Miért akarnak URALKODNI a Nők? És a Férfiak miért nem?
Az utóbbi időben egyre több Dominálni, Parancsolgatni, Irányítani és Vezetni, Uralkodni akaró, Hatalmaskodó (Úr?)Nőt láttam a környezetemben... akik megpróbálják ELNYOMNI a férfiakat, és az alá-fölé rendeltségre "esküsznek", ahelyett, hogy Harmóniában, 50-50%-os mellérendeltségi társas, partneri párkapcsolatban akarnának élni... Egyre többször merült fel a Kérdés bennem: De vajon miért akarnak Uralkodni a Nők? És ez az Uralkodási-Igény, Hatalom-Vágy miért van egyre inkább kihaló félben a Férfiakból? Akik már nem akarnak uralkodni és dominálni, csak egyszerűen szeretni akarják a Nőt és Harmónikus, Egyszerű, Nyugodt, Kiegyensúlyozott, Boldog, Kellemes, Szeretet-Teljes Párkapcsolatban élni... Nem harcolni és rivalizálni... Csak Szeretni és Együtt Örülni... Nem együtt Őrülni... hanem Együtt Örülni... ;-) Szerinted?
Miért AKARNAK URALKODNI a Nők?
És miért nem akarnak már uralkodni és dominálni a Férfiak?
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
A HARC Már Eleve Gyanús.
OSHO mondta, "Ha Harcolsz (vagy ha belemész a Harcba), Már Eleve Vesztes Vagy.
Aki Harcol, Már Eleve Nem Lehet Győztes, Még Ha Nyer Is... Mert Az Már Eleve Vesztes..."
A HARC Eleve Valaki Ellen Irányul, és Nem Valakiért.
Aki Ellen Küzdünk és Akit Le Akarunk Győzni...
Azt Tényleg Szeretjük?
Mert Akkor Esetleg Inkább Felemelni Szeretnénk,
És Vele Együtt Szállni, Repülni...
Nem?
Csizike ;-)
Ne haragudj, csak átfutottam. Sok mindenről van szó- befogadás, erő, talán elfogadásra is célzol.
De gondolj bele: csak az tud befogadó is lenni, aki elég erős hozzá. Meg úgy általában. Az igazi erő nem kemény. Nézd meg a mestereket. Az igazi erő képes úgy befogadni, és elfogadni, hogy közben nem adja fel önmagát sem, és nem nyomja el a másikat. Szerintem ilyen az igazi nő. És az igazi férfi is. Meg úgy általában: az igazi ember.
Szeretném azt is megkérdezni, Ti Férfiak, hogyan látjátok? Ki az Igazi Férfi?
Buddhanita
Generációkon át szétrombolták azt a világot, melyben a Teremtő Isten volt legfelül, alatta a férfi és a nő.
Ez a teremtés rendje. Stálin kijelentette, 1939-re nem lesz Isten.
Az Istentelenített világban nem lehet senki és semmi AZ aminek teremtve van.
Vissza kell találnunk Istenhez a mi Teremtőnkhöz és megtaláljuk újra magunkat.
A férfi megérti a létezésének eredetét, célját és értelmét.
Ebben a nő csak akkor lehet segítője , amikor a nő is Istenben érti magát.
Létezésének eredetét, célját és értelmét.
a válasz Istenben van... volt... és lesz örökkön örökké...
Ahogy János Pál mondta : Jézus Krisztus nélkül az ember nem ismerheti magát.
Az istentelenített világban a férfi és a nő is elvesztette azt az arcát , melyet Istentől kapott.
A férfi teljes " pozícióvesztésben" van. Minden téren vesztésben érzi magát, mert valóban
megfosztott állapotban van. A teremtéskor kapott Istenarc nincs meg. Pedig Isten a Saját Képére
alkotta. Mindazt a férfinak akarja adni amit Ő birtokol. Örökösévé tette Isten az embert, h uralkodjon
ezen a Földön , de ne a saját elképzelése szerint , hanem A Teremtő Atya Örök Törvényei szerint.
Ezért előbb minden embernek Önmagát kell Isten Uralma alá helyeznie, mert egyedül nem tud változni. Csak Isten alakíthatja át , ehhez semmilyen technika, semmilyen meditáció nem elég. Ezt A Kegyelem
tudja csak véghez vinni az emberben. A legnehezebb elfogadnunk azt , h Rá vagyunk utalva , függünk Isten kegyelmétől. Az ember nem akar függni senkitől és semmitől. Szabad akar lenni. Nehéz megértenie
hogy a szabadsága az alárendelődésben van. Hiszen ez paradoxon.
A férfi és a nő is csak Istennek teljesen alárendelődve töltheti be szerepét. Csak Istennek alárendelődve
tudják - szabad akarattal immár - alárendelni magukat egymásnak. A férfi itt is " vesztésre" áll... ugyanis
a nő alárendelődése nélkül, a férfi nem rendelheti alá magát a nőnek. Mert előbb a férfi lett teremtve, mert
Isten így akarta. Nem engedelmeskedhet a nőnek csak úgy, ahogyan a nő éppen elképzeli...
Mert mindenek előtt Istennek kell engedekmeskednie...
A nő nem volt jelen a férfi teremtésekor. Nem ismerheti a férfit úgy, mint a Teremtője...
A férfi pedig aludt amikor Isten a nőt teremtette... A férfi sem ismerheti soha úgy a nőt úgy, mint
Teremtője.
Isten zseniálisan úgy alkotta meg az embert, hogy Nélküle nem ismerheti meg a Tőle elszakadt ember
saját magát.
Ezen megismerés útján vagyunk mindannyian. A szabad akarat megismerésének útján.
Ilyen gyonyoru írás még a Bibliában sincs!Ez egy gyonnyoru gondolat,mely már talán nem is az elme gondolata,hanem az isteni forrásnak az egy az egyben torténo nyilatkozata.Lehet,hogy Te ezt észre sem vetted,hogy honnan jon.Einstein se vette észre,hogy az isteni forrásra rácsatlakozva-"jott rá"arra amire rájott,de érezte,hogy ezek nem az o gondolatai.A keresztyének ezt az állapotot-Isteni sugallatnak nevezik,a Buddhisták-Buddhatudatnak és minden vallásban elofordul.Ha sikerul magad ilyen állapotban megfigyelni-ami lehetséges,csak nagy turelem kell hozzá---és már tudatosan is ilyen állapotokba tudsz kerulni,akkor nem lesznek határaid.Nekem ez csak meditácioval elérheto és nagyon ritkán.Feltétlenul vezess utad keresésérol naplot.Es probáld ezt az állapotot minnél hosszabra nyujtani,ez sikerul ha nem hagyod abba az írást......ezért kell a naplo.En kifejezetten szeretnék ilyen meditatív állapotba jutni meditácio nélkul,de én még ugy látszik erre nem"érettem meg".
Sok sikeres probálkozást!
Isten kegyelméből valóban sokat kapok. Tudatában vagyok .Kapom. Nem az enyémek ezek a kegyelmek
ezt is tudom. 2007 - ben megtértem. Nem én akartam, Isten Úgy rakta össze az életemet, h nem volt más
választásom. Amit leírtam valóságként élem. Isten Kegyelméből.
Kedves Skorpió !
Én már mindent odaadtam az Úrnak ! Nincs más dolgom,mint hinni abban amit nekem Öröktől fogva szán.
Baráti üdvözlettel : egy névtelen úton levő
Szia!
Neked Külön Is ajánlom a figyelmedbe a VÉGTELEN HIT című szenzációsan jó filmet...
A Spirituális-Film-Ajánló című blogomban olvashatsz Róla hosszabban is... egy picivel... ;-)
Álljon itt egy kis ízelítő a kedvcsináláshoz, hogy megnézd ezt a filmet:
http://www.youtube.com/watch?v=PQOap9DRmIA&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=79xMu1C2q4w&feature=related
És innen is letölthető két részletben:
http://www.storage.to/get/XOAB1zj4/Vegtelen Hit.part1.rar
http://www.storage.to/get/NqjtvCyl/Vegtelen Hit.part2.rar
Aztán Kicsomagolás (Kibontás), esetleg lemezre írás, és Enjoy! ;-)
Szeretettel és Végtelen Hittel... ;-) Neked:
Csizike ;-)
Még egy pici magyarázatot szeretnék hozzáfuzni a dolgokhoz.En is hasonlo dolgokat akartam nektek elmagyarázni,én is így érzek,de én ezt az egészet nem írásban,hanem meditácios élményben kaptam.
Amikor a szerelemrol-szeretetrol vitáztam veletek szerettem volna én is igy tudni magam kifejezni.
A Ti"szeretetetek " egotol-egonak áramlik-Az ego-nemlétezik valojában-csak ti építgetitek.
Nem kozvetlenul egymást kell szeretni,mert ez a szeretetérzés HAMIS
Nem egymásnak kell magatokat alárendelni-----Ez hamis,téves
Hanem istennek kell magatokat alárendelni,csak így tudtok tokéletesen szeretni.
Nem elég a szerelmespárbol egyikotoknek ezt megtennie,hanem ugyanugy mind kettotoknek alá kell magát rendelnie istennek.Ha istennek alárendelt emberek élnének a foldon.....senkinek nem kellene a szeretet szoval dobálodznia...............szavak nélkul is érezheto lenne a szeretet!
Még egy dologrol két kulonbozo de ugyan azt a véleményunk!Hát ez csodálatos bizonyíték isten vagy Isten létezésére!
Köszönöm , h nagy I betűvel írtad Istent
Az egó személyiségünk lényege.Teremtett voltunkból adódik.
Isten annyira szereti teremtményeit, h megengedte neki , h maga döntsön..
Szabad akaratot adott nekik. Ismeri az embert. Tudta , nem dőnt mellette.
Csak akkor, amikor már hasonló lesz- az Ő Szent Fiához...
Azért kaptuk az értelmünket , h megértsük a szabad akarat lényegét.
Az akarat akkor szabad, amikor tudatosan elköteleződik egy mindent felülmúló Szeretetnek.
Vagyis az Ő Teremtőjének.
Elfogadja az Ő Igaz Szeretetét , mellyel minket embereket öröktől fogva Szeret.
A Szeretet az szabad akarat döntése.
Nem érzelmi kérdés , hanem akaratlagos beleegyezés abba , h szeretni akarok én is.
Minden áron !
Nincs feltételem Isten felé , h mikor igen , mikor nem...
Jézusnak sem volt " fetétele " az Atyja felé...
Mindent vállalt... értünk , emberekért...
Egyetértek Noa- de ez a nőre is épp úgy igaz. A nőt is a nemesség teszi széppé. És úgy általában- az embert. És olyankor már nincs uralom. Senki sem akar uralkodni, mert az uralkodás mindig a gyengeségből fakad. Abból, hogy az ember kiszolgáltatott a másiknak, szüksége van rá, nem áll meg önmagában, ezért el akarja érni, hogy a másik függjön tőle. Nem két szabad ember eggyé válásáról szól, hanem két csonka ember üzleteléséről. Nekem ez a véleményem.
Az említett nemesség tehát, ott kell legyen a nőben is. Az ilyen nő a vonzó a férfiak számára, és az ilyen a nő olyan férfit akar, mint a fenti. Nem olyat, aki elnyomja, mert szüksége van rá, hanem akit képes, tud, és akar egyenrangúként kezelni, mint önmagát.
A színes öltözetről, és fehérről még valamit: érdemes utánanézni a fehér szín jelentésének is. Nem- nem a "szűzies, és tiszta" jelentésre gondolok feltétlenül. Hanem, hogy mit jelent a fehér az ősi kultúrákban. Ugyanis azokban a nő is épp olyan nemes volt, mint a férfi (a férfi pedig, mint a nő).
Nem- nem egyformák voltak, hanem mások, de épp úgy nemesek, egészek, erősek, és egyik sem uralkodott a másikon, vagy adta fel önmagát.
Ott voltak a papnők (akik nem prostituáltak voltak, hanem szellemi vezetők), akik szintén fehérben jártak. Egy nőnek ugyanis nem volt rá szüksége, hogy a színességével (külsejével) keltse fel egy férfi figyelmét. Más értékrend uralkodott. A fehér tehát a tisztaság, erő (szellemi erő) színe is (amely minden más szín összessége).
Csakhogy valami nagyon megbomlott: a nő fehér helyett színes lett (már évszázadok óta!), a férfi meg fekete, vagy szürke, egyszínű! Míg a férfi a nemesség helyett erőszakkal szerezte meg a nőt, a nő a színességével (és nem belső lelki-szellemi erejével) tetszelgett a férfi előtt. Ez a dolog már nagyon régóta torzult, nem természetes, és hol az egyik, hol a másik nyomja el a másikat, vagy adja fel önmagát.
Miközben egymásra kennek dolgokat, amivel saját erejüket, és a másik kiszolgáltatottságát igyekeznek bizonyítani. Elég ha csak egy példát írok: érzelmek, érzelmesség. Jellegzetesen a nőkre próbálják ráerőszakolni ezeket a fogalmakat, mindemellett azt próbálják bizonygatni, hogy aki érzelmes az gyenge, és az érzelem ellentmond a logikának. Egyik sem igaz. Csak az képes érzelmes lenni, aki elég erős hozzá, hogy szeressen (a gyengeségből fakadó érzelmek csak szeretetnek látszanak- de lényegük a másikba való kapaszkodás, az önzés), és képes megérteni önmagát (és a másikat).
De sok példát tudnék még írni, miben, hogyan, és miért torz ez az egész, miért hiszik emberek feltétlenül, hogy valakinek mindenképp (nekik, vagy a másik félnek) fel kell adnia önmagát ahhoz, hogy boldogság legyen.
Ezzel egyetértek, az állatvilágban is a hímek dolga tetszelegni és a nőstény választ. Nálunk minden totál megfordult. A nők pingálják magukat, mintha el kellene adni magukat, és ezzel teljesen lealacsonyítják a nőiségüket, nemiségüket. A férfiak, meg a magabiztosság látszatával (mert egyáltalán nem azok, sőt többségében félnek a nőktől, az igazi érzelmektől, a felelősségvállalástól, stb) játsszák a janit, és "vadásznak", meg "csajoznak", ami többségében az élvezetek hajhászását jelenti, többségében kompenzációból, magukat, a másikat és mindkettő nemiségét kihasználva.
Ez, ha valami, prostitúció, aminek a nők (főleg a fiatalok) még ma is úgy gondolják, többségében, hogy alá kell vetniük magukat, mert ha nem, nem lesz parterük, férjük, vagy akármi, hogy ez a társadalmi "rend", vagy szokás, a párkeresés módja. Mekkorát tévednek! Ez éppen hogy az, ahogy biztosan nem lelnek arra párra, akivel harmonikus kapcsolatot élhetnek. És mindez a társadalmi előítéletek, drámák miatt, amiket évezredek óta még mindig ismételgetünk.
Ha belegondolunk, logikus. Amióta csak ismerjük az emberi történelmet, a gyengéket, beleértve a nőket, gyermekeket, és öregeket mindig kihasználták az erősek, akik többségében az érett, egészséges férfiak voltak. Ők vezettek minket háborúkba, mint vallási és állami vezetők, ők osztották le a szerepeket az állanak és a társadalomnak engedelmeskedve a családokban, mint apák, és ők "tették a helyére" "asszonyukat" és gyerekeiket, mint férjek és "családfők". "Ők voltak a föld, a vagyon, a nő, a gyermekek, a címek, a rangok és még ki tudja mi "birtokosai", és "vezetői". Ezt a viselkedésmódot sok állam, sokféle módon deklarálta és éltette hivatalosan is. Prostitúció, rabszolgaság, kényszermunka a "társadalom érdekében végzett", a "családért hozott áldozat" a nők részéről társadalmi helyzetükkel, mindennemű szabadságukkal és szexuális életükkel való visszaélés, a munka "megosztása", amely valójában irányított és ellentmondást nem tűrő társadalmi, vallási, tradicionális szerepleosztás volt, stb.srtb.
Valójában az ember sohasem volt kíváncsi magára és a másik lényre, hogy milyen egy gyermek, egy nő, mik az igényei, de még a férfira sem, neki csak a domináns hím és a harcmezőn öldöklő "erős" férfi szerepe jutott, aminek semmi köze ahhoz valójában, amik vagyunk.
A pszichológiát, ami pedig ezzel foglalkozik, a mai napig nem ismerik jól és nem használják az emberek, még mindig az előítéleteik és félelmeik rabjai ilyen szinten is, és nem ismerik el hivatalosan sem, nem illetik a kellő meghatalmazással ahhoz, hogy társadalmi szinten működni és segíteni tudjon. Helyette továbbra is törvényekkel próbálják meg szabályozni, mit tehetünk és mit nem, mik lehetünk a szerepeinkben és mik nem, mit jelent "jó" apának és anyának, lenni, mire van szüksége egy gyermeknek, hogy "hasznos tagjává váljanak a társadalomnak".
Ennek az egésznek a világon semmi köze a természethez, a valódi, természetes énünkhöz, a természetes és emberileg, lelkileg szabad férfihoz és nőhöz, aminek a működését megfigyelnünk kellene és nem folyton meghatározni akarni. És főleg nem hagyni, hogy más határozza azt meg nekünk.
Elég elkeserítő ez a helyzet, amivé lettünk a nemiségünkben (is), megvallom őszintén, bár én is azon vagyok hogy kikutassam mit tehetek azért, hogy a természetes irányba tolódjak, és ezt terjesszem, néha elég borúlátó vagyok, nem nagyon tudom elképzelni, hogy valaha kikeveredünk ebből a borzalmas mocsok, penész és szeméthalmazból, amit ide gyártottunk magunknak.
Lehet h egyszer meg tudjuk bocsátani magunknak, amit műveltünk magunkkal, a gyermekeinkkel, a gyengébbekkel, bár ez nagy mutatvány lenne, de az még önmagában nagyon is kevés ahhoz, hogy ezután máshogy csináljuk. Ráadásul tömegesen.-
Én már nem vagyok olyan optimista, mint a spirituálisok nagy része, attól függetlenül megteszek mindent, ami tőlem telik, mert út csak előre van, itt nem maradhatunk.
Namaszte
Szia Namaszte. Talán mi el tudnánk beszélgetni erről a témáról, ha van kedved, időd hozzá. Nagyon jó, amiket írtál- annyit fűznék hozzá, hogy szerintem azért szegény nőket sem kell ennyire "lesajnálni". Igaz, hogy fizikailag általában ők a gyengébbek (még ez sem mindig igaz), ám sok szempontból erősebbek (tehát összességében kiegyenlített a dolog). És legalább megedzőttek az elnyomás alatt (remélhetőleg). Csak most már jó lenne elfelejteni azt a sok beléjük ivódott hülyeséget, amikről te is írsz!
Ez nőnek is, férfinak is a legjobb lenne!
Igen, volt (állítólag) matriarchális társadalom is, és olyan is, ahol mindkét nemnek hasonlóan egyenlő szerepe volt- szerintem senkit sem szabad elnyomni. Az elnyomott mindig érvényesülni próbál (ahogy tud- ha másképp nem csalással, alantassággal, álnoksággal, és ez szintén nem jó senkinek).
Ajánlom az Idomított Férfi című könyvet, az elnyomott nő érvényesülésének remek példája.
Ráadásul a nemek természetadta szerepe csak egy olyan társadalomban tud érvényesülni, ahol senkire sincsenek sztereotípiák kényszerítve.
Másrészről pedig: ez egy idealisztikus elképzelés. Akit el tudnak nyomni, azt általában el is nyomják. Hol a nőt, hol a férfit. Az emberek összességében nem tökéletesek.
Ha felveszek egy viselkedésmintát , akkor legalább egyértelművé válok a másik számára , még ha meg is hamisítom magam azzal , hogy valamilyenné rögzítem a semmit . Namaszte : felacsó
Hát, nem száz százalékosan értem, mire kérdezel rá, de megkísérlek válaszolni a sejtésem alapján.
A viselkedésmintáink bármilyenek lehetnek, és nem kell ragaszkodni egy olyanhoz sem, ami magunknak vagy a másiknak árt.
Persze, hogy a viselkedés nem mi vagyunk, ezért, valószínűleg mindegyik torzít valamennyit, bár ebben az összefüggésben még erre soha nem gondoltam, mert a a viselkedéseinket, a dolgokhoz való hozzáállásunkat, a szerepeinket viseljük csupán, jó esetben (visel-kedés), mint a ruhát, a sminket, az ékszert, bármit, amit bármikor lecserélhetünk, levehetünk, átalakíthatunk igényeink és a helyzetünkhöz való alkalmazkodásunk vagy akármi szerint.
Az évezredes szerepeinkkel nem csak az a baj, hogy igazságtalanok mindkét nemmel szemben, hamisak, sőt ártó sok esetben, hanem legfőképpen az, hogy a "tradícióink" által az emberiség bőrébe vannak égetve, meg az agyakba, meg mindenhova, totál azonosultunk a nemiségünkkel meg a nemi szerepeinkkel, még azokkal is, amiknek már rég semmi köze a természeti férfihoz vagy nőhöz. Egy csomó hamis előítélettel együtt nőtt ránk évezredek megfélemlítő hadjáratai alatt, és most az ellenkező oldal, a vágykeltés és fenntartás, a csábítás, a könnyű és élvezetes út hajhászásán keresztül is dogmatizálják társadalmilag ezeket a teljesen elcsúszott képeket belénk. (Ezzel van tele minden, ami média a félelemkeltésen és politikai manipuláción túl.) Meg ugyanezt csinálják a család fogalmával is. A mai embernek azért sincs halvány elképzelése sem az összetartozásról, felelősségvállalásról, igazi családról, ami egyáltalán nem, közel sem feltétlenül egy elszigetelt három vagy négy tagú kis csoportot jelent, mert két lábon járó nemi szervek, meg nemi vágy lettünk. (Már bocsánat a kivételtől.)
A ma nemzőképes generációi pl. teljesen összekeverik a szerelem és a vágy rezgéseit. A test megkíván valakit, és ezt szerelemnek nevezik. Pedig a vágy nem szerelem, még ha a lélek (itt: asztráltest) is vágyik energiára. Az csak szeretet hiány, meg szexuális vágy együtt. Jó régóta ezt nevezik a "civilizált" emberek szerelemnek. Meg lehet nézni a régi nyálas filmeket, ott sem különb helyzet, csak kicsit cukrosabban, "civilizáltabban", meg társadalmasítva adják elő. De ebbe most nem megyek itt bele, hosszú lenne....
Mondjak egy kiutat?
1. Amióta ezekre rájöttem és megfigyeltem és magam is belestem a nemi szerepek egy s más karmikus és társadalmi csapdáiba, valamint olvastam arról, milyenek voltak a régi szűz társadalmak és abban a nők és a férfiak, nos azóta belül keresem a nőt és a férfit önmagamban. Igen, mindkettőt, mert ember vagyok, és nem azonosítom magam a fizikális energiáimmal.
2. Embernek tekintem magam elsősorban, és a nemiségemet igyekszem a helyén kezelni. Tanulom rangsorolni magam és az energiáim, a feladataim, a megélni-valóim, és ezek között helyre tenni a nemiséget, a szexualitás, a szerepeimet nőként és mindkét típusú energiáimat.
3. Nem nyílok meg fűnek fának, igyekszem megismerni magam és az embereket, hogy kit hogyan kezeljek, főleg ebben a feje tetejére fordult világban, és amikor megélem a szenvedélyem, a finomságom, vagy bármit, a nőiségemmel kapcsolatban igyekszem tudatosan tenni. Akit választok, annak megnyílok teljesen, a többieknél szelektálok, attól függően, hogyan tudok jól kapcsolódni az illetőhöz. (Ami mindkettőknek jó.)
4. Nem szeretem a praktikákat, és a társadalmi torzultság szerep-játékait, a drámákat, és játszmákat igyekszem letisztítani magamról tanulni tanulni tanulni tanulni...., de amikor már nem azonosulok velük, mégis alkalmazom őket ott és ahol szükség van rájuk. (De nem azért h bárkit megkötözzek, vagy hogy energiához jussak, inkább egyfajta önvédelemből), Nem járkálhatok pőre tudattal ilyen értelemben a sok nemiségével azonosult ember között. Nem hagyom, hogy felismerjék a valódi természetem, csak azok, akik hasonlóak, és ezért meg tudják becsülni.
5. A álmom az, hogy egyszer szabad lelkű nőként élhetek, akinek semmi nem kötelező a szerepeiben, semmit sem akarnak elvenni tőle, vagy ráerőltetni, semmit sem furcsállnak, amikor felvállalja magát, az igényeit, nem bélyegzik ilyennek, vagy olyannak, hogy egyszer letisztulva egy letisztult közösségben valódi nőként élhetek, önbecsülésben, és mások által megbecsülve. Ahol nem csak én tartom és látom elsősorban embernek magam, szabadnak, Isten gyermekének, akinek küldetése az élete, és minden, amit kapott hozzá, ajándék és eszerint kezelendő, hanem mások is. A idealisztikus álmom pedig egy oázis - közösség, amelyben szelíd és szenvedélyes nők és férfiak, idősebbek és fiatalabbak élnek együtt, segítve egymást, elengedve egymást a dolgukra, megéléseikbe, közösen nevelve tudatosan tervezett gyermekeiket. Ahol nincsenek kellek és muszáj-ok, sem társadalmilag, sem vérségi jogon kinyilatkoztatva, mert mindenki tudja mi a dolga és teszi is. És tudja, ha teszi, neki is mindig lesz segítsége, soha nem lesz megkötözve, mégis tartozhat másokhoz sokféleképpen, és megélheti magát, minden egészséges aspektusát.
(Egészséges az, amely a természet rendje szerint való, pl. nem kerül a nemiség a személyiség egyéb aspektusai elébe a tudatban....stb) Ahol van szerelem, szex, gyerekek és családok, kis és nagy testvérek és nagymamák, nagypapák, mindenki éli a maga életét és mindezt szeretetben.)
Tudom, hogy ez álom. De azt kérted, mutassak kiutat. Ez egy Bak kiút. :)
(Becélozni és dolgozni érte - elsősorban magamon. :)
(Nem tom, a Szűz-ek hogy csinálják, de biztos egyszerűbben, mint mi... :))
Namaszte
A viselkedésmintáink bármilyenek lehetnek, általában ,de egy adott helyzetben már nem .
Pl. egy bensőséges kapcsolatban akár udvaroltathatok is magamnak a feleségemmel , ugyanez az ismerkedésnél elképzelhetetlen , az a gesztuskészlet nem elvárható akkor a másiktól .
Évezredes szerepeink : A férfi - női , hagyományosnak nevezett szerepmegosztás országunkban még ezer , sőt sok helyütt még 500 éve is a közösség hatékonyabb működését , ütőképességét , és ezáltal a csoport tagjaink fennmaradását , sokasodását szolgálta . Ráadásul hitük által emberségesebb és erejükben kipróbált és ezért öntudatosabb férfiak és nők hordozták ezeket a szerepeket egymást ezzel is tisztelve .
A haszonszerzés és kizsákmányolás viszont ott hatékonyabb , ahol a családban is alárendeltség és értékelés van .Az évezredes szerepeket ennek megfelelően áthangolták : így váltunk semmi szolgákká , akiknek az erkölcsi mintái most tobzódnak , a jóérzés lapít . Közben az inga átfutott a középponton , és hitvány , nőietlen nők hirdetik a sérelmeket . Hergelnek , uszítanak az együttműködést késleltetendő , elbizonytalanítva azokat , akiknek a szíve hangja halkabb .
A természetes hajlamokat ma túlpörgetik , és aki eperaromához szokott , az kiköpi a valódi gyümölcsöt , a valódi kapcsolatot .
A vágy nem szerelem ? Önmagában valóban nem . A szerelem egyetlen jellemzője sem szerelem önmagában , csak az összes együtt . De a vágy , legalábbis számomra , a legmarkánsabb jellemzője annak , hogy szerelem kezdődik : 1 .Mert aki iránt nem érzem , azt csak őszintén szeretem , de számomra nem kiválasztott . " 2. Aki iránt érzem , az viszont már potenciálisan szerelem , mert a többi szintemet is átizzítja és megnyitja a másik felé , hátha lesz benne mivel kapcsolódni . 3. Ha nem lenne mivel , azt többnyire a vágy kezdeti szintjén megérzem , és lekapcsolódom . Nem véletlen ezért , hogy évek óta érzelmi - érintési sivatagban élek .
5.Én nem arra törekszem , hogy semmi se legyen férfiként kötelező , hanem arra , hogy a kötelezőt önként vállaltnak éljem meg , és el tudjam különíteni attól , ami ellenkezik a hajlamaimmal , és csak mások önzését szolgálná . Ahol semmi sem kötelező , az a szabadon kapcsolódó homokszemcsék halmaza . Önmagukban tökéletes világok , de egy valaha volt sziklából csiszolódtak le .
Namaszte : felacso
U . i . : Remélem , hogy az álmod egyszer Számodra is valósággá válik !
"5.Én nem arra törekszem , hogy semmi se legyen férfiként kötelező , hanem arra , hogy a kötelezőt önként vállaltnak éljem meg , és el tudjam különíteni attól , ami ellenkezik a hajlamaimmal , és csak mások önzését szolgálná ."
Látod, a nők is pontosan erre törekszenek (törekedtek volna). Abban igazad van, hogy normális, egészséges lelkületű emberek esetén a múltban sem volt alá-fölérendeltség. Sőt, az emberek egyéniségéből, hajlamaiból, vérmérsékletéből adódóan sok helyütt egyenesen a nő volt a dominánsabb (nem feltétlen a leuralóbb!), ahogyan azt számtalan közmondásunk bizonyítja. Nem is tudom, ez a "feltétlen mindig kedves és gyengéd-gyenge" nő eszményképe is mostanában jöhetett létre, talán a hirtelen megjelent túl sok önérvényesítő, domináns nőt ellensúlyozandó? Nagyszüleim amikor olyasmiket hallottak, hogy egy lány mindig kedves, bájos- csak megmosolyogták a dolgot. Úgy tűnik az ő fiatalkorukban nem volt idegen a női temperamentum.
Amivel (meg úgy általában az egyéni vérmérséklettel) nincs is különösebb gond, amíg nem a másik leuralására használják, hanem mondjuk a másik érdekében (is), vagy a közös célért. :)
Kedves Csongor (ugye, ez a neved?)!
Nincs kifogásom a jó hangnemű vitázással, sőt, általában élvezem (bár már nem tartom szükségszerűnek, pedig régebben kifejezetten élveztem, manapság már sok féle irányú lelkesedésem megváltozott...). De azért még jöhet .... :)
"A viselkedésmintáink bármilyenek lehetnek, általában ,de egy adott helyzetben már nem ."
A viselkedésmintáink bármilyenek lehetnek, mi döntjük el, milyenek legyenek, ha már elég tudatosak vagyunk és nem irányít bennünket sem a viselkedésminta :), sem egy szokás (hogy pl. azt a viselkedésmintát gyakoroljuk), sem befolyás, sem elvárás, sem a magunké, sem a másoké. Ez a szabadság. Hogy olyat válasszunk, amely jó, jól illeszkedik egy adott helyzethez, amelyben nem leszünk szárnyaszegetté, de nem is uralkodunk erőszakkal a másikon: ez a szeretet. Ha ez csak elengedéssel megy, akkor az. Ha összekapcsolódással, akkor az. Ha ráhangolódott figyelemmel, akkor az. Ha mind a két fél nyitott vagy legalább tudatosan törekszik erre egy férfi - nő kapcsolatban, akkor az nagy szerencse és esély arra, hogy valóban megnyílhasson az ember, és tudatának, személyiségének, nagy részét képes legyen átadni, feloldani a kapcsolatban. Ellenkező esetekben van általában a dráma, amikor az egyik fél nem lát ki egy szerep, egy séma mögül, ragaszkodik valamihez, vagy fél valamitől (általában ezért nem látja magát, mint a szerepet viselő embert), ilyenkor nehéz, mert ha beszállok az energia játszma, ellentétes pólusú szerepet hozok, akkor a szeretet eltűnik, ha meg nem szállok be, úgy érezheti a másik, hogy igazságtalan vagyok vele. Néha hasznos, de mivel a felismerés és a döntés mindig a másik fél helyzete, én csak annyit tehetek, h ilyenkor nem szállok be, ha meg bírom állni, és nem csábít el a lehetőség, hogy a "praktikákkal felszerelt nő", esetleg a "domina" vagy más szerepekkel majd "észhez térítem". Ezeknek a szerepjátékoknak általában nincs vége. Ezeket csak játszani, valóban, könnyű lélekkel játszani volna szabad. Mint ahogy minden szerepet.
Persze ez is elég idealisztikus, de szerintem már önmagában a törekvés erre is talán elég lehet.
Én nem vallom, hogy bármilyen szerep, lett légyen az bármennyire tradicionális megfelelő lenne vagy bármilyen információt hordozna a mostani nő és férfiszerepek helyretételét illetően. nagyon egyszerűen azért, mert a lélek szabad, és olyan szerepet ölt, amilyet kíván..
Még fizikai szinten is: ha a nő szülni kíván, megfoganhat, ha nem nem, nem "kell" neki. (Nemrég világosult meg előttem, hogyan lehet ezt a tudattal befolyásolni, és h miért van az, hogy a nők évezredek többek közt az anyaságuk által válhattak kiszolgáltatottá - most csak annyit erről, h ez is csak a tudatosság hiánya.) Semmi sem kötelező valójában. Egy tudatos ember, ha lelkében szabad, bármivé válhat, teljes mértékben függetlenül attól, hogy női vagy férfi testbe született. Igazából csak a test maga állít bizonyos korlátokat, de olyat úgysem akar egy természetes nő vagy férfi, amit nem szolgál a teste. (Ez is törvény.) A mostani világban is csak a torzultságnak köszönhető, amikor ilyet látunk.
Ezek a különbségek (a nemiségünkből adódóak), valójában olyan aprók a lélek számára, mint egy kis sziget az óceán közepén. Mint az ember az Univerzumban. Túl nagy jelentőséget tulajdonítunk az egésznek egyénileg és társadalmilag is már túl régóta, és túl sok mindent vezetünk le ebből (többek közt "jó" és "rossz" elképzelt szerepeket), amiknek valójában semmi köze a nemiséghez. (Az, hogy ki mosogat, a legkevésbé sem kapcsolódik pl ahhoz, hogy ki a nő.)
És persze, bármennyire is fájó ezzel szembenézni, mindez az első csakra nem tudatos energiái miatt: testi vágy, birtoklás, innen ered a dominanciára való vágy is. Abból az illúzióból, hogy bármi a miénk lehet. Pedig a valóság az, h semmit sem birtoklunk. Semmit. Ezt én tudom, mert megtapasztaltatta velem az élet.
A tradíciókban azért nem hiszek, mert azok régi emberek tapasztalataira épülnek és kiegészülnek az újabbakkal. Úgy működik, mint az elme. Azt engedi be, amit megért, a többit elveti. Ezért kell megnyitni a figyelem által, hogy egyáltalán tanulni legyünk képesek. Új mintákat, sémákat, szerepeket nem lehet magunkévá tenni a régiekre építve, csak ha azokat képesek vagyunk elfelejteni. legalább időlegesen.
Ha van egyáltalán minta, amihez hozzányúlnék vizsgálat céljából, az a legősibbek közül való, az őserdei indiánoké pl., ami hasonlatos ahhoz az oázishoz, amiről álmodom...:) Van egy cikk, ha megtalálom és érdekel, belinkelem neked. :)
Szerelem.
Igen, szerintem is az a jó, ha mindent meg lehet élni egy kapcsolatban alulról felfelé :) De a vágyat akkor is "tradicionálisan" összekeverjük a szerelemmel. Szerelem vágy nélkül is létezik, valójában az az igazi szerelem, egy finom és boldogító érzés, amit ha nem viszonoznak, akkor is felüdít. Csak a vágy az, amely viszonzást kíván és szomjazik, ha nincs. A vágy nem csak szexuális vágyat jelenthet. A vágy hatalma ugyanúgy kiterjed az érzelmekre, sőt a gondolatokra is, mindenre, ami csak az asztráltestünk. Az egész lényünkre. Ez elég riasztó, nem? Kivéve persze a szellemünket, a tiszta szeretetet, amely vágy nélküli, félelem nélküli, gondolat nélküli, érzelem nélküli és test nélküli.
Szexus, erosz (szerelem), filia (baráti "szerelem") Agape.
Ha a test megéléseiből "szeretünk", akkor nem tudunk elengedően szeretni. A vágy követelni fogja a jussát, és bekebelez mindent. A szerelmet és a barátságot is. ha képessé válunk Agapéból megélni a szerelmet, akkor lesz boldogító és nem fájdalmas, melengető, de nem megkötöző és ezzel még a vágyat magát is, mindenféle vágyat meg tudunk szelídíteni önmagunkban.
Persze ez nem könnyű, de azt senki sem mondta, h az. :)
Kötelességek: vannak, ha teremtettünk magunknak, ez esetben valóban jó, ha megtanuljuk szeretni ezeket. De a lélek és a szellem számára akkor sincs (és éppen ezért sincs) semmi, ami kötelező. Aki bármit is kötelezőnek érez, az nem szeret. Aki bármire is kötelezi a másikat, az szintén nem szeret. És ha a másik ennek behódol, az sem szeret. Elég húzós ezt felismerni, mert ezzel azt is felismeri az ember, hogy az egész társadalmunk egy beteg asztrális adok-veszekre épül abszolút szeretet nélkül. A családok "közösségei" nem különben.
Be kell látni, h sajnos a tradícióink már rég nem szolgálják a sem a szeretetet sem a szeretet tanulását, sem a valódi közösséget.
Ugyanakkor:
"Én nem arra törekszem , hogy semmi se legyen férfiként kötelező , hanem arra , hogy a kötelezőt önként vállaltnak éljem meg , és el tudjam különíteni attól , ami ellenkezik a hajlamaimmal , és csak mások önzését szolgálná "
Ezt nagyon tiszteletreméltónak tartom a részedről, és külön üdvözlöm, mint férfitól származó tudatos szándékot. :))
Namaszte
inkább magamnak tisztáznám , hogy miben látom , gondolom, vagy érzem vagy teszem másképp .
Egyetértek : " könnyű lélekkel játszani volna szabad ,
mert a lélek szabad, és olyan szerepet ölt, amilyet kíván . " Ezzel az ősök is tisztában voltak , és ezért vállalták fel szerepeiket magukért és értünk .
A tradíciókban azért ... hiszek, mert azok régi emberek tapasztalataira épülnek és kiegészülnek az újabbakkal . Erőterük van .
Én korlátozottabb vagyok : Új mintákat, sémákat, szerepeket csak a régiekre építve tudok eszközömmé tenni, és ha azokat képes vagyok elfelejteni, akkor az élősködők tapsolnak örömükben , tudván ,hogy helyzetbe hozva , a tapasztalat emléke híján újra és újra elkövetem majd a nekik fialó hibát .
A vágy ereje riasztó lenne ? Tengerben parányként megmerülni , viharban üvölteni jó . Ha megigéz egy tiszta szívű , elegáns ( erőlködésmentes , nem a tudatos meggyőződés izzadságszagával végzett ) cselekedet , gondolat vagy gesztus , akkor pont az én általam való hasonlóan könnyed és szívből jövő megcselekedésére való vágy adja az energiát ahhoz a belső átalakuláshoz , aminek az eredménye az , hogy számomra is meglepetésként ,valamikor nagy sokára úgy teszek meg , vagy érzek , élek át valamely cselekedetet , helyzetet , ahogy azt azelőtt magamról elképzelni sem tudtam , hogy képes lennék .
Te a múltba a civilizáció (kizsákmányolásra megrontottság ) mocskát , én az emberségemet vetítem , (ők meg belém )hogy erőt merítsek a jelenhez .
Az őserdei indiánok jó kezdet.Onnan már csak egy lépés a közös ősnép általuk is megőrzött szokásrendszerének a felismerése saját őseidnél , majd Benned .
" Szerelem vágy nélkül is létezik " : én azt szeretetnek hívom .
" Be kell látni, hogy sajnos a tradícióink már rég nem szolgálják a sem a szeretetet sem a szeretet tanulását, sem a valódi közösséget . " Jobb formát viszont még nem valósítottak meg működőképesen .
" Aki bármire is kötelezi a másikat, " : A nem önként , belülről és a kimondva - kimondatlanul is viszonzási igénnyel vállalt dolgok erkölcstelenek , és magukban hordozzák a következményeiket . A viszonzás elvárása valóban az adok - veszek jellemzője , tehát üzlet , és a szerződésszegőt szankciókkal sújtják .
" Ha a test megéléseiből "szeretünk", akkor nem tudunk elengedően szeretni "
( Szerintem elegendően nem , mert csak korlátozva adjuk magunk . )
De ha nem csak testi szinten szeretünk , akkor sem az elengedés a lényeg . Szeretéskor szeretni kell , és majd az elengedéskor kell könnyű szívvel - torokszorulással megköszönni a szépet , és kívánni boldogságot a továbblépő Istennőnek / Istennek . Namaszte : felacsó
U . i . : Két malomban őrölünk , de a búza úgy tűnik közös .
" ismerjük az emberi történelmet, a gyengéket, beleértve a nőket, gyermekeket, és öregeket mindig kihasználták az erősek, akik többségében az érett, egészséges férfiak voltak."
Bocs , hogy rászálltam a mondataidra , de az én hitem szerint a kihasználók látszhattak ugyan érett egészséges férfinak , de valójában kitenyésztett , nyelvet és gondolkodást váltott erkölcsi korcsok voltak . Pont az ősnép hite és nevelése szerinti : érett és egészséges férfiak és nők voltak akik védve életterüket évezredekig sakkban tartották a civilizációt , ( vagyis az állam , adók és a kizsákmányolás egyéb eszközeit feltaláló alattomos " emberevők " ) mára Európát , Amerikát ellepő sáskanépeit . Történelmünket az ő igazolásukra írták át . Namaszte : felacso
Miért okoz Mámoros Kéjt, Extázist és Gyönyört, a Hatalom-Vágy kiélése másokon?
És miért vágyunk a Hatalom-Megélésére?
Miért van erre szükségünk?
Mihez, Mi helyett kell ez?
És kinek van erre Lelkileg Szüksége, és miért?
Miért okoz annyira nagy Önelégültséget Legyőzni és Megszívatni Valakit, esetleg Térdre kényszeríteni... (és most kivételesen nem szexuális értelemben értve... mert az teljesen Egyértelműűűűűűűűűűűűű ;-)
Miért szeretnek egyesek betartani Másoknak, leigázni, kontrollálni, Sakkban-tartani Másokat?
Pl. Neked miért okoz ez az Érzés és Vágy egyszerre Kéjt, Bűntudatot, Felsőbb(a Győzelem, az Uralkodás, a Leigázás miatt)- és Alacsonyab (a Szégyen és Lelkiismeret-furdalás miatt, hogy ezt tetted a Másikkal...akit állítólag Annyira Szeretsz...;-)-Rendűségi Érzést?
Miért Akarsz HATALMAS lenni?
És Miért Akarsz GYŐZNI?
Miért Nem Elég Nyerni (Mind-Ketten)?
Miért Akarsz leigázni Másokat?
Miért Akarod Őket Kontrollálni?
Miért Akarsz Uralkodni Egy Másikon?
Miért élvezel Egy Másik Ember fölött győzni...? Legyőzni Őt? Leigázni? ÉS térdre-kényszeríteni?
Miért akarod, hogy az legyen, amit Te akarsz?
Miért akarod ráKÉNYSZERÍTeni a Másikra a Te Akaratodat, a Te Vágyadat?
?iért Akarod Uralni a Másikat?
MITŐL FÉLSZ?
ÉS NEM INKÁBB ÖNMAGADDAL KÉNE FOGLALKOZNOD, ÉS SZEMBE NÉZNI A FÉLELMEIDDEL, ÉS NEM KIVETÍTENI A MÁSIKRA, ÉS "ÚGY MEGÚSZNI ŐKET" (amit igazából sohasem lehet...), HOGY "ELKERÜLÖD" (de meddig?) AZOKAT AZ ESEMÉNYEKET AZ AKARATOD RÁERŐLTETÉSÉVEL, AMIKTŐL FÉLSZ???
NÉZZ SZEMBE A FÉLELMEIDDEL, és A KISEBBRENDŰSÉGI-KOMPLEXUSODDAL, az ÖNBIZALOM-HIÁNYODDAL SAJÁT ELŐNYÖDRE ÉS HASZNODRA, AHELYETT, HOGY A MÁSIKKAL ZSARNOKOSKODSZ... ÉS (KI)SZÍVOD A VÉRÉT...! MERT AZ VISZ ELŐRÉBB... NEM A MENEKÜLÉS... ÉS AZ ELKERÜLÉS...
Csizike ;-)
Végül is:
Aki nem tud(és akar) uralkodni magán, azok majd mások fognak...
Aki nem tudja irányítani magát... azt majd mások fogják...
(Pl.: Aki nem tudja/meri/akarja felvállalni a Felelőséget... és aki ezáltal nem tud/akar/mer Saját Főnöke lenni... annak kell, hogy Mások dirigáljanak: egrecéroztassák és utasításokat adjanak... kontrollálják, dróton rángassák, mint a Marionette-Bábút, és csicskáztassák...
Aki nem tud (jól) bánni a Pénzével, azét majd mások fogják (akarják) beosztani...
Aki nem tud (és akar) (jól) bánni az Idejével... azét majd mások fogják (akarni) beosztani...
És így tovább...
Tehát "Uralkodóra", egy "Uralkodó Osztályra" csak Annak van Szüksége... aki Önmagát még nem tudja (jól) Irányítani... Az szorul rá Mások segítségére...
És mivelhogy vannak és mindig lesznek olyan emberek, akik szeretnek másokra rátelepedni, másokat koordinálni és kontrollálni, másokon "élősködni" és "parazitáskodni", mások "vérét szívni", uralkodni és hatalmaskodni, Hatalmi Harcokat vívni (talán az Önbizalom-Hiányból fakadó Kompenzáció Következtében)... ezért ezek az emberek mindig Egymásra Találnak...
Zsák a Foltját...
Így aztán: Nincs Tettes és Nincs Áldozat...
Nincs Szegény és Nincs Szemétláda...
Nincs Átvert és Átverő...
Nincs Becsapó és Becsapott...
Csak az Egység és az Egység Harmóniája Van.
A Két Véglet Egymásra-találása és Kiegészítődése, Kiegyenlítődése...
Jin és Jang...
A Két Véglet... ahogy Tökéletes Egységet, Egyensúlyt és Harmóniát Teremt és Alkot...
Nincs Fent Lent Nélkül...
A Fent és a lent Egyszerre, Együtt és Egymással (Egymástól) Működik...
Párban.
Párosan Szép az Élet. ;-)
Zsák a Foltját.
Bal a Jobbját... ;-)
Csizike ;-)
Nem az az Áldozat, Akiről Azt Hiszik (Mondják és Gondolják) és Aki Annak Tűnik...
Hanem: Aki Annak Érzi Magát...
Vagyis: Az Érzéseken Múlik, és Az Érzésektől függ Minden.
Akinek/Aminek/Ahogy Érzed Magad: Az Vagy.
Ez a Te Valóságod.
A Saját Illúziód.
A Saját Illúziód a Te Valóságod.
A Saját Illúziód a Te Hazugságod.
A Saját Valóságod a Te Igazságod.
;-)
Csizike ;-)
Egy Párkapcsolatban Ha a Férfi Nem Boldog, a Nő Sem Lehet Az.
(És Fordítva.)
Tehát: Hiába Zsarnokoskodik és Uralkodik Egy Nő (Vagy Legalábbis Csak Akar)
Ha csak Morzsákat ad a Férfinak,
Cserébe is Csak Morzsákat Kap...
"A Kis Teljesítményekért Nem Jár Nagy Hála és Köszönet...
A Javadalmazás Mindig Összhangban van a Letett Eredményekkel."
Amilyen az Adjon Isten,
Olyan a Fogadj Isten.
Aki Nem Nézi a Másik Érdekeit...
Azét Sem Fogják Nézni...
Mert Kit Érdekel, hogy Neki Mi a Jó,
Ha Ő Sem Nézi, Figyel Oda Rá, Nem Foglalkozik és Törődik Vele, Hogy Neked Mi a Jó, Te Mit Kívánsz és Mit Igényelsz, Mire Van Szükséged és Mit Szeretnél...
Akkor Egy Idő Után Már Neked Sem Lesz Fontos, (hogy) Ő...
Aki Másnak Vermet Ás
Az a Saját Csapdáját és Sírját Ássa...
Maga Alatt Vágja a Fát és a Szőnyeget... ;-)
Aki Mással Szemétkedik és Kibaszik...
Az Ezt Csőtől (Kamatos Kamatostól) Vissza-"élvezheti"... ;-)
Amint Fent,
Úgy Lent.
Amit Adsz,
Azt (Te) Kapod.
Ez az ADOK-KAPOK TÖRVÉNYE.
Ahogy Te,
Úgy Én.../Én is úgy...
;-)
Csizike ;-)
Csak az vágyik uralkodni a másik felett, aki fél.
Tessék ezután elgondolni, melyik nem képviselői féltek előbb? (nem mintha ez minőségileg számítana)
Nálunk történetesen a patriarchális rendszer terjedt el (sajnos, - bár, igaz, h ez is tudna jól működni)), amiben hamar elkezdtek a férfiak félni... és pozíciójukkal visszaélve elnyomták a nőt társadalmi, majd családi megéléseiben is.
A nők ugyanolyan szabad lények, mint a férfiak. Ugyanúgy szabad döntéssel rendelkeznek, ugyanúgy képesek megismerni önmagukat és a világot, csak egy kicsit más szűrőn keresztül, ami nem alacsonyabb rendű, hanem történetesen kiegészíti a férfiak szűrőjét.
Aki vállalja a felelősséget valamiért egy kapcsolatban, egy közösségben, mint "vezető", annak mindig könnyebb zsarnokká válnia, mert folyamatos önvizsgálatot kellene végeznie ahhoz, hogy ne éljen vissza az előnyökkel.
Bocsánatot kérek a férfiaktól, lehet h a nők éltek vissza vele elsőként. nem tudom. De a társadalmi változások azt mutatják, a nőket kalitkába zárták, aztán csodálkoztak hogy fellázadtak. Most a fellázadt nem-tudatos nők nyírják a hapsikat. Már megszülettek az első "degenerált" generációk. A nők meg csodálkoznak, hogy "nincs egy épkézláb férfi", holott anyáink tették tönkre őket...
Ezt hívják szociális karmának. Nem ússzuk meg, amit a mély-tudatban tároltunk el, amit az ókorban, vagy még előbb és azóta tároltak el bennünk mások, amikor eladtak rabszolgának, kihasználtak, tárgyaknak tekintettek minket és most nem csak a nőkre gondolok. Amikor meghatározták ki mit tehet és gondolhat és kollektíven ítélkeztek felettünk nemiségünk megéléseivel kapcsolatban (is).
Mindenki kollektíven "visszakapja" amit vala tettünk egymással.
Ezért kell abbahagynunk a harcot és a drámázást, ezért kell átmenetileg feladnunk a párkapcsolatokat, hogy önmagunk tisztábbá, tudatosabbá váljunk, mert beteg a lelkünk a sok sebtől.
Nem a kapcsolatokkal, a nőkkel, a férfiakkal, meg a mássággal van a baj. Velünk.
És ezeken a mély sebeken már csak a szeretet segít. Mert együtt gyártottuk őket. És aki figyel, észreveszi az apjában a rabszolgatartóját, önmagában a megalázottság érzését, és megbocsát, elenged, felismer, elfogad. Továbblép.
Észreveszi az embert önmagában a nőn és a férfin túl. A megbocsátó, bölcs embert. És másokban is.
Akkor eltűnik az illető az életéből, mert csak ezért volt jelen: hogy visszafogadja önmagába.
Ez már személyes vélemény, de szerintem a matriarchális rendszer százszorta egészségesebb a patriarchálisnál, mert nem kötözi meg a nőket amiatt, hogy ők szülik a gyermekeket. Ott a nők és a gyerekek közössége egy kortól független egységes közösség, ahol egymást segítve vigyáznak a kicsikre, és ahonnan emiatt szabad ki-és bejárása van minden egyes nőnek és férfinak. Csakhogy ez azzal is jár, hogy nem tekintik az emberek egymást semmilyen szinten birtoknak, a szerelmet szabadon élik meg, ki, amikor, akivel megélni vágyik azt. A gyerekek sem birtokok, mégis a szülőanyjukhoz ugyanúgy a legközelebb állnak, hiszen ők táplálják a tejükkel, és töltenek a legtöbb időt velük. Aztán a kisfiúk hamar követik az apjukat és tanulnak tőle. A lányok maradnak a nők oázisában, hiszen nekik arra mintára van elsősorban szükségük.
De persze ehhez az egészhez le kellene tudni vetkőzni a párkapcsolati mintához való ragaszkodásunkat és a birtoklási vágyunkat, és meg merni magunkat élni olyannak, amilyenek valójában, eredendően vagyunk: szabadnak, belül is, nem csak abban a térben, amit megteremtünk a környezetünkben, hogy megélhessük végre minden aspektusunkat, hanem elengedőnek lenni. Mert csak az lehet szabad, aki tud elengedni, hálásnak lenni azért amit megélhetett és továbblépni.
Az a nagy helyzet hölgyeim, hogy úgy látom, rajtunk a sor megint: ha a nő helyzetbe hozza magát, a férfi tudja, hol a helye. A nő a központ, de nem olyan értelemben, hogy irányít, hanem, hogy nélküle nincs otthon, nincs befogadó, nincs szülő, nincs támasz, nincs semmi. Mi vagyunk a kör, és a férfi a közepén a pont. A pont csak tévelyeg a kör nélkül, viszont a kör nem teljes a pont nélkül (legalábbis, amíg el nem értük a teljes önmegismerést...) és ez a szextől kezdve az össze tudatszintre igaz, amíg ki nem egészülünk önvalónkká... :)
A férfiaknak viszont nem ártana felismerni a nők valódi értékeit, és MEGBECSÜLNI őket. A megbecsült nő hálás, és elfogadja a szellemi vezetést is, ha annak van ott a helye. Ha hagyják élni a nőt, életet ad. Ez a dolga. Minden szinten. Még szellemi szinten is. de ebbe ne menjünk itt bele... Nagy hullámokat kavarna... :)
Szeressétek magatokat, meg egymást! Ez most elég a kiegyenlítődéshez és az új rend megszületik a világon... szerintem... :)
Namaszte
Szia Aditi!
Azt írod: "Ha hagyják élni a nőt, életet ad. Ez a dolga. Minden szinten. Még szellemi szinten is. de ebbe ne menjünk itt bele... Nagy hullámokat kavarna... :)"
Menjünk bele nyugodtan...
Szeretjük a Nagy Hullámokat...
Az Egészen Nagyokat meg főleg...
És mi az, hogy "ebbe ne menjünk itt bele..."
Miért ne pont itt?
Akkor hol, ha nem itt?
Itt MINDENT LEHET, ami ezzel a Témával kapcsolatos...
Sőt!
Kötelezően Ajánlott! ;-)
Hiszen ezért vagyunk most itt...
Hogy tanuljunk... Egymástól... Egymásból...
Most például Tőled...
Rajtad a Sor(s)... ;-)
Csizike ;-)
Gondolkozz el azon, hogy ez mitől lehet.........................
Szerinted?
És ha így van, az miért baj?
Amíg van Folyó, miért ne legyen Neki Útja (Medre)?
Ha van Mit és Hová...
Miért ne?
Mellesleg: szólj hozzá Te is... és akkor nem csak magammal beszélgetek, hanem már Veled is...
Biztos Neked is van Véleményed ezzel a témával kapcsolatban...
Oszd meg velem.
Áruld el!
;-)
És az, hogy Te Névtelenül írogatsz, az szerinted miért van???
Miért nem vállalod fel Önmagadat?
Azt AKI vagy.
???
Mitől FÉLSZ?
Mi BAJOD lehet?
Hol és miben SÉRÜLHETSZ?
És az Miért ÁRTANA Neked?
;-)
Csizike ;-)