szükségük van rájuk (épp úgy, ahogyan a férfiak voltak a nőkkel). De nagyon jó lenne már, ha egyre több ember arra a szintre törekedne, ahol nem függ (negatív értelemben!) a másiktól, és azt sem akarja, hogy tőle függjenek.
Elszomorít Ivan hogy ennyire ellenséges a Te világod...
Kívánom hogy egyszer láthass majd más,szebb valóságot!
Erika Szeretettel!....egy nö.
Egyedül rajtad mulik meddig szándékozol ilyen történetben szerepelni.;)
Üdv!Erika
Az élet nem más mint egy álom,
ha felébredsz egészem másnak látod.
Az életedben nincs semmi rejtve,
csak te bujsz falak mögé és lapulsz ott dideregve.
A nap akkor süt amikor csak szeretnéd,
miért van az hogy mégis gyakran borús az ég!?
Üdv!Erika
Az élet misztériuma a nőben van elrejtve .
A teremtésé a férfiban.
De mindketten alá vannak rendelve a Teremtő Istennek.
A férfi kiszolgáltatottabbnak tűnik ma , mint a nő.
Mivel a nőkkel bejáratták az emancipáció " csodálatos "
útját és már nem érti , mi a feladata természetszerüleg.
Azt , hogy az a boldogsága azt meg pláne nem !
Generációk nőttek fel ép és egész ( séges ) család nélkül.
Amikor Istentelenítették ezt a világot , a férfi mindent
elvesztett , amit Isten neki alapból adott.
Leginkább az identitását. Azt , hogy férfi.
Perifériára szorult és valóban csak szemléli , hogy az adott
nő éppen mit akar .Vagy részt vesz a játszmában vagy
arrébb áll.
A férfi nem engedheti soha , hogy a nő irányítsa .
És viszont sem. A nő sem engedheti ,csak már akkor
amikor mindketten elköteleződtek egy adott és
mindkét fél számára elfogatott értékrend mellet .
Az elköteleződés a kulcs . Mindenhez .
Ahhoz , hogy megtaláljuk identitásunkat és ahhoz is ,
tudjuk merre visz az útunk , és azon milyen értékek mellett
haladunk a végéig...
Minden társadalom legalapabb sejtje a család .
Csak , erre a lenagyobb és legalapvetőbb feladatra nem
készítik fel , sem a lányokat sem a fiatalembereket.
úá
Anyagi élvezet központúság és nő uralom.
Nagyon egyetértek az előttem szóló útkeresővel, és külön értékelem az Istentelenítéssel kapcsolatos meglátását.
"A férfi nem engedheti soha , hogy a nő irányítsa .
És viszont sem. A nő sem engedheti ,csak már akkor
amikor mindketten elköteleződtek egy adott és
mindkét fél számára elfogatott értékrend mellet ."
Akkor minek irányítás? És egyáltalán: a nő miért engedheti? Szerintem nem engedheti a férfi sem, és a nő sem. Vagy ha igen: hát vannak olyan emberek, akik szeretik ha irányítják őket, míg mások nem. Mindenki keressen hozzá passzoló társat.
Miért van a férfiaknak szükségük arra, hogy irányítani akarjanak? Ki kezdte az irányítást? És ugyanezért van szükségük rá bizonyos nőknek is.
Mert mindig voltak gyenge emberek.
A másság nem azt jelenti, hogy bármelyik is uralkodik a másikon. Az irányítás pedig csak akkor indokolt, ha a társ kifejezetten elvárja, és értékeli (ha férfi, ha nő).
Megideologizálni pedig bármit lehet. :) Csak én nem akarok, és talán jobb is így.
Szerintem a patriarchátus időkben nem volt annyi zsarnok, kegyetlen férfi, mint amennyi zsarnok és kegyetlen, érzéketlen nő van ma. Ma a humanista időkben könnyen összetévesztik a férfi következetességét, indokolt keménység, határozottságát, inkább értelem által irányított természetét a zsarnoksággal, kegyetlenkedéssel. Ez utóbbi sokkal inkább elterjedt azóta, hogy az előbbi (tehát az értelmes és pontosan a harmónia érdekében történő keménység és következetesség, vagyis az apai, felnőtt és felelős férfi, női mentalitás) már nem divat.
És érdemes megnézni nagy zsarnokainknak szüleit, általában zsarnok édesanyákat, nagyikat, dédiket találunk.
Kedvenc példám Nero császár, akinek édesanyja hozzáment a császárhoz (ekkor már megszülte a kis Nerot, valakitől), majd a császárral kitagadtatta annak saját fiát, aztán megölte a császárt. Ambíciós, önzetlen anyuka.